Az utolsó csepp nem tehet róla, hogy éppen ő az utolsó abban a bizonyos pohárban…
Sok szülő ismétlődő konfliktusokkal küzd gyermekeivel, sok felnőttben dúlnak a belső harcok, az élet tele van olyan dologgal amit nem akarunk megtenni pedig a fejlődéshez elengedhetetlen hogy megtegyük, az ellenálló képességünk alakul ki és fejlődik a tapasztalások során.
Az idegesség, a szorongás bizonyos helyzetektől abból fakad, hogy kisgyermekként megtanultunk félni a hibázás miatti büntetéstől, illetve a szülő megvonta a szeretetét, olyankor pedig hiba nélkül semmi sem válik készséggé. Járni is esések közben tanulunk meg. Mivel szinte minden hibát rosszul értelmeztek a szülők (az öntudat, az érzelmek szabályozása, az intelligencia nem a válság pillanatában növekszik) ezért az emberek nagy része konfliktus kerülővé válik, illetve nem vállalja föl önmagát. Az élet folyamatos érdek érvényesítésről szól legyen az pár – vagy bármilyen más kapcsolat.
A nézőpontok megváltoztatása annál nehezebb minél több ideig van valaki egy bizonyosban, és ez többnyire a sértett szemszöge. Az érzelmeknek hatalmas energiája van, ha belül tombolnak és sosem láthattak gyermekként felszínt akkor betegségben balesetben fognak megmutatkozni.
A szülőknek az a dolga, hogy a gyermekeikhez csatlakozzanak testben, lélekben. Bízni kell megtanulnia a gyermeknek a szülőben ahhoz, hogy a későbbiekben az életet átláthatónak, szerethetőnek, érdekesnek éljék meg.
A félelem helyett a szeretet nyelvén kommunikáljunk mi emberek egymással. Ehhez erő kell, az energia folyamatos áramoltatása. A félelem kommunikációs nyelve a parancs, a gúny, a manipuláció, a hazugság, az erőszak, az elkerülés.
A gyermeki lélek ha tiszteletben van tartva megadja a lehetőséget a szülőnek, hogy a sajátját is meghallja végre.
A gyermekkori évek az ismerkedésről szólnak, a kisgyermeknek minden pillanat új, a kihívások szétválasztása segít nekik megismerni önmagukat, felfedezhetik sebezhetőségeiket, gondolataikat, érzelmeiket, emlékeiket, értelmezéseiket, testérzeteiket és mindezek hogyan járulnak hozzá a kellemes vagy problémás eredményekhez.
Ha a gyermek fél állandóan a szülőtől nem tanul meg önállóan gondolkodni.
Ha felnőtt korban egy érzelem túl gyorsan lesz óriási akkor annak hátterében az érzelmek nem megfelelő kezelése áll gyerekként.
Mint minden tanulás, az érzelmek kezelése is egy folyamat. Hibák mindig vannak és lesznek, ezek lehetőségek inkább a kapcsolatteremtésére, semmint annak elkerülésére. A gyakorlás keresése a feladat, és nem a hibák elkerülése míg könnyűvé nem válik a kapcsolódás újra.
Biztonság érzettel, félelem nélkül élni tanítjuk egymást…
Szeretettel várlak egy beszélgetésre!