Amikor a párodra haragszol, mert valamit nem úgy csinált ahogy az neked jó lett volna, rideg vagy vele és távolságtartó, ez ilyenkor egy védelmi mechanizmus, ami azt jelenti: “annyira fájt, hogy elhagytál, ezt nem hagyom, hogy újra át keljen élnem”. Ezt rögzíti az elme és ez jön elő az emberből, de a rögzítés ideje gyermekként keletkezett benned.

Például a bölcsődék régen és most, amik a szülők rendelkezésére álltak, de nem tudják milyen árat fognak érte fizetni, vagy a szülők félelmei, az általuk keletkezett feszültség a gyermekben.

A távolságtartás, az intimitás kerülése, majd ezt pótolni valami teljesen mással (alkohol, szex függés, drogok, egyéb szenvedélyek csillapíthatatlan éhsége), oka a csecsemőkori szorongásaink, amiket tárol a testünk. Feldolgozni a testszinten tárolt érzeteket fontos ahhoz, hogy szabadabban lélegezzünk, élhessünk.

„Az én gyermekkorom boldog volt, megkaptam mindent amit a szüleim megadhattak nekem.”” – mondja egy olyan férfi, aki már kétszer elvált, remeg a keze lába miközben beszélgetünk…

Ezt sokan így látják, mármint a saját életet összehasonlítva másokéval és nem értik mitől jönnek, honnan az indulatai?! Ha feltárja az egyén a saját lelkét, rájöhet arra ki is ő valójában a félelmei nélkül. Ezt az állapotot megismerni csak tapasztalva lehet, hallani róla kevés. Terápia, az önismereti út ehhez segít hozzá.

Eszter és Balázs kapcsolati modellje az intimitástól való félelmük.

Ők is mint sokan mások a covid miatti összezártságban még inkább ellenségei lettek egymásnak. A kapcsolatuk halála már a kezdeti, vagyis a megismerkedésük hajnalán is mint időzített bomba jelen volt, csak ők ezt akkor még a szerelem kezdeti izgalmaiban nem láthatták.

Hogy jutunk el idáig mi emberek? Mi készteti a tehetetlen szeretetet a mély érdektelenségre?

Van egy kötődési stílus, egy fantázia – illúzióban levés, ami nem enged közel minket egymáshoz a párkapcsolatainkban. Hogy néz ki a gyakorlatban?

Mondják, hogy a hosszú házasság titka az, ha az egyik fél távol van… Ennek a lehetősége eltűnt náluk is. Marad a valóság, a szembenézés a múlttal kiegyenlítetlen számláikkal, a ki nem mondott, nem tudatosított mintázat felismerése.

A túlzott éberség és a biztonság iránti kielégíthetetlen vágy gyakran szorongásos és önpusztító magatartást eredményez a kapcsolatokban. Azt jelenti, hogy az ember állandóan készenlétben van, folyamatosan valami veszélyt szimatol, állandóan arra készül, hogy bármikor történhet vele valami negatív. Ez munkahelyen és a családi baráti kötelékekben is megjelenhet. A reakciók amiket a partnerek egymás felé mutatnak konfliktusokat és instabilitást okoznak, ami a kapcsolat megromlásához vezet. A mód (időzített bomba) ahogyan egymáshoz kötődnek valójában egy illúzió kötelék, ami a gyermekkorukban alakult ki, és azért olyan amilyen mert így tudták a szorongást, az érzelmi fájdalmat enyhíteni, amivel az édesanyjukhoz kötődni lehetett a múltban. Ez szinte általános problémája az emberiségnek. Mondhatni evolúciós feladat.

A korai védelmi rendszer korlátozza képességünket arra, hogy valódi szeretetet és kapcsolatot keressünk vagy elfogadjunk. Az alap kapcsolati dinamika akadályozó tényező abban, hogy az egyén elérje céljait. Az önszabotáló viselkedés, a széttört vagy sosem volt önbecsülés a gyerekeinkkel való kapcsolatainkban is nehézséget okoz. Pusztító minták körforgásában élünk, generációról generációra adva át egymásnak.

A múltat feltárni, a kialakulását megfejteni fontos tényezője a primitív minták meghaladásának, és a szabadabb életnek. Korábban a férfi a nőt az anyagi dolgokkal magához tudta láncolni, hisz kiszolgáltatott pozíció jut annak, akinek se tudása, se fizetése nincs. Manapság a nőnek is lett tere, lehetősége, viszont ettől a helyzet még sem lett kedvezőbb, nem lett boldogabb egyik fél sem.

Az intimitást pont ugyanúgy kerüljük, mert félünk továbbra is egymástól. A közel kerülni a másikhoz nagyon nehéz szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Hiszen a kezdeti stabilitás az, ami nem volt meg egy olyan gyermekben akit érzelmileg elérhetetlen vagy érzéketlen szülők neveltek fel. Ha fizikailag van csak jelen egy szülő és van benne egy nárcisztikus igény ami a gyermeke figyelmét szinte folyamatosan igénybe veszi, ez kiszipolyozza a gyermek lelkét. Ekkor a gyermek megtanulja hogy érzelmi szükségleteit nem fogják kielégíteni ezért később eszébe sem jut, hogy szorongás esetén mások felé nyisson.

Akik biztonsággal nőhetnek föl hajlamosak könnyedén, lazán navigálni a közelség és a függetlenség iránti igényeikkel kapcsolatosan, a bizonytalanságban felnövők nehezen vagy szinte sosem találják az egyensúlyt. A stabilitás hiánya összefügg azzal, hogy az emberek kevésbé foglalkoznak a lelki érzelmi hátterével egy kapcsolatnak. Mikor már óriási a zűr, eluralkodtak az indulatok, megjelent a harmadik fél vagy egy betegség, akkor talán eljutnak egy tréningre vagy egy előadásra…

Az állandó aggódás, az intim pillanatok hiánya aláássa a lelki-testi immunrendszer munkáját. Bármilyen vírus le képes győzni az ilyen rendszert.

Meg kell találni azt a módszert ami a korai tapasztalásainkat felülírja, és kialakulhat a belső stabilitás. Meditáció, spirituális gyakorlat, és egy biztonságos kötődés valaki olyannal akinek ez a kapcsolata már megvan önmagával. Így tudjuk mi emberek egymást tanítani egy sokkal emberibb, természetesebb létezési módra, ami az egészségünk feltétele.