Az érzelmek elnyomásának meg van az ára

Az érzelmek elnyomásának meg van az ára

Az értelmezési, tanulási zavarok érzelmi problémák miatt alakulnak ki. Minden evvel kapcsolatos nehézség valamilyen trauma hatására következik be.

A diszfunkcionális problémák, a figyelem zavar esetében szükség van stresszoldásra. A gyakorlatok, a technikák segítségével, az érzelmi blokkok oldásával a figyelmes koncentráció elsajátítható. A koncentrált figyelemre minden döntésünkhöz szükségünk lenne, míg csak a szabad spontaneitásig meg nem érkezünk.

Az érzelmek elnyomásának megvan az ára.

Gyermekkorban rögzülnek bizonyos szokások amik később függőséget generálnak. A kényszeresség, a zavartság, az ingerlékenység, szenvedéshez majd szenvedtetéshez vezet. Honnan lehet azt tudni, hogy valakinek problémája van a viselkedése ellenőrzésével? Onnan, hogy az adott cselekvést a káros hatásai ellenére sem képes abbahagyni.

Önmagának és másoknak is ígérget, de újra visszaesik. Van aki sohasem próbál meg felhagyni az önpusztítással. Az ő fegyverük a tagadás, a tetteik indoklására adott racionalizáló magyarázat, a kijelentés hogy ez az ő dolguk. Az addikció gyökerei a káros vegyületeken keresztül ami az agyra fejti ki a hatását a spirituális háttérig, mélyre nyúlnak… Az élet ellenes függőség a szeretettel és az elfogadással orvosolható. Hisz pont ezek hiánya okozta valamikor a múltban.

A szerencsétlen családi körülmények: a szülők tudatszint állapota aktiválhatja a gyermekben meglévő hajlamot az élete megkárosítására, a szülők ahogy egymással viselkednek, az ő káros szenvedélyeik, szexuális – fizikai- verbális erőszak ami egy család történetében megjelent valamikor. Ez alól senki sem kivétel.

Erős stresszre, érzelmekre szinte minden ember úgy reagál, hogy nem a tudatos akarata vagy szándékai irányítják, hanem a mélyebben működő mechanikái. Ilyenkor a felajzott állapotban való cselekvés inkább hasonlít egy fogvatartott állat reakciójához semmint egy szabad tudatos emberi minőséghez. E kettő közti különbség vagyis a választás dönti el a tudat tisztaságát. Értelemszerűen minél többször képes az ember emberként reagálni a tudat minősége ennek függvényében tisztul.

Az érzelmi szabadság és a tudatos döntések sorozata nem függ attól, hogy éppen milyen anyagi helyzetben vagyunk. Van mikor egy remete egy fillér nélkül szabadabbnak érzi magát mint egy tőzsde vagy egyéb “guru “, aki a gyermekkori sérülései miatt folyamatosan kompenzál.

A szabadság is relatív fogalom. A fejlődés egyéni, de ahogy a régen rögzült traumák hatásai is generációkon ívelnek át, úgy a kioldásukhoz is időre, olykor életekre van szükség. Ennek tudatosítása is egy felnőtt hozzáállást emberi minőséget feltételez.

A valódi tudatlanság

A valódi tudatlanság

Az az elme, amely nincs tudatában saját reakcióinak, saját mozgásának, lusta és tudatlan.

Ha nem tanulsz, ha megbuksz, nem olvasol könyveket, kevés információval rendelkezel az nem tudatlanság. A valódi tudatlanság az, ha nem ismered önmagad, ha nem érted a reakcióidat, a programjaidat.

A szó valódi értelmében a becsvágyó, az eredményekre törekvő elme csak felületesen aktív, a mélyebb értelmet megakadályozza a kétségek közt vergődés és a frusztráció.

A csendben ücsörgés a figyelem a hangokra nem lustaság. A fák, a madarak figyelme fokozza az éberséget ahogy bármi ami a környezetből érkezik és hatással van ránk.

A feszültségoldó szex

A feszültségoldó szex

A szexről írok mint a lehető legegyszerűbb feszültségoldó technikáról.

Persze akkor egyszerű ha az ember fejében nem zakatolnak olyan gondolatok, amik akadályozzák az élet áramlását. Az élet él és élni akar. A sejteink minden másodpercben az élet mellett döntenének ha az emberi elme nem tenne nekik keresztbe.

A magazinok, a pornó ipar mutatja a technikákat, de akik gátlásosak a legkevésbé hasznosítják ezeket. Mutatják, hogy kell szenvedélyesen csókolózni, csiklót izgatni, falloszt ingerelni. De ezt is mint mindent a fejben dőlés szöge képes, és megakadályoz.

A női csikló, pont mint egy heves csók elképesztő gyönyörök megindítója lehet. Ha a férfi azt szeretné, hogy a nő nyitottá váljon a befogadásra ingerelje, dörzsölje a csiklót kézzel, nyelvvel bármelyik testrészével.

Ha az ember lánya-fia korlátolt, mereven gondolkodó, prűd családban nő föl, képes arra sajnos, hogy megfossza önmagát az élet sójától-borsától egyéb fűszereitől.

A tudatos ember hagyja, hogy a másik lénye hasson rá, hisz azt is tudja, hogy az élet az öröm forrásait tiszteli. Két ember közt csak a fejben lévő korlátok szabnak gátat.

Tudom, hogy vannak olyan elfojtott dühök, félreértések párok közt, amik megakadályozzák a könnyed laza humorral fűszerezett egybeolvadásokat, ilyenkor tud megmentő lenni egy szerelem, ami az életben maradásunkat jelenti ilyenkor. Hiszen annyira rágörcsöltünk fejben szinte mindenre, hogy az élet dob nekünk egy esélyt. Kilök a komfortosból, azért, hogy fejlődhessünk.

Minél tisztább az ember tudata, annál kevésbé veszi át az irányítást a tudatalattija. Az ember minden pillanatban dönt élete vagy halála fölött. Ezek összessége hozza el az eredményt boldogság formájában. Ha elégedettség, boldogság van, az annak bizonyítéka, hogy hagyjuk lenni, önmagunk nem akadályozzuk a vibráló csordultig teli örömöt. Egy férfi mosolya, egy nő dekoltázsa, kacér pillantása, épp elég a teljesség megéléséhez. Ahogy egy vállrándítás, egy elfordulás, megjegyzés sem zökkent ki belőle.

A gömbölyű popsi, a heves érzelmek, a telt vagy ágaskodó cicik, a szép autók, a virágok a napfény, a nyalható bármi mind értünk vannak. Örömünk forrásai. Fejben dől el minden. Az elme lehet a barátunk vagy az ellenségünk. Tanulható a döntés tisztasága. (Pont amiatt, mert koszossá tenni is tanult folyamat.)

Leosztott szerepek

Leosztott szerepek

Nálam még mindig nőnap van.

Az általában hagyományos női szerepeknek nevezett elvárások azok, amelyek még mindig a nőkhöz rendelik a gyerekneveléssel, a családtagok gondozásával és a háztartás ellátásával kapcsolatos teendőket. Ezek elvégzése gazdasági érdek is, a háttérből munkaerő, az erőből valakinek a munkaereje újraépül és az illető profitot termel ezáltal is.

Van olyan ország ahol ez a szerep értéknek tekintett, vagyis evidencia, de az nem hazánk. Olyan mintha a norma, hogy a házimunka ingyen végzendő biológiailag meghatározott lenne. Valójában intézmények, rendszerek alakítják, az iskola, a családpolitika közvetíti leginkább.

Le vannak osztva a szerepek. A magyar társadalom még ma is ragaszkodik a tradicionális nemi szerepekhez. Olvastam egy statisztikát pár éve, amiben az állt, hogy a magyaroknál csak a bolgárokban élnek erősebben a nemi előítéletek. Nálunk egy nő legfontosabb feladata az otthon és a család gondviselése, míg a férfi keresi a pénzt.

Az is tény, hogy ahol van jólét ott értenek legkevésbé egyet a zsidó-keresztény alapokon nyugvó kultúrával – sztereotípiával. Ebben a férfi az okos, a nő alárendelt szerepben gyereket nevel, háztartást vezet. (A férfi tanulhatott azért volt a 19. századig okosabb.) A politika csak azért, hogy megtartsa uralkodó szerepét mindenhonnan kicsipegeti, aztán egy óriás masszává gyúrja a számára éppen megfelelő történelmi-ideológiai demagógiákat. Ha nem a megfelelő viselkedést veszi föl valaki, vagyis nőként okoskodik, vitázik, határozott, kemény, domináns akkor férfigyűlölő feminista, ha férfiként kimutatja az érzelmeit, ha bizonytalan akkor buzi.

Pedig ezek a tulajdonságok nem nemek szerint leosztandóak. Helyzet és tudatállapot függők. Ahogy a hatalommal való visszaélés is. Nem olyan bonyolult rájönni mi egy család, egy ország érdeke. A viszály szítása, a nemek közti különbség kihangsúlyozása (mintha az nem volna egyértelmű látványra, a szexuális élete pedig mindenkinek alapvető magánügye, már az is ciki a 21.sz ban, hogy ezt le kell írjam), az állandó félelemben tartás csak és kizárólag annak kedvez aki az erősebb kutya baszik elvben gondolkodik. Állati nívón!

Kognitív disszonancia – A manipulátorok legjobb barátja

Kognitív disszonancia – A manipulátorok legjobb barátja

A kognitív disszonanciát sokáig „a manipulátorok legjobb barátjának” hívták (Levine). A dolgot alaposabban szemügyre véve azonban kiderül, hogy nem a disszonancia, hanem a rá adott válaszreakció a fontos annak, aki másokat befolyásolni próbál, miközben a bizonyítékok ellene szólnak.

Előfordult már veled, hogy megtettél olyan dolgot, ami ellentmondott a nézeteidnek, a magadról alkotott véleményednek, sőt, az ésszerűségnek is? Holott érezted, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel mert kellemetlen, ellentmondásos érzéseid voltak – ami nem más, mint a kognitív disszonancia.

Ez a pszichológiában jól ismert jelenség az élet minden területén jelentkezhet. Röviden összefoglalva azt az ellentmondást jelenti, amikor a belső meggyőződésünk nem egyezik azzal, ahogy egy-egy helyzetben cselekszünk. Ami természetesen nem éppen jó érzés, sőt, kifejezetten feszültté tehet és ezt a feszültséget mindenáron csökkenteni szeretnénk. A legtöbb esetben úgy, hogy megmagyarázzuk magunknak a dolgot…

Nézzünk erre néhány példát!

Előfordult már veled, hogy volt egy problémád és megkérted egy barátodat, hogy találkozzon veled aznap este? Elég jó barátról van szó, és te is megtetted volna ugyanezt a helyében. Szóval megkérted és ő azt válaszolta, hogy „most nem ér rá ilyen dolgokra”.

Mire te: „persze-persze, megértem, tulajdonképpen nincs is semmi gond, megvagyok…”. Pedig valójában arra gondoltál, hogy a) a helyében te megtetted volna, hogy beszélgess vele, amikor szükséged van rá és b) mire valók a barátok, ha nem erre?

De miután visszautasított elkezdted átgondolni a dolgot, és szép lassan meggyőzted magad, hogy tulajdonképpen nincs azzal gond, hogy nincs melletted… Nem kötelessége és különben is… Egyszóval mentegetted őt saját magad előtt is, bár valahol érezted, hogy nincs ez így rendben.

Az ilyen helyzetek előbb-utóbb a szülő-gyermek viszonyhoz fognak hasonlítani, nem pedig egy egészséges kapcsolathoz. Ebben pedig óhatatlan, hogy valamelyik fél rosszul fogja érezni magát. A kapcsolatok egyik legnagyobb gyilkosa a tisztelet hiánya, amikor már nemhogy nem tiszteled, hanem bizonyos tulajdonságaiért szinte megveted, elítéled a másikat.

Van egy olyan mondás, mely szerint „a megismerés aláássa a tiszteletet” – és sajnos elég sok kapcsolatban valóban ez következik be egy idő után. Ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen ahogy jobban megismerünk valakit egyre jobban látni fogjuk a hibáit is. És amikor ezeket már tisztán látjuk, akkor jön az igazi kihívás: a hibákkal együtt elfogadni a másikat.

Minden kapcsolatban fontos, hogy tiszteljétek egymást – például úgy, hogy tisztességesen beszéltek egymással, nyíltan megosztva az érzéseiteket és szükségleteiteket. Ne támadjátok és bíráljátok egymás viselkedését és cselekedeteit. Ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól akkor minden konfliktust el kell kerülni… Csak annyit, hogy feleslegesen nem kell a másikat kritizálni vagy olyasmiért bántani amin nem tud változtatni (például bizonyos külsőségek, megjelenésbeli dolgok) ne kritizáld a másikat.

Az általános „hüvelykujj szabály” ebben az esetben az, hogy nem mondj el olyasmit a partneredről egy másik embernek, amit még nem beszéltél meg vele. Hiszen ha egymással nem beszéltek nyíltan, akkor esélyt sem adtok a kapcsolat megjavítására.

Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők.” Feldmár András

Mi állítjuk elő a valóságot

Mi állítjuk elő a valóságot

Az agy négyszázmilliárd bit infót dolgoz fel másodpercenként és mi ebből csak kétezerre figyelünk. Ez azt jelenti, hogy amit valóságnak élünk meg, ami a mi világunk, az csak a tudatunk által kiszűrt és korlátozott információ halmaza. A tudatunk pedig a saját adottságai és korlátai alapján végzi a szűrést.

Elménk termel. Mi állítjuk elő a valóságot. Valóság csináló gépek vagyunk. Tudatunkat cselekedeteinkkel programozzuk.

Minden tapasztalatunk lenyomat, minta a tudatunkban és mindig ezek szűrőjén keresztül észleljük a dolgokat. Tudatunk mint egy tükör, amelyet teljesen elfednek az általunk ráfestett minták. A tükör maga ki sem látszik, és így képtelen tükrözni a valóságot. Ha ránézünk, csak a mintákat láthatjuk.

A tudatunkban elraktározott lenyomatok kényszerítenek minket arra, hogy hogyan észleljük és lássuk a dolgokat.

Nincs külső világ, ami független a belsőtől.

(Az idegesítő okoskodó szöveg is minta akkor, ha csak a személyt látod, illetve amire emlékeztet.)

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás