Érzelmi bántalmazás

Érzelmi bántalmazás

Az érzelmi gyermekbántalmazás gyakran meghaladja a fizikai verés okozta szenvedést. A gyermek pszichés fejlődése, kialakuló személyisége meghatározza egész életét. Ha károsodás éri, amit elsősorban a szülők vagy az elsődleges gondozói követnek el amikor bántják, ez a kár az egész társadalomra kihatással van/lesz.

Az identitás sérülések oka a felnőttek éretlensége, elszigeteltsége (belső konfliktusaik) valamint a gyermekek iránti tudatos vagy öntudatlan agresszió. Az elutasítás, az elhagyással fenyegetőzés, tolakodó magatartás, tiszteletlenség, a gyermeki öröm-spontaneitás elfojtása büntetéssel, az elégtelen útmutatás ezek mind a gyermek későbbi életére kihatással lesznek.

Egyetlen gyermek sem mentesül a következmények elszenvedéseitől ha ilyen hatások érik. A gyermek bántalmazása önkritikus, önpusztító gondolatokat, érzéseket, tevékenységeket produkál.

Amik a gyermeket megvédik az érzelmi fájdalomtól és segítik elviselni a gyermekkorát, később a valóság torzulásához vezetnek. Ekkor már nem képes az egyén a helyzetnek megfelelő reakcióra, személyes kapcsolati problémák, elidegenedés, harag, frusztráció jellemzi egyre sűrűbben a mindennapokat. Az énvédő mechanizmusok az állandó félelem, cinizmus, ellenségeskedés, öngyilkos gondolatok, másokon való erőszaktevés.

A társadalom egésze ilyen védekező – támadó egyének partneri viszonya, amely elnyomó hatásként hat vissza a lakosságra. A passzívitás, konformitás, sztereotipizálás, előítéletes gondolkodás, öntudatlanság senkinek sem érdeke végső soron.

Az érzelmi intelligencia fontosságáról

Az érzelmi intelligencia fontosságáról

És még mindig az érzelmi intelligencia fontosságáról, annak hiányáról, hatásairól egész életünkben és tovább…

Az érzelmi feldolgozás során a legfontosabb, hogy a bántalmazóval szembeni dühöt megélhesse a gyerek, ne kelljen ezt mélyen elfojtania.

Ha nem fejezhető ki a számukra feldolgozhatatlan nehézség, emlék, élmény, nem mondható ki nyíltan biztonsággal akkor a fizikai tünetek testi jelzések lesznek.

Ha egy gyermek bántalmazó közegben nevelkedik, akár őt éri a sérelem, akár kénytelen a szemtanújává válni például az édesanyját érő bántalmazásnak, megkezdődik egy szomatizációs folyamat ami az ő lelki egészségének a megőrzéséhez próbál hozzájárulni.

A fájdalmas érzéseket, emlékeket nem lehet teljes mértékben eltüntetni, így a rendszeres bántalmazást elszenvedő, és azt magukból más módon biztonságosan kiadni nem képes gyerekek a saját pszichéjüket is védeni próbálják azzal, ha a lelki sérüléseiket akaratlanul is testi tünetekkel fedik el.
„Hülye vagy!” – a feszültségünket ne a gyerekünkön töltsük ki.

Ha megtudjuk, hogy a környezetünkben gyermekbántalmazás folyik, fontos, hogy értesítsük a gyermek nem bántalmazó családtagjait, akik segítenek az érzések feldolgozásában, megvédik a gyermeket.

Milyen életre szóló sebet ejt a gyerekben, ha a szülő állandóan kiabál vele, lehülyézi, fenyegeti őt? Miért nem szabad folyton leszólni vagy hangosan kiabálni gyerekünkkel? Miért ne rajtuk vezessük le a napközben felgyülemlett feszültséget? Milyen felnőtt lesz az a gyerek, aki gyermekkorban állandó szorongást, agressziót, bántást, érzelmi fenyegetés élt át?

A bántalmazott gyerekek rendszerint magukat okolják. Ennek oka, hogy a gyermekek képesek a családon belüli erőszakot saját rosszaságuknak tulajdonítani (viselkedésükkel magyarázni, bűntudatot érezni miatta), másrészt joggal tartanak az „agresszor” bosszújától is. Az áldozat tehát legtöbbször egyszerűen letagadja a bántalmazást – vagy azért, mert lelkileg, anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van, vagy hogy megőrizze a család egységét.

Érzelmi erőszak – leszólás, fenyegetés, kiabálás

Fontos tudni, hogy a fizikai és szexuális erőszakon túl érzelmi erőszakról is beszélhetünk. Ez nem más, mint a gyermek egészséges lelki fejlődésének akadályozása leszólás, fenyegetés vagy kiabálás által.

Bármilyen szülői viselkedés számíthat tehát bántalmazásnak, ami a gyermekben tehetetlenséget, zavarodottságot, bűntudatot vagy félelmet vált ki, gátolja annak személyiségfejlődését.

A tudatos jelenlét a szülő saját, és gyermeke testi-lelki egyensúlyát teremti meg.

Meditáljunk rendszeresen.

Őrizzük meg a nyugalmunkat kritikus helyzetekben.

Alakítsunk ki őszinte szorosabb kapcsolatot a gyerekeinkkel.

Kezeljük a mindennapos stresszt és a konfliktushelyzeteket.

Javítsunk a családunkkal való kommunikáción.

Az elkülönült én érzet

Az elkülönült én érzet

Az elkülönült én érzet az, amit próbálunk gyógyítani.

Van amikor jól reagálunk egy adott pillanatban, szinkronban vagyunk azzal ami épp a jelenben történik.

De leginkább akkor vagyunk bajban, hiszen minden pillanat megszüli a következőt, amikor a szinkron megszűnik. Nem abból reagálunk hanem egy felfokozott intenzív érzelem az, ami aktivitásra sarkall. A gyerekünk túlterheltnek érezte magát és ésszerűtlenül járt el, és a válaszunk erre a saját elégtelenségünkből, frusztráltságunkból fakad.

Ilyenkor a hiperaktív elménk ellenségként viselkedik és ha leülünk elgondolkodunk akkor rá is döbbenhetünk: egy gyermekkori élmény, érzés implicit emléke váltja ki a reakciót, nem pedig maga a történés a jelenben. Ez lehet egy konkrét szó is, amelyet partnerünk használ és bennünk a szorongó bizonytalanság érzet elindít egy gejzírt… De ugyanez történik ha gyermekünk nyafogása, vagy hangszíne emlékeztet saját gyermekkorunk fájdalmas pillanatára amelyet elnyomni akarunk.

Technikák, meditáció segít abban hogy feldolgozzuk a velünk történteket, felismerjük hogy agyunk nem a legtökéletesebb szabályozási képességgel működik. Hozzásegít ahhoz is, hogy emberségünk együttérzésünk egyre több pillanatunkat hassa át, ne uralkodjon rajtunk a múlt.

Ha a saját projekcióinkkal nem járulunk hozzá a világ mentális szennyezéséhez ez a legtöbb amit az emberiségnek adhatunk.

Lelki elszigetelődés

Lelki elszigetelődés

Ha nincs kihez visszatérni nincs értelme elindulni a világba.

Az elszigetelődés csak hátránnyal jár. Hogy fordulhat elő az, hogy a felnőtt ember magányos, esetileg akkor is ha van mellette társ?

A lelki elszigetelődést kisgyerekkorban tanuljuk meg. Ez azt jelenti, hogy ha a kisgyereknek nincs módja megértetni magát a szüleivel élete első éveiben, nem fogadják a szülei a belőle jövő érzéseket megértéssel nyugtázva, és az életkorának megfelelő reagálással, akkor nem tud felszerelkezni az alapvető alkalmazkodás kellékeivel élete egészét tekintve. A biztonság korai megtapasztalása és ennek következménye az érzelmek stabil háttere, ami elengedhetetlen az értelmi fejlődésünkhöz. Biztonság hiányában a magasabb igények nem jelennek meg.

Az érdeklődés a világ dolgai iránt elveszik. A negatív illetve az izgalmas pozitív érzelmek is elrejtve maradnak. A gyermekkorban elszenvedett szülői gúny következménye, hogy a kisgyerek a szomorúságát elrejti, a fenyegetéseknek, ütlegeknek a következménye, hogy a kicsiben megjelenő izgalom miközben például egy vázát felemel és elejt, képes örökre eltűnni.

Ezeket a hatásokat egy szülő tudatlanságából kifolyólag is okozhatja a gyerekének. (Valószínű nem gondol bele abba, hogy ha a váza fontosabb mint a gyerek élményérzete akkor mit fog okozni ez a későbbiekben.) És ahogy egy meghalt szülő önhibáján kívül okoz csalódást az elhagyott gyermeknek, úgy a magára hagyás, a nem összehangolódás is egy adott életszakasz legfontosabb fejlődési teljesítményének csorbulásával jár. Hűtlen lesz a gyermekéhez, akinek életfeladata lesz pótolni, újra tanítania magát az érzelmei helyes felfogására, és az igényei kifejezésére.

Az örömmel, bánattal, szomorúsággal való egyedül maradás minden későbbi szégyenélményünk alapja. A depressziós, alkoholista szülő kerüli a kicsi tekintetét, aki ezáltal nem tudja tükörként használni anyja vagy apja arcát. Elveszettnek érzi magát egész életére, úgy fog védekezni a fájdalommal szemben, hogy ő is kerülni fogja a szemkontaktot. Sajnos ez együtt jár a világ dolgai iránt érzett érdeklődés elvesztésével is.

Az önismeret tudatos építése, ahogy Berne fogalmazott, egy olyan adomány az ember életében, amellyel túlléphet az eredeti, gyermekkorban íródott program korlátain. Korrigálhatóak a hiányosságok, gyógyulhatnak a sebek, hogy kinek adatik meg ez a lehetőség az az első években dől el szintén. Ha van egy jóindulatú ember a kicsi közelében, vagy később egy kedves tanár-segítő, ezek mind segítik azt a folyamatot aminek a lényege, hogy az ember önmagára leljen. A gyermekkorban ért hatásokkal szembenézni nem könnyű feladat, sőt a legnehezebb. Nem véletlenül kerüli az ember amíg csak lehet…de, csak addig amíg hinni akar egy tökéletes szülői tekintélyben.

Érdemes megtanulni azt, hogy a tökéletlenség nem félelmetes, ami viszont az, az érzelmeitől, a lelkétől távol élő ember. Hisz bármire képes csak azért, hogy az együttérzést elkerülje. Agresszíven állt ő hozzá az anya és az apa ezáltal ő is agresszíven áll a világhoz. Mennyire általános volt ez a múltban arról a természet mai állása tájékoztat minket. A rengeteg túlzó büntetés, a legártalmasabb nevelési attitűd ami a szabad-önálló akaratot fojtja el, a manipulatív tisztességtelen bűntudat keltés, a legelemibb figyelem megvonás a gyerekektől ezek mind szorongó, bármikor egymásnak feszülni képes embereket hoz létre.

Tudom, hogy nagyon fájdalmas és ijesztő, kritikus ez az írás. De nincs idő tovább várni.

Élni tanítjuk egymást

Élni tanítjuk egymást

Az utolsó csepp nem tehet róla, hogy éppen ő az utolsó abban a bizonyos pohárban…

Sok szülő ismétlődő konfliktusokkal küzd gyermekeivel, sok felnőttben dúlnak a belső harcok, az élet tele van olyan dologgal amit nem akarunk megtenni pedig a fejlődéshez elengedhetetlen hogy megtegyük, az ellenálló képességünk alakul ki és fejlődik a tapasztalások során.

Az idegesség, a szorongás bizonyos helyzetektől abból fakad, hogy kisgyermekként megtanultunk félni a hibázás miatti büntetéstől, illetve a szülő megvonta a szeretetét, olyankor pedig hiba nélkül semmi sem válik készséggé. Járni is esések közben tanulunk meg. Mivel szinte minden hibát rosszul értelmeztek a szülők (az öntudat, az érzelmek szabályozása, az intelligencia nem a válság pillanatában növekszik) ezért az emberek nagy része konfliktus kerülővé válik, illetve nem vállalja föl önmagát. Az élet folyamatos érdek érvényesítésről szól legyen az pár – vagy bármilyen más kapcsolat.

A nézőpontok megváltoztatása annál nehezebb minél több ideig van valaki egy bizonyosban, és ez többnyire a sértett szemszöge. Az érzelmeknek hatalmas energiája van, ha belül tombolnak és sosem láthattak gyermekként felszínt akkor betegségben balesetben fognak megmutatkozni.

A szülőknek az a dolga, hogy a gyermekeikhez csatlakozzanak testben, lélekben. Bízni kell megtanulnia a gyermeknek a szülőben ahhoz, hogy a későbbiekben az életet átláthatónak, szerethetőnek, érdekesnek éljék meg.

A félelem helyett a szeretet nyelvén kommunikáljunk mi emberek egymással. Ehhez erő kell, az energia folyamatos áramoltatása. A félelem kommunikációs nyelve a parancs, a gúny, a manipuláció, a hazugság, az erőszak, az elkerülés.

A gyermeki lélek ha tiszteletben van tartva megadja a lehetőséget a szülőnek, hogy a sajátját is meghallja végre.

A gyermekkori évek az ismerkedésről szólnak, a kisgyermeknek minden pillanat új, a kihívások szétválasztása segít nekik megismerni önmagukat, felfedezhetik sebezhetőségeiket, gondolataikat, érzelmeiket, emlékeiket, értelmezéseiket, testérzeteiket és mindezek hogyan járulnak hozzá a kellemes vagy problémás eredményekhez.

Ha a gyermek fél állandóan a szülőtől nem tanul meg önállóan gondolkodni.

Ha felnőtt korban egy érzelem túl gyorsan lesz óriási akkor annak hátterében az érzelmek nem megfelelő kezelése áll gyerekként.

Mint minden tanulás, az érzelmek kezelése is egy folyamat. Hibák mindig vannak és lesznek, ezek lehetőségek inkább a kapcsolatteremtésére, semmint annak elkerülésére. A gyakorlás keresése a feladat, és nem a hibák elkerülése míg könnyűvé nem válik a kapcsolódás újra.

Biztonság érzettel, félelem nélkül élni tanítjuk egymást…

Szeretettel várlak egy beszélgetésre!

„A szeretet és a kegyelem nem luxus.”

„A szeretet és a kegyelem nem luxus.”

Az ember akkor válik jobbá, ha megmutatjuk neki milyen is valójában.

Lehet az embernek sok olyan tulajdonsága amit nem szeret elismerni, de attól, hogy ezeket megtagadja még nem tűnnek el. Megpróbáljuk eltüntetni de egyre erősebben térnek vissza.

Ha valami szörnyűség történt velünk a múltban azt teljesen be kell hoznunk a jelenbe, akár újra eljátszva, hogy a miénk, a tudatos integrált részünk legyen. A neurózisunk egy üzenet, nem hulladék amit likvidálni kell.

Az élet hatalmas elevenség, olyan mint a kisgyerek, aki pajkos és torzítatlan formában megéli az érzelmeit, vagyis a belőle áramló energiát hagyja megtestesülni. Ha nem merjük felvállalni az érzelmeinket, ha meg akarjuk óvni önmagunkat vagy a másikat tőlük az elme zavara fokozódik.

Ma már a legtöbb kutatás azt a feltételezést vizsgálja, hogy az elmezavar egyik lehetséges oka a családi környezet, amelyben az egyén felnő. Az eltompulás, a fásultság jelzi azt, hogy az érzelmek nem követik a valóságot.

Amikor képtelen valaki uralkodni az érzelmein, mert úgy tör elő belőle akár a gejzír, illetve félénken visszahúzódva nem vesz részt az emberi kapcsolódásokban, ez a két végállapot jelenti az összezavarodottságot és a korai traumákat.

Azt a kötődési mintát, ahogyan a világunkat felfedeztük kicsiként, nehezen engedjük el, mert ezzel azonosultunk, ezt hisszük önmagunknak. Pedig a valóság teljesen más. Fel lehet fedezni a világot, nem azt amit hiszünk, hanem ami van.

Meg lehet tanulni úgy élni, hogy a trauma ne befolyásolja a mindennapokat, ne legyen benne a döntéseinkben, ne árnyalja a kapcsolatokat. A gyermeki „szemüveget”, az önmagunk hibáztatását, a másik alá vagy fölé tagozódásunkat el lehet engedni. Tisztán kivehető a felelőse egy szituációnak, ami azért szerencsés mert olyanná alakítható, ahogy abban a benne lévők optimálisan megkapják azt, amire szükségük van.

Ahogy a Dalai láma írja: „A szeretet és a kegyelem nem luxus. Nélkülük az emberiség képtelen a túlélésre.”

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás