Évekbe telhet, mire az ember felfedezi önmagában a lehetőséget, hogy a csalódások ellenére mégis folytatni tudja az életét. Kiben és mikor keletkezett csalódásról van szó?

Az önismereti munkát nehéz elképzelni ilyen instrukció alapján: Nézz mélyen magadba! Mert ki néz, és mire?!

Ha elmegy az ember olyan társaságba ahol szeretve érzi magát, van nevetés, beszélgetés, filozofálgatás, együtt eszem-iszom, játék utána hazamegy és azt gondolja rossz itthon, akkor hol a hiba?! Azért nem kellemes építő jellegű helyre utazni, hogy utána még jobban érezhető legyen a magány…?!

A másik bölcs gondolat: Mindenhova önmagadat viszed, bárhova is utazz!

Mit lehet ezzel kezdeni?? Mintha őrült volnék, skizofrén, fogom magam aztán oda teszem?! Ki fog, kit?! Ezért nem tiszták ezek a metaforák, értelmezhetetlenek. Nincs kettő belőlem. Illetve egy esetben, ha amikor csecsemő voltam, az anyám nem tartott elég közel magához, a testéhez elég ideig, túl korán váltunk szét, ő meg a “tartozéka”, és kénytelen lettem vigyázni kezdeni magamra. Ez a skizo effekt aztán egész életemben kísér, van a hamis én amelyik okos, óvatos, és van a hátramaradt én, kuporog a sarokban és várja azokat a körülményeket amik a felnövését szolgálnák.

Állandó védekezésben telnek napok, évek, évtizedek, soha senkit közel engedve a szívemhez, hazugságban élve az életet, “mintha “állapotban. Ez aztán olyan tökéletes látszatot eredményez, hogy bárkit el tudok játszani akire neked igényed van. Te “beleszeretsz“ ebbe a tökéletességbe, de szenvedünk mindketten. Ekkor magamat is átverem, hiszen minél tökéletesebben szolgálom az igényedet, annál kevésbé értem mi a jó isten bajom van “én nekem”?

Muszáj történnie valaminek ahhoz, hogy ez a „tökéletesség” összetörjön, ez a “mintha” képmás megszűnjön ahhoz, hogy beérve, felnőve, integrálva megjelenhessen a világba a teljes Én. Aki már nem védekezik, nem hazugságba kapaszkodik, viszont kerüli azokat, akik közt nem érzi jól magát, mert nem tudja átadni önmagát nekik, hisz azok folyamatosan védekezésből támadnak, a régi mintához ragaszkodva.

Tudatosan nem hazudik többé az ember, de a magány miatti szorongás elkerülhetetlen. Az érzések felerősödve jelentkeznek amik annyira tiszták, hogy a meditatív állapot spontán bekövetkezik. Ki sem bírod nélküle. 😉😃😍 Tudod mire érdemes a figyelmed fordítani, nem kószál többé szerteszét. Éber gyakorlóvá válik az ember.