Hogy az élet könnyebb legyen…

Hogy az élet könnyebb legyen…

Ahhoz, hogy jó anya legyél, jó anyára lenne szükséged, ahogy a jó apa is a jó példából tanulna. A feltétel nélküli szeretetet az ember csak otthon kapja meg, ha nem így volt nem volt gyerekkorod. Viszont túlélted. Meghalni könnyebb mint élni.

Hogy az élet könnyebb legyen, el kell gyászolni azt, amit nem kaptál meg. A szülés utáni depresszió, vagy az életed egyéb szakaszaiban rád törő problémák megoldás képletének a hiánya utal a gyermekkori traumáid feldolgozatlanságaira. A párod pont olyan mértékű traumától roskad mint te, a tagadást igen, az érzelmekkel való megküzdést sajnos ő sem tanulta meg.

Várlak szeretettel egyéni vagy páros önismereti óráimra, ha már szeretnél szembenézni a valósággal. Ez eleinte rémálomnak, érzelmi hullámvasútnak tűnhet, de ahogy haladsz az önismerettel egyre bátrabban állsz bele az életed irányításába, tudatosan élsz meg konfliktust, amire eddig esélyed sem volt.

Amíg ugyanaz a kéz símogat amelyik a pofont is adja, és ugyanaz a száj csókol, amelyik szidalmaz, addig a szeretet és a gyűlölet kéz a kézben jár. Mikor ez megvilágosodik a világ összeomlik, de ilyen világért nem kár.

Az első lépés a stresszoldás legyen

Az első lépés a stresszoldás legyen

Folyamatosan stresszelni valami konkrét dolog miatt, vagy szorongani általános, meg nem nevezhető belső érzéseket elnyomva, megtartanak egy kifejezetten alacsony és semmi esetre sem építő energetikai szinten.

Ezen a szinten egyáltalán nem, vagy nagy nehézségek árán tudsz teremteni, hiszen az egész szervezeted állandóan túlélési funkcióban működik. Ilyenkor építő, gyógyító, inspiráló dolgokra már nem vagy képes. A szervezet egyszerűen képtelen hatékonyan működni, számos biológiai és lelki tényező gátolja a jóllétet addig, amíg a stressz fennáll.

Ezért elengedhetetlen, hogy ha valamit el akarsz érni az életedben, akkor az első lépés a stresszoldás legyen, hiszen anélkül nem fog működni a folyamat. Álmokat, vágyakat megvalósítani tartós stresszállapotban olyan mintha egy hatalmas követ próbálnál feltolni egy hatalmas hegyre, lelki terhek nélkül ezt a “követ” autóra teszed és töredék idő alatt juttatod célba. Előbbi esetében sajnos egészen valószínű, hogy nem lesz sikerélményed, hiszen elfogy az energiád menet közben.

A kezelések alatt tanulsz önmagadról, folyamatosan nyílik, tárul föl az a világ, amit addig csak egy bizonyos szemszögből láttál.

A kávézás öröme az állandósult énképről való lemondás élménye is lehet.

A kávézás öröme az állandósult énképről való lemondás élménye is lehet.

„Gyakran nyíló ajtó nem rozsdásodik.
Az áramló víz nem poshad meg.”

A felnőtt lét gyermeki nézőpontja az, amikor nem tudja felmérni valaki, mennyire reális az őt ért bármilyen kritika, nem elemzi külön a szituációt és a másik határait a konfliktushelyzetben, szimplán csak azt érzi, szidják, vagyis bántják, megsértődve támad vagy lefagy.

Életünk bármelyik pillanata, helyzete aktiválhatja bennünk a fejlődést. Eleinte a nagy krízisek dobnak rajtunk párat, később önmagunk szándéka, tudatos döntése által növekszünk. Ha nem így történik, vagyis ragaszkodunk a felelősség kihelyezéséhez, a „mások hibái az én szenvedésem oka” állásponthoz, megrekedés, hanyatlás következik.

Az ember összes részének – test, elme és szellem – van egy érdekes tulajdonsága: ha nem gyakorlatoztatják, megállnak a fejlődésben. És amint megállnak a fejlődésben, elkezdenek sorvadni. Ezért van az, hogy nem számít, mit értél el, nem számít, mennyi idős vagy, minden részedet gyakorlatoztatnod kell.

Csak akkor növünk, ha kihívásokkal szembesülünk. Az izmok nem fejlődnek ellenállás híján. A mentális képességeink nem javulnak, ha nem gondolkodunk kritikusan. A szellem nem szárnyal, ha nincs mi lelkesítse. Nagy erőfeszítésnek tűnhet, hogy állandóan új dolgokkal próbálkozzunk, de ha nem tesszük, akkor nagyon gyorsan lezuhanunk az elért magasságból. Az állandó fizikai gyakorlás, amit rendre újabb követ, valamint a mentális és spirituális kihívások elengedhetetlenek, ha el akarjuk kerülni az öregedés gyengeségeit.

Fiatalodni nem fogunk, de pozitív utazásként felfogva az idő múlását, szellemileg éretté válunk. Mindaddig amíg elevenek, életerősek vagyunk, jóval kevesebbet szenvedünk.

Olyan emberré válhatunk, aki mellett mások is szívesen fejlődnek.

Az élet öröm vagy örök harc?

Az élet öröm vagy örök harc?

A szülő-gyermek interakciók során alakul ki a gyermek világértelmezése. Annak eldöntése, hogy az élet öröm, szeretni való, vagy az ellenkezője, örök harc, viszály, feszültség, amelyben az ember egymás ellensége, ott dől el, gyermekkorban.

A jövőbeni kapcsolataink olyanok lesznek, amilyennek a legkorábbi gondozóinkkal való kapcsolatainkban létrejött tapasztalataink, szokásaink meghatározzák. Úgy és annyira fogjuk saját magunkat, egymást megérteni, ahogyan azt átéltük, hogy bennünket megértettek, úgy fogjuk szeretni magunkat és a másikat, ahogy bennünket szerettek, és annyi gondoskodással fogunk egymással törődni, amennyit érzékeltünk kisgyermekként.

Ha a szülők érzelmi stabilitása hiányzik, széttöredezetté válik a gyerekük „én”-tudata. Felnőtt korba érve nagy az esély rá, hogy a hiányzó belső stabilitás örök elégedetlenségre kárhoztatja. A gondolatai, érzései, viselkedései között nincs összhang. Tehetetlensége miatt szenved. Ez a káosz, amíg nem néz szembe a múltjával, szenvedésre ítéli és adja tovább a gyerekeinek, ha születnek.

Az önismeret életünk legkomolyabb kihívása, enélkül felelősséget sem tud vállalni valaki, és mindig másokra mutogat a sorsa alakulása miatt.

A természetes gyógyászat – Allergia

A természetes gyógyászat – Allergia

Azzal az „én”-nel van leginkább probléma, amelyik azt hiszi körülötte forog a világ. Ez az állapot függetlenül attól, hogy önzőnek vagy önzetlennek akar látszani, sosem képes figyelni a másikra, nem akar kapcsolatba kerülni vele, a zárt rendszer elvárásokat, visszaigazolásokat, önigazolásokat fogad csak el. Az altruista attitűdje is a felsőbbrendű „én” álcája csupán, ez nem a valódi együttérző nyitottság.

Nyitott állapotban a fókusz azon a célon van, hogy az emberi lények összehangolódhassanak. Az ellenállás dacosságban nyilvánul meg. Az őszinte kifejezése az érzéseinknek nem lehet választóvonal két ember között. Testvérek, párok, szülők – gyerekeik, ha ragaszkodnak ahhoz, hogy titkolni kell a belső világukat, akkor ez a küzdelem könnyen borítja az immunrendszert. Ami betegséget okoz.

Az allergia tünetei akkor jelentkeznek, amikor a beteg közvetlenül találkozik az allergénnel. De vajon miért pont az adott allergénre reagál így a testünk? Mint sok más betegség, így az allergia hátterében is ott áll a lelki egyensúly felborulása, ami allergia képében mutatja meg magát. Az, hogy mely területen jelennek meg a tünetek, nagyban segítenek a probléma feltárásában. Amennyiben bőrkiütést tapasztalunk, úgy jó eséllyel gondunk akad az érintéssel, a gyengédséggel, légzőszervi tünetek esetén valószínűleg önálló véleményünk, érzéseink kifejezésével vannak elakadásaink, de az is előfordulhat, hogy az elfojtott düh, vágy, stressz okoz ilyen jellegű panaszt. Ezekben az esetekben az allergia sokkal inkább segítség, mint probléma.

Ha megtanuljuk felismerni az érzéseinket, helyes válaszreakciót adni, olyat ami a lelkünkkel összhangban van, az allergia okafogyottá válik.

Az önismeret legnagyobb akadálya

Az önismeret legnagyobb akadálya

Az önismeret legnagyobb akadálya annak tudása, amit önmagunkról hiszünk. Ha tagadjuk a szenvedés tényét, mert a külsőségek sokáig segítenek ebben, akkor megragadunk egy korai fázisban. Ha valaki fejlődni akar, legelőször elismeri a szenvedés tényét. Fölfogja, hogy a sors adott, determinált, hiszen az az előző életeinek következménye. Mit kezd vele, ehhez kell a saját önismerete.

Milyenek voltak hozzá a szülei, ennek függvényében fojtja el az ember önmagát. Mindenkinek vannak elfojtott tartalmai, ezt nem tudatosan tesszük, rákényszerülünk. Az önismeret a tudatosság szintjére emeli, megérti és meg is haladja, integrálja a korai elfojtásokat.

Hogy alakul ki a kényszer?

Legtipikusabb elfojtás, mikor a pici az egységélményből (anya-csecsemő) pár hónaposan, egy-két évesen megkezdi az én-tudata kialakítását, kezdi fölfedezni a külső világot és visszamenve a szimbiózisba milyen hatások érik, mi lesz az élménye. Ha az anya zavarodott, fáradt, nem fogadja melegséggel, kialakul a depresszív pozíció, a nem vagyok szerethető, nem vagyok elfogadva tudata.

Ha fogadja az anya, de nem engedi vissza könnyeden, fojtogatja a szorongásaival, kialakul a súlyos neurózis, a sose lesz önálló alkatú személyiség képe. Ezt hívják hasításnak. Az apaság mivel nem számított értéknek a múltban, nem volt komolyan véve, ez is romboló hatással bír a személyiség alakulására. A leválást, az ismerkedést a jó szülő erősíti, nem kritizálja. A simogatás, a mosoly, a gyengédség fontos kritérium. Ha ez nincs, fel tud nőni valaki olyan tudattal, hogy neki ezekre nincs is szüksége. Nem tanulja meg kifejezni az érzelmeit, csak jónak vagy rossznak tud megélni valamit, képtelen olyannak látni amilyen, aztán kivetíti a világra, a párkapcsolataira.

A szerelem azt jelenti, hogy rávetül a másikra annak vágya, amit szeretnénk megkapni általa. Ha ezek nagyrészt hiányosságokból állnak és tudattalan területen, természetes, hogy terhelt lesz a kapcsolat, intimitás kerülés, fájdalom, aztán válás a vége.

A gyermekkort örömben kellene élni (nem teljesítménykényszer alatt) ahhoz, hogy minőségi, tudatos párkapcsolataink lehessenek.
A nyitottságot újra kell tanulni, hogy befogadóképessé váljunk a másikra.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás