Lux Elvírát olvasgatni mindig üdítő volt: Családtervezés helyett válástervezés van az emberek tudatalattijában.

A jövő problémamegoldásának tanulási ideje a kamaszkorban van, és nem a középkorúság hajnalán. Minden korszaknak megvan a jellemző tanulnivalója, és az időszerűség elmulasztása pótolhatatlan a későbbiekben.

A modern szinglieszmével az a baj, hogy természetellenes állapot, hiszen az ember társas lény. Persze a tizenéves lány nem akar férjhez menni, ez természetes, még nincs felkészülve az anyaszerepre. Viszont huszonévesen már akarjon. Aki huszonévesen sem gondol a jövőre, azzal valami baj van.

A nemi státusszal való szerepazonosulásnak sok feltétele van. Elsősorban az, hogy a gyerek olyan családban nőjön fel, ahol az apa és az anya is jelen van. Enélkül sem a saját nemmel való azonosulás, sem a másik nemhez való egészséges viszonyulás mintái nem állnak a gyerek egészséges nemi fejlődésének rendelkezésére.

Azt mondja a francia: keresd a nőt, és valóban, a nők feladata elsődlegesen az anyaság, és minden egészséges nőnél ennek ösztönprogramja benne foglaltatik személyiségében. Ez készteti az anyaság vállalására és a férfival való megfelelő bánásmód alapvető programjának végrehajtására is. Szerintem anyai ösztön van, apai ösztön nincs. A nők bírják rá a fészekrakásra a férfiakat. Az ügyes, női szerepükben biztosan mozgó egyének maguk választanak párt. A nő választ és nem a férfi, persze ez csak addig igaz, amíg a nők nem feledkeznek el egészen nőiességükről. Ha megfelelő méltósággal viselik nőiségüket, nem lehet baj.

A természet úgy rendelte, hogy a két petefészekben minden hónapban csak egyetlen megtermékenyítésre alkalmas petesejt érik meg. Viszont a férfinél egyetlen ondóürítéskor fél milliárd hímivarsejt ürül ki a nemi aktus során. Ez a buzgó, mozgékony sokaság egymást ölve, tiporva, elrabolva egymás elől a muníciót arra törekszik, hogy azt az egyetlen, havonta egyetlen női ivarsejtet elérje és megtermékenyíthesse. Győztes csak egy lehet. Mindig biztatom a nőket, hogy gondoljanak erre, amikor elbizonytalanodva ők hiszik azt, boldognak kell lenniük, ha egy férfi találkozni akar velük. A természetes mód pont a fordítottja.

A hímek aktivitása nemcsak ebben a példában igaz. A kezdeményezés szintén ősi, törzsfejlődési programhoz kötött. Ezeket a sok millió éves rögzüléseket nem lehet csak úgy ripsz-ropsz tudatos és akarati szinten megváltoztatni. Ha a lányok is jogot formálnak a kapcsolati és a szexuális kezdeményezésre ez gátolja és rontja a férfiaktivitást. Sokszor a legaktívabb szexualitású férfi is lelombozódik az agresszív, követelőző nőtől. Ezzel növelve a libidóhiánnyal és merevedési zavarral küzdő férfiak népes táborát.

A férfit az ismételt kudarc arra készteti, hogy olyan partnert keressen, aki rehabilitálja súlyosan sérült férfitudatát. Két ember közé akkor fér be egy harmadik, ha szoros egységük – valami miatt – megbomlik. A női méltóságnak arra is ki kellene terjednie, hogy az asszony ne engedjen mást kettejük intim porondjára. Ahol én vagyok a nő, ott más nő szóba sem jöhet, semmilyen szempontból. Küzdjön csak a férfi a saját bűntudatával, s ha ettől nagyon szenved, paphoz vagy pszichológushoz menjen gyónni, és ne a feleségéhez. A feladat ilyenkor nem a “bűnös“ sarokba szorítása, hanem a komfortérzés biztosítása a férj, főleg az apa számára.

Nem kell nagyon aggódni, nincs az a szerelem ami ne múlna… bizonyos dolgok azonban az érzelmeknél is fontosabbak. Például a gyerekek kiegyensúlyozott érzelmi fejlődése, ami lehetetlen akkor, ha a szülők elválnak.

Lux Elvira