Kognitív disszonancia – A manipulátorok legjobb barátja

Kognitív disszonancia – A manipulátorok legjobb barátja

A kognitív disszonanciát sokáig „a manipulátorok legjobb barátjának” hívták (Levine). A dolgot alaposabban szemügyre véve azonban kiderül, hogy nem a disszonancia, hanem a rá adott válaszreakció a fontos annak, aki másokat befolyásolni próbál, miközben a bizonyítékok ellene szólnak.

Előfordult már veled, hogy megtettél olyan dolgot, ami ellentmondott a nézeteidnek, a magadról alkotott véleményednek, sőt, az ésszerűségnek is? Holott érezted, hogy valami nincs rendben ezzel az egésszel mert kellemetlen, ellentmondásos érzéseid voltak – ami nem más, mint a kognitív disszonancia.

Ez a pszichológiában jól ismert jelenség az élet minden területén jelentkezhet. Röviden összefoglalva azt az ellentmondást jelenti, amikor a belső meggyőződésünk nem egyezik azzal, ahogy egy-egy helyzetben cselekszünk. Ami természetesen nem éppen jó érzés, sőt, kifejezetten feszültté tehet és ezt a feszültséget mindenáron csökkenteni szeretnénk. A legtöbb esetben úgy, hogy megmagyarázzuk magunknak a dolgot…

Nézzünk erre néhány példát!

Előfordult már veled, hogy volt egy problémád és megkérted egy barátodat, hogy találkozzon veled aznap este? Elég jó barátról van szó, és te is megtetted volna ugyanezt a helyében. Szóval megkérted és ő azt válaszolta, hogy „most nem ér rá ilyen dolgokra”.

Mire te: „persze-persze, megértem, tulajdonképpen nincs is semmi gond, megvagyok…”. Pedig valójában arra gondoltál, hogy a) a helyében te megtetted volna, hogy beszélgess vele, amikor szükséged van rá és b) mire valók a barátok, ha nem erre?

De miután visszautasított elkezdted átgondolni a dolgot, és szép lassan meggyőzted magad, hogy tulajdonképpen nincs azzal gond, hogy nincs melletted… Nem kötelessége és különben is… Egyszóval mentegetted őt saját magad előtt is, bár valahol érezted, hogy nincs ez így rendben.

Az ilyen helyzetek előbb-utóbb a szülő-gyermek viszonyhoz fognak hasonlítani, nem pedig egy egészséges kapcsolathoz. Ebben pedig óhatatlan, hogy valamelyik fél rosszul fogja érezni magát. A kapcsolatok egyik legnagyobb gyilkosa a tisztelet hiánya, amikor már nemhogy nem tiszteled, hanem bizonyos tulajdonságaiért szinte megveted, elítéled a másikat.

Van egy olyan mondás, mely szerint „a megismerés aláássa a tiszteletet” – és sajnos elég sok kapcsolatban valóban ez következik be egy idő után. Ami tulajdonképpen nem is csoda, hiszen ahogy jobban megismerünk valakit egyre jobban látni fogjuk a hibáit is. És amikor ezeket már tisztán látjuk, akkor jön az igazi kihívás: a hibákkal együtt elfogadni a másikat.

Minden kapcsolatban fontos, hogy tiszteljétek egymást – például úgy, hogy tisztességesen beszéltek egymással, nyíltan megosztva az érzéseiteket és szükségleteiteket. Ne támadjátok és bíráljátok egymás viselkedését és cselekedeteit. Ami persze nem jelenti azt, hogy mostantól akkor minden konfliktust el kell kerülni… Csak annyit, hogy feleslegesen nem kell a másikat kritizálni vagy olyasmiért bántani amin nem tud változtatni (például bizonyos külsőségek, megjelenésbeli dolgok) ne kritizáld a másikat.

Az általános „hüvelykujj szabály” ebben az esetben az, hogy nem mondj el olyasmit a partneredről egy másik embernek, amit még nem beszéltél meg vele. Hiszen ha egymással nem beszéltek nyíltan, akkor esélyt sem adtok a kapcsolat megjavítására.

Két ember annyira más, végtelenül más, elképzelhetetlenül és kimondhatatlanul más, nincs olyan kapcsolat, ami csak kellemes. Óriási bátorságra van szükség ahhoz, hogy megmaradjon az őszinte, szabad megnyilvánulása mindkét embernek, akár barátok, akár szeretők.” Feldmár András

Az ébredéshez vezető egyetlen út

Az ébredéshez vezető egyetlen út

A legnagyobb probléma mikor az emberi értelem veszekszik az érzésekkel, kialakul a kognitív disszonancia, az ember önmaga legnagyobb ellenségévé válik, hisz ami támogathatná a döntéseiben azok az érzései, vágyai, neki mi lenne a legjobb.

A rendszerben (az ember teste, lelke, pszichéje) káosz keletkezik, megbetegítő hatású. Hogy ez mennyire igaz majd minden emberre a világ jelenlegi állapota mutatja. A kisgyermek első 2 éve alatt meghatározó ereje van annak, mennyi érzelmi támogatást kap. Ha ez adott, törődnek vele, szoptatja az anya, testi közelségben lehet, a rendszert támogató stabilitás, biztonság jön létre a gyermekben.

Más vetülete is van, úgy értem mélyebb, a családi karma is megmutatkozik, ha valaki tudatában van, mennyire fontos az összhang (gondolkodás, érzelem, tett), meg képes tisztítani a családi rendszert, ami szintén kivetül a világba, és egészségesebb képet fogunk látni idővel.

A mai helyzet, a bezártság, a többé nem lehet oda menekülni ahova eddig egy lehetőség arra, hogy szétnézzen az ember önmagában. Mik azok az önhazugságok amik elől kívül kereste a megoldást eddig. Ez a nehezebb irány, mert semmi sem marad észrevétlen. Kik és mikor bántották, mikor volt igazán magára hagyva akkor amikor kiszolgáltatott állapotában csak úgy élhette túl azokat a hónapokat, éveket ha megtagadja a saját érzéseit, és azokban kezd el hinni akik miatt erre kényszerül…

Na ezért ez az ébredéshez vezető egyetlen út. Mert a végén önmagát találja mindenki.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás