Vágyjuk a kedvességet, a türelmet azokon a bizonyos napokon, vagy azt, hogy tűnjön minden férfi (leginkább a párunk a…, oda ☺️). Nem tudjuk mi az ördög bújik belénk, de a feszültség robbanásig tépi az idegrendszert. Más napokon nem merünk üvölteni, a dühünket sem érezzük vagy ha mégis, inkább megmagyarázzuk a másik ember viselkedését felmentve őt, sírni se tudunk mert erősnek kell lenni…

Havi egyszeri alkalommal kitör belőlünk az „őrült”, nem tudjuk kontroll alatt tartani az érzelmeinket. Nem vagyunk tudatában mit is akarunk, mit igyekszünk korlátok közé préselni a mindennapok során. Ha már képbe kerültünk azzal kapcsolatban, ki tanított minket az érzelmeink kontroll alatt tartására, mert számára elviselhetetlenek voltunk, akkor sem tűnik könnyűnek az ügy.

A férfi mellettünk az elutasítás miatt (a haragunkat, az undorunkat ennek éli meg) félni kezd, és a félelmével való megküzdést sértettséggel, agresszióval reagálja le.

Egyikünk sem tanulta meg az érzelmek felismerését, kifejezését.

Nincs az a vágy, ami fenn tudna maradni a két ember között…

Jönnek a pótcselekvések, kinek mi.

Ezekkel a szerekkel együtt tudunk maradni a másikkal életünk végéig is, akár…
És a függőség fenntartja az elszigetelődést a másiktól, rá is erősít.
Olyan mintha burokban lennénk, védetten. Csak nem vesszük észre, hogy a szenvedélyünk kirekesztődött, a “cuccal” éljük meg azt. Az életenergiánk erre megy el, nem próbálunk meg másokhoz közelebb kerülni, mint két idegen, olyanná válik a két ember a kapcsolatban. Elmúlik a szeretet, az öröm, nincs jelenlét.

„Nem vagyok terapeuta. – mondja a párod, hozzátéve: Szerintem nézz rá az apáddal lévő kapcsolatodra, ne rajtam vezesd le az energiát.
Tényleg?! – kérdezi a nő, és amikor te nyafogsz a főnöknőd miatt, akkor te ventilálhatsz?”

Igaza van mindkettőnek, két ember össze van zárva egy kapcsolatban az összes múltbéli sebeikkel, hitrendszereikkel (ez a legtöbb pár esetében még meg is egyezik, ettől még kevésbé érthető mi a túró van?!), a nem megfelelő megküzdési modellekkel. Nem szeretnek veszekedni, komplikáció mentes kapcsolatra vágynak. De ilyen nem létezik. A harcok árán tanulunk meg egy nagyon fontosat magunkról, és a másikról: az ördög és az isten is bennünk lakozik, vagyis a pokol és a mennyország.