Nem várt, vagy nem „olyannak” várt gyerekek esetei

Nem várt, vagy nem „olyannak” várt gyerekek esetei

“Negyvenes éveimben járok. Sok éve foglalkoztat a spiritualitás. Barátaim, sőt az első feleségem is nyitott volt eziránt. A mostani párom hallani sem akar vallásról, hitről, ő pszichológus, a tudományos világ áll hozzá közel.

Amit észrevettem magamon, hogy féltékeny vagyok rá. Nem amiatt, mert szép és a férfiak gyönyörködnek benne, hanem mert annyira gyorsan vág az esze, hogy mellette szinte sosem tudok “labdába rúgni”. Ő mondta, kezdjek ezzel valamit, mert feszélyezem, sajnál, ettől a libidója csökken.

Mellette eltűnt belőlem is a hit, olyan érzésem van, mintha csúszna szét az önbizalmam, az anyagi teremtésem is akadozik, veszítek el munkákat. Nem tudom mihez kezdjek, sok minden előjön a múltamból, az első feleségem megértőbb volt, de nem szeretnék vele beszélni rólunk.”

Ahhoz, hogy olyannak, aki elindult már az önismereti úton, segíteni lehessen, visszapróbálok menni vele oda, ami arra késztette, kezdje el önmagát vizsgálni, megfigyelni. Ehhez egy-két alkalom elegendő.

Általában el lehet mondani, hogy a szenvedés, a “nem találom a helyem” érzése jelenik meg mindenkinél egyöntetűen. És a lényeg, hogy ez egyedi alakot ölt, ezt vizsgáljuk egyéni kezelés alkalmával.

Akik belekezdenek a rendszeres meditáció gyakorlásába gyorsabb változást érzékelnek. A megfigyelem önmagam miközben a világból érkező ingerek folyamatosan az érzékelés tisztaságának mértékében érnek, teljesen más emberré teszi az egyént.

A gyermekkori érzéketlenné tevés a túlélést jelentette (hiszen a környezethez alkalmazkodás ezt jelentette), felnőttként az önreflexió, a tudatossá válás az, ami a minőségibb élet záloga.

Az életről: Féltékenység, irigység

Az életről: Féltékenység, irigység

Irigység, féltékenység – Történet a (nem) féltékenységről, a (nem) irigységről, a (nem) megcsalásról, érzelmekről, lehetőségekről…

Jelenet

A nő belép a lakásba és furcsa hangokat hall a hálószobából. Hasonlót, mint amit ő is ki szokott adni szex közben. Elgondolkodik, hogy bemenjen, vagy sétáljon egyet míg ők ketten élvezik egymást? Figyeli a teste reakcióit; nem is olyan régen izgalomba jött hasonló alkalommal, máskor meg inkább el akart menni a helyszínről. Rég volt, hogy a féltékenység, irigység tartósan és tisztán jelen volt az életében.

Mekkora út vezet idáig?

Mivel az emberiség zöme küzd vele, azt kell, hogy mondjuk, nagyon hosszú. A nő első ilyen élménye 14 éves korában volt, amit akkor meg tudott figyelni a testén, mint reakciót. A Margitszigeten sétáltak páran fiatal tinik, a lány az akkori szerelme kezét fogta. A fiú átölelte a mellette sétáló másik lány vállát. Ekkor történt az összecsuklás, mert a gyomra összerándult. Erre a fiú elkapta és sétáltak tovább.

Ez az ügy nem lett senkivel megbeszélve. El lett raktározva a többi más eredetű, de szintén a testben megnyilvánuló hatások mellé.

Irigység, féltékenység – Nyilalás a gyomor tájékán

Eltelt sok év a kamaszkor után, tartós kapcsolat is kialakult. Amikor megjelent ez a nyílalás a gyomor tájékon ismét, értesülve a hűtlenségről, a hazugságról és az illúziók áporodottságáról, mert emlékezett, tudta, hogy ő sem hitt a monogámiában soha. Legfeljebb ideig-óráig. Ő is el tudott csábulni, imádva a formákat, más szagokat, ízeket (ételeket is megkóstolt bárhol, szinte bármit megízlelt, amire mások undorodva rá sem néztek) mert kíváncsi volt.

Azért nem csalta meg a párját, miután ki lett mondva az igen, mert nem volt kedve, ideje, energiája más emberekkel szexelni. A teremtés energiáját munkába, gyerekekbe fektette.

Érthetetlen volt pont emiatt a fájdalommal vegyes kíváncsiság, mikor a férje szeretőjéhez igyekezett… Meglátva őt az volt az első gondolata, hogy annyira szép, ő sem tudna ellenállni neki. Beszélgettek. A másik nő őszintén elmondta miken ment át az elmúlt 3 évben és ez alatt a két óra alatt a nő megszerette. Hazament, a férj várta és óriásit szeretkeztek. Jött még 10 boldog év.

Traumák a mélyben

A válásra azért sor került, mert a tapasztalás, a tanulás nem ért véget. Szerelmek voltak, érzések korbácsolódtak, mert ezek vezettek idáig, hogy szakértője lett a párkapcsolatok mélyén húzódó valóságnak. Ezt nem lehet általánosságban átadni, mert minden ember és kapcsolat más. Ehhez az egyén éberségre jelentkező figyelme szükséges.

Amit talán beazonosítani sem tudunk, ott egyszerűen megjelenik a nyitottság, ahol befér a sejtelem, hogy a párkapcsolatainknak van egy rejtett célja: begyógyítani a gyermekkorban szerzett sebeket.

Nem csak a felszínen jelentkező igények és vágyak jelennek meg, hanem felismerhető a mélyben húzódó, elrejtett, gyermekkori problémák, traumák sora is… (Melyekből aztán kialakul az irigység, a féltékenység.) De mint azt gyerekként megszoktuk, megtanulunk nem látni, nem hallani, nem érezni, automata üzemmódban reagálni…

Ezért kell a terapeuta ilyenkor, mert egyedül kihámozni önmagunkat a programjaink alól…?! Lehetetlen. Senkinek sem sikerült még. Szerencsés vagyok, mert ismerek pár tudatosan éber szemlélődő embert személyesen és rájöttem, hogy épp ettől szép az emberi élet, hogy vagyunk egymásnak, játszunk az érzésekkel, de míg nem válunk éberré addig ők játszanak velünk.

Ki vagyok én? Honnan jövök, merre tartok?

Ki vagyok én? Honnan jövök, merre tartok?

„Ki vagyok én?” Az első találkozóra, mikor megszületik a gyermek, már akkor sem teljesen tisztán és érintetlenül érkezik egyikünk sem. A csecsemőnek már van a puttonyában elég sok dolog, ami meghatározza a találkozás sikerét.

Utalások lehetnek erre vonatkozóan már a pocakban is, vagyis a megszületendő gyermek temperamentumára (mennyire aktív, mennyire fontos számára a figyelem) gondolok. Ezek már a megszületés pillanatában megjelenő különbségek csecsemők között.

A másik oldal az anya, az ő érzései, vágyai kimondva, vagy saját maga számára se megfogalmazottan, de jelen vannak. Milyen gyereket szeretne, fiút vagy lányt? Egészségeset, hangzik a válasz, de elsőszülöttként 10-ből 8-an fiút várnak.

Aztán olyan elvárások is vannak, hogy jó gyereket szeretnének, akit ha leraknak valahova nem rohangál el, azaz nyugton marad. Ennek ellenkezője a vagányság, ugráljon, mozogjon, “aktivizálja magát az a gyerek” hozzáállás is előfordulhat.

Mindezzel azt állapítjuk meg, hogy nem minden esetben egyeznek meg a szülők és a szinte még meg sem született gyermek kívánalmai.

Ha szerencsés csillagzat alatt születik valaki, vagyis pont olyan temperamentummal ahogy azt a szülők elvárják, egészségesebb lesz a fejlődés a későbbiekben.

Az anamnézis során a biológiai paramétereket is tekintetbe vesszük, gyerekkori betegségek, szülők testi-lelki állapota a fogantatás pillanatában, egyéb körülmények…

A felnőtt ember aki a kezelésen megjelenik valószínűleg önmaga és a környezete között feszültséget tapasztalva jutott el idáig. Ennek a feszültségnek a mértéke (ami az évek számával, az átéltek mennyiségével is arányban lehet) határozza meg, mennyire érzi helyén magát abban a világban amelyet kialakított maga körül.

Tapasztalatom szerint akkor mennek el az emberek lelküket tisztába tenni, mikor eléggé fáj már ahhoz, hogy rámerjenek nézni önmagukra, illetve arra a képre amivel azonosultak. „Ki vagyok én?” – ekkor jelenik meg először a kérdés…

Ez a kép többszereplős; párkapcsolatban, munkahelyen, szülőkkel, a saját gyerekeikkel mind-mind más szerep. Valahol valamelyik megfeneklett… Valahol megjelenik a meghunyászkodás, csúnyább kifejezéssel a gyávaság ahol a kliens már nem önazonos, nem hiteles. Ha kritika éri, megsértődik.

A probléma ott kezdődik, amikor az elhallgatás elkezd ártani, és ez már nem az alkalmazkodás kategóriája. Mert rettenetesen félelmetes kimondani azt, hogy az illető az életében valahol, valamit rosszul csinált, lehet, hogy pocsékolt az idejéből amiről tudjuk, hogy drága? Ez egy vicces pont, hiszen tudjuk, hogy nincs pocsékba ment idő, az egész élet a tanulásról szól. Maximum a tanulópénz kifizetése történt.

Általában az embernek annyi minta kavarog a fejében, hogy eddigre nem látja a fától az erdőt.

Szüksége van egy józan kívülálló segítségére, a jól feltett kérdéseire, hogy visszataláljon önmagához. Megszűnjön a félelem, a hiány érzése, ami a saját forrással való kapcsolat nem meglétére utal.

Ez a kapcsolat, az érzetekre való tiszta hagyatkozást teremti újra. Ebből táplálkozva a későbbiekben a kapcsolatait is rendezni, alakítani képes és megtapasztalja idővel, hogy a környezet is hasonló módon megtalálja a magjához vezető utat. Mert ez a képességünk, hogy gyerekként is a kismajom módszert alkalmazva tanulni voltunk (lettünk volna) képesek, velünk marad egész életünkre.

Ez a lazaság, az öröm, a könnyedség az érzelmi intelligenciát is működésbe hozza, ami kiegészítve az iskolákban szerzett tudással Felnőtt életet hoz létre.

Féltékenység kezelése (2. rész)

Féltékenység kezelése (2. rész)

Mindannyian átmegyünk a féltékenységen (mint az összes többi kellemetlen, sajgó érzésen). Féltékeny lehet az ember: ha valaki szebb, okosabb, gazdagabb, stb… Felmerülhet ilyenkor a féltékenység kezelése iránti igény.

A helyzet úgy néz ki, hogy mióta azt hisszük, hogy magunkévá tettük a spirituális tanításokat, elhisszük, hogy mi már valóban túlléptünk a birtoklási vágyból fakadó érzelmeken. Pedig csak elfojtottuk őket.

De jön az élet (a valódi nagymester), ami megmutatja, hogy van még min melózni, hiszen a párom mással csatangol. Jól érzi magát, engem pedig megesz a fene. A féltékenység kezelése ekkor merülhet fel bennünk.

A féltékenység kezelése – Mi a tanulság?

Hogy nem csapom be magam, mikor jön a düh, vagy az elegem van, hanem belemerek menni az érzésbe és a végére járok a dolognak. Mert Buddha azt tanítja, hogy az ember halálakor elemeire esik szét. Mint energiamennyiségek, tettei, gondolatai, érzései megmaradnak és ezekből egy idő után összeállhat egy új emberi lény.

Itt van ez a mécses, egész éjjel dolgoztam a fényénél. Reggel elfújom. Este újra meggyújtom. Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami fellobban a következő éjszakán?

Tehát tanulni vagyunk itt a földön, lehet lazítani, de ha munka van, azt a fájdalmak jelzik és akkor a munkát érdemes elvégezni. (Ha nem így gondolja vagy teszi valaki az sem baj. Maximum újra és újra futja ugyanazokat a köröket, míg fel nem ismeri önmagát a köreiben…)

Az anyával megélt csalódások

Jönnek hozzám fájdalmas múltú emberek, anya felé irányuló haraggal. Mivel az én erőm emlékeztetheti őket az anyával megélt csalódásukra ezért ellenállást, taszítást váltok ki belőlük. Teljesen rendben van ez is.

A tudásomon felül az éberségem, a jelenben levésem az ami a terápiában rendelkezésünkre áll. Érzékelem mikor a “majom” etetése történik, vagy valódi áttörés következik be.

Nem volt szándékom az emberekkel való ilyen jellegű munka, de így alakult. Most sem vagyok toleráns a személyemmel kapcsolatban, mert ha az “én” jön elő belőlem, visszavonulok és dolgozom magammal. Ezt a terapeuták szupervíziónak hívják.

Szerencsémre vannak körülöttem tudatossággal bíró emberek akik megmondják (én is tudom) ha nem vagyok a helyzet magaslatán. Mikor nem voltam alkalmas erre a munkára még, máshoz küldtem a hozzám fordulókat.

Ha dolgozok valakivel a jelenlétem empatikus érzetet kelt. Ez nem azt jelenti, hogy vele zokogok vagy ordítok, hanem azt, hogy támogatom az érzet megélésében.

Féltékenység (1. rész)

Féltékenység (1. rész)

“Féltékeny vagyok a páromra veszettül, nem merek rákérdezni sokadjára sem: mi a szituáció, tényleg lefekszik e a kolléganővel?”

„Erre ő már érzékeli a feszkót és vitát kezdeményez azzal, hogy közli: a kisujjam rezdüléséből érzi, hogy bennem feszültség van a közös útjukkal kapcsolatban.”

Terápiában elhangzik a zsarolás szó, amitől megkönnyebbül a kliens, mert én ki merem mondani. Nem fontos, hogy a párunk is elismerje igazunkat, sőt eleinte közölni sem ajánlott vele. Az, hogy tudatosítjuk: létezik a zsarolás érzet! (Hiszen figyelmet adunk neki, viszont mivel elfogadjuk nem állunk ellen semmivel az érzésnek.)

Mert felerősödik hagyjuk, hogy felszínre jöhessen mi jelez a múltból jelző rakétaként… érzelmi zsarolásával ki terrorizált a múltban?

Ezzel lehet mit kezdeni.

Azért alkalmas egy baráttal vagy terápiában rávezetődni ezekre a mintáinkra, mert saját magunk megvezetésével csak elodázzuk a munkát. („Nem vagyok féltékeny.” „Én már ezen felülemelkedtem.” „Én már ezen…”)

Később az összes jelenet, legyen féltékenység vagy bármi, ha ezt végezzük, kialakul egy tudatosan irányított kapcsolat bárkivel. (Gyerek, szülő, barát, a legközelebb állók, nem véletlenül őket sorolom).

Ha nem sikerül, tehát elragad a hév és jön aminek jönnie kell, akkor sem szemrehányok magamnak később, hanem bocsánatot kérek a gyerekes viselkedésem miatt. Oldódhat így szép lassan a kapcsolatban megjelenő ártalmas feszültség.

Nyugi a szexhez szükséges feszültség meg fog jelenni sokkal kellemesebb (hosszútávú kapcsolatokban lényeges) megoldásokban.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás