A Személyiség kialakulása három éves kor körül megtörténik. Erre a világra érkezvén a lélek megkezdi munkáját annak függvényében ami a tempót, és irányt (kiteljesedő vagy nem) jelenti, hogy milyen befogadó a szülői jelenlét ami itt várja.

Aki már figyel, mert az önismeret, az összefüggések, az ok-okozat törvényét belátta, ne is olvasson tovább. Inkább tanítson, mert van mit.

A 3-4 éves gyermek önközpontú, bezárt világban élt ezidáig. Ha a család az ő számára a (majdnem) tökéletesen befogadó és szerető közeget jelenti, akkor nyitottan, érdeklődéssel kezd kifelé figyelni, egy nagyobb világ részévé válni (mint mikor egy kinőtt ruhából kibújunk),egy szélesebb univerzum tagja lesz.

A többi kisgyereket, felnőttet felfedezi, elfogadja, örül, sír velük. Ha ez a világ olyan ahova érdemes kilépni, mert nincs bántás, abúzus, szégyen, van figyelmes értő szeretet, akkor nem zárul vissza önmagába, és nem alakul ki az egocentrizmus. Ellenkező esetben egy életre képes bezárulni önmagába a sérült kis lény. Nincs kiteljesedés…

Egy dolog marad számára élmény, ha a felnőttet átverheti. Tökéletessé fejleszti a hazugságot, nem tud szeretetet adni, és fogadni sem tudja azt. Nincs biztos köteléke barátságok formájában, nem az a fontos számára, hogy pár kisgyerek összetartó, őszinte megnyilvánulása feléje meglegyen, hanem a világ mint egy massza csak őrá kell hogy figyeljen, vagy elbújva, senki se figyeljen rá. Ez ugyanaz végeredményben. Magány teljes mértékben.

A magány, az üresség érzés mikor nem tud a lélek kapcsolódni másokhoz, akkor sem, ha időközben a felnőtté válással a tipikus forgatókönyvet alkalmazza (házasságkötés, munkahelyi kapcsolatok, stb.), mert a játszmákkal, projekcióval energiát nyer csak belőlük, ezt hívjuk energia vámpírságnak, ami egy nagyon alacsony tudatszint. Ebben az állapot nem tud konfliktus nélkül élni, a nyugalom számára ismeretlen tudatállapot. Párkapcsolataiban ugyanazt a forgatókönyvet ismétli, a felelősséget nem vállalja föl a helyzet alakulásai miatt.

A hasonló gyermekkori sérülés ugyanolyan sérült lelkű társat vonz be, viszont sokáig tud időzített bombaként a háttérben meghúzódni a valódi probléma. (Intimitás kerülés.)

A tudatállapot fejlődés csak a szenvedés elismerése után haladhat tovább. Ekkor a felelősséget elvállalva a kapcsolatok minőségét illetően, azon dolgozva el tudja fogadni azt ami van.

Megkezdődik a lélek kiteljesedése…

Türelmes lesz önmagához és másokhoz, megérti a múlt jelentőségét és meghaladhatóságát. Nem tagadja tovább már azt, amit kiskorában öntudatlanul létfontosságúként sajátított el, mely szerint nincs szüksége más emberi lényekre , mert nem akkor van biztonságban ha senkit sem enged közel magához.

Ez egy önismereti út, ami a paradigmaváltást is jelenti. Kinövi az ember azt a “gúnyát” amit a szülei, a nagyszülei, azok szülei is már “rongyosra” viseltek és viselhetetlen, mert hidegben nem véd, melegben nem hűt.

A felnőtt személy lelki ereje annak köszönhető, hogy gyermekként empatikus szülői magatartás ölelte körül. Ekkor nem a túlélés történik, hanem a kiteljesedő felnövekvés. Ebből szinte senki sem részesül, a kevés szerencsés elenyésző.

A többség határozza meg a normalitást, megkérdőjelezni a szülői tekintélyt, azt a légkört amiben a túlélés zajlott, kevesen teszik.

Az érzelmi deficit, ami az egymást követő generációk lelki betegségét okozza, instabilitást, szégyenérzetet, bizalmatlanságot, összeesküvéses elméleteket gyártó közeget teremt.

A magányos felnövés társas izolációhoz vezet. A bizalmatlanság légköre annyira a személyiség részévé válik, hogy ez lesz a természetes, és rengeteg feszültséggel jár. A csökkentértékűség megfoszt a spontaneitás örömétől. Ami lehet egy kellemes beszélgetés bármiről egy másik nyitott emberrel. A sportolás sem a gyermeki nyitottság önfeledt pillanatairól, hanem a kényszer szülte, testtudattól mentes szenvedésről szól. Ahol a verseny uralkodik és nem a közös élmény.

A jogos igények és érzelmek kifejezése egy tanulható minta. Csoportban vagy egy vezetővel egyénileg, utólag is készségszintűvé tehető. Ekkor már ez lesz a természetes, az ember nem éri be kevesebbel. A tudatalatti területből létrehozott események feldolgozhatóvá szelídülnek. Az indulat, ami az önismeret előtt uralta a mindennapokat (akkor is ez történik, ha elszenvedői vagyunk valaki más ösztöneinek), eltűnik. Békés, nyugodt szemlélődéssel veszi az ember tudomásul mások stagnáló vagy épp törekvően küzdelmes élettel való birkózásait. Segíteni csak ott lehet ahol igény van rá.

„Aki külsőleg egyre tökéletesebb, annak egyre több démon uralja a belső értékeit.” – tartotta Freud. És hozzátette: „A változtatáshoz szükséges energiát a lazítás szolgáltatja. Tehát a meditáció elsajátítása az a színt, ahol spontán következik be az, ami gyerekkorban elmaradt.”

A felnőtt személy lelki ereje annak köszönhető, hogy gyermekként empatikus szülői magatartás ölelte körül. Ekkor nem a túlélés történik, hanem a kiteljesedő felnövekvés. Ebből szinte senki sem részesül, a kevés szerencsés elenyésző.

A többség határozza meg a normalitást, megkérdőjelezni a szülői tekintélyt, azt a légkört amiben a túlélés zajlott, kevesen teszik.

Az érzelmi deficit, ami az egymást követő generációk lelki betegségét okozza, instabilitást, szégyenérzetet, bizalmatlanságot, összeesküvéses elméleteket gyártó közeget teremt.

A magányos felnövés társas izolációhoz vezet. A bizalmatlanság légköre annyira a személyiség részévé válik, hogy ez lesz a természetes, és rengeteg feszültséggel jár. A csökkentértékűség megfoszt a spontaneitás örömétől. Ami lehet egy kellemes beszélgetés bármiről egy másik nyitott emberrel. A sportolás sem a gyermeki nyitottság önfeledt pillanatairól, hanem a kényszer szülte, testtudattól mentes szenvedésről szól. Ahol a verseny uralkodik és nem a közös élmény.

A jogos igények és érzelmek kifejezése egy tanulható minta. Csoportban vagy egy vezetővel egyénileg, utólag is készségszintűvé tehető. Ekkor már ez lesz a természetes, az ember nem éri be kevesebbel. A tudatalatti területből létrehozott események feldolgozhatóvá szelídülnek. Az indulat, ami az önismeret előtt uralta a mindennapokat (akkor is ez történik, ha elszenvedői vagyunk valaki más ösztöneinek), eltűnik. Békés, nyugodt szemlélődéssel veszi az ember tudomásul mások stagnáló vagy épp törekvően küzdelmes élettel való birkózásait. Segíteni csak ott lehet ahol igény van rá.

„Aki külsőleg egyre tökéletesebb, annak egyre több démon uralja a belső értékeit.” – tartotta Freud. És hozzátette: „A változtatáshoz szükséges energiát a lazítás szolgáltatja. Tehát a meditáció elsajátítása az a színt, ahol spontán következik be az, ami gyerekkorban elmaradt.”

Az igazán veszélyes az, amit valaki rejteget magában. Viszont önmagam előtt kell feltárulkozzam előbb, mielőtt a másiknak megnyílnék.

Zárt rendszerű családban felnőni azt jelenti senkihez nem lehet kapcsolódni, szeparált magányban él mindenki. E miatt, mert nincs valódi érzelmi, lelki kapcsolat szinte állandósul a félelem. Ilyen körülmények között várja el az iskola, a szülő a teljesítményt a gyerektől.

Ha kihozza is magából, amit mondjuk a társa akit egyébként érzelmileg támogatnak otthon szintén elér (kitűnő bizonyítvány, sport siker), neki sokkal nagyobb erőfeszítésébe kerül.

Milyen árat fizet a megfelelés kényszere miatt, az csak később derül ki, és csak akkor ha szembe mer vele nézni.

Egy cinikus, szélsőségesen realista férfi vagy nő számára a másik ember csak eszköz. A felhalmozott javai közé illeszti a társát és elvész az ami leginkább emberi a kapcsolatukban. Az élet lesz egyhangú azok számára, akik csak a felszínt súrolják, soha senkihez nem mernek érzékenyen közeledni, ezáltal elzárva maradnak, túl józanok ahhoz, hogy egyéniségük színei, az élet vibráló izgalma, lendülete, fantáziája áramoljon rajtuk keresztül a világba.

Talán a legnagyobb illúzió és emiatt agyrém az, hogy hatalommal bírhatunk mások érzései felett, meg tudunk menteni bárkit. Rettenet nehéz felengedni azt a nyomást, amit e miatt érzünk. Ha felszínre is tör olykor, utána a bűntudat mardosó mérge fojtogató.

A gyerek számára létkérdés, hogy elhiggye a szülei egyszer majd szeretni fogják. Ebből jön létre az a szokás, hogy a tökéletes lehet csak megfelelő. Amíg fel nem ébred valaki a rémálomból miszerint az élet kegyetlen, a világ kiismerhetetlen emiatt félelmetes, a másik ember az ellenség, addig a férfi is, a nő is szexuális megoldásokat keres a zűrzavaros, átláthatatlan konfliktusaik, kétségeik orvoslására.

A nemek közti háború lehet egyidős az emberiséggel. A szex olyan játszmák színtere ahol a látszat az, hogy a problémákat meg lehet oldani, hiszen a nemi vágy ösztönös, abban meg lehet bízni. Illetve lehetett… mert egy idő után a kedv (nemi vágy alábbhagy). Az akaratosságot, az önzőséget, a rosszindulatot, a kicsinyességet nem lehet szexszel meggyógyítani. Ha “nem akarok sérülékenynek, kiszolgáltatottnak vagyis tökéletlennek megmutatkozni a párom előtt“ a testem fog jeleket küldeni. Érdemes komolyan felfigyelni rájuk.

A jelenben érzett sértődés, bármilyen igazságtalannak tűnik, csak egy kicsi látható kiemelkedése egy egész földalatti gyökérhálózatnak. A karmát gyökerestül érdemes kiemelni.

Nem az érzéseinket kell érvénytelenítenünk, ellenkezőleg, a felszabadításukkal nyert energiából kell élni tovább a pillanatot. (Amikből aztán az életünk minősége is összeáll egységessé.)
Az elme csak lefordítja az energetikai állapotot, ami testi, lelki tünetekben mutatkozik.

A sértődésre, az igazságtalanságra adott reakció az elme tudatosság nélküli válasza a történésekre, annak az elmének a tudatalatti működése amit így kondicionáltak, treníroztak. (Pl. az időjárásra adott kényszeres reakció: pocsék az idő vagy az emberi viselkedések címkézése: nárcisztikus, hülye, állat, stb.)

Az önmagunk vagy mások sajnálata is egy elme működés eredménye, valamilyen felsőbbrendű nézőpontból (pl. szegényt mindig bántják).

A tudatállapotunk energetikai minősége a szellemi-lelki-érzelmi megnyilvánulásainknak (ha dacosak, ellenségesek vagyunk, teljesen más minőségű következmények születnek mint mikor együttérzővé válunk) annak függvényében, hogy a figyelmünk mennyire tisztán képes fogadni az információt, ami folyamatosan áramlik belülről kifelé és fordítva.

Ez a tiszta áramlás maga a szeretet.