Szeretet Archives - Ország Erika

A világ nem megváltásra szorul

Szerző: Ország Erika | ápr 12, 2025 | Önismeret, Viselkedésminták

Az én korosztályom gyerekkora nagyjából úgy telt, hogy akárhova ment, haza, iskolába, nyaralni, szenvedés volt, de hát nincs máshova menni?!

Azok a hetvenes, nyolcvanas években készült fotók, amik itt is szembejönnek sokszor, a vidámságot, önfeledtséget, játékos gyerekkort mutatják. (Volt persze ilyen pillanat is, de elenyésző.)

A rém- meg a zuhanásos álmok azt a nagyobbrészt igazolják vissza.

A nosztalgia igyekszik rózsaszín masnival eltakarni azt a borzalmas mennyiségű elhanyagolást, megaláztatást, megfegyelmezést, megtörést, amit minél ügyesebben fed valaki el, annál kevésbé érti szenvedésének okát.

Vagyis olyan, mint mikor 1. visszafele sül el a fegyver, 2. öngólt lő, 3. maga alatt vágja a fát, 4…, sorolhatnám a metaforákat.

Az említett korosztály mára nagyapa-mama, az unokáját imádja, ez a gyerekeinek feltűnik, mert sokkal jobban csinálja mint annak idején velük. Nyugodtabb, mosolygósabb, kedvesebb a nagyi.

Van mit át/megbeszélni. Nem az a baj, ha nem tudta szeretni valaki a gyerekét, hanem ha beállítja ennek, holott csak türelmetlenség, kedvetlenség, agresszió, folytonos rohanás, nyugtalanság.

Kérdések, amiket ha fel lehet tenni, oké, hogy az indulat ki fog törni, de az, ami pusztít és elválaszt ennek az ellenkezője: csináljunk úgy, mintha a hazugság rendben volna.

A szülők nehezen vallják be a jellemhibáikat, bármelyik korosztályról legyen is szó. Rossz minta a gyerekeknek a magányosság megélése, vagy inkább elszenvedése. A kapcsolatok olyan példája, ahol elszigetelve szenved apa-anya. Mit fog föl ebből? Ki fog derülni pár év múlva, amikor szinte csak a számítógép, telefon előtt gubbaszt, feltalál egy csomó marhaságot a világ megváltására, mert utálkozik mindenen ami él.

A világ nem megváltásra szorul, meg másik bolygóra költözésre, hanem az amúgy összetartozó egyedek őszinte kapcsolódásaira. Ne azt a mintát kövesse, ahol látszat ürüggyel hívják egymást telefonon, bocsánat ma már írogatnak, hanem legyen kimondva az, ami elválasztja a lelkeket egymástól. A hiány, a sértettség, a fájdalom megélése helyett gyűlölet.

Kezelések

„A szeretet és a kegyelem nem luxus.”

Szerző: Ország Erika | júl 3, 2021 | Önismeret

Az ember akkor válik jobbá, ha megmutatjuk neki milyen is valójában.

Lehet az embernek sok olyan tulajdonsága amit nem szeret elismerni, de attól, hogy ezeket megtagadja még nem tűnnek el. Megpróbáljuk eltüntetni de egyre erősebben térnek vissza.

Ha valami szörnyűség történt velünk a múltban azt teljesen be kell hoznunk a jelenbe, akár újra eljátszva, hogy a miénk, a tudatos integrált részünk legyen. A neurózisunk egy üzenet, nem hulladék amit likvidálni kell.

Az élet hatalmas elevenség, olyan mint a kisgyerek, aki pajkos és torzítatlan formában megéli az érzelmeit, vagyis a belőle áramló energiát hagyja megtestesülni. Ha nem merjük felvállalni az érzelmeinket, ha meg akarjuk óvni önmagunkat vagy a másikat tőlük az elme zavara fokozódik.

Ma már a legtöbb kutatás azt a feltételezést vizsgálja, hogy az elmezavar egyik lehetséges oka a családi környezet, amelyben az egyén felnő. Az eltompulás, a fásultság jelzi azt, hogy az érzelmek nem követik a valóságot.

Amikor képtelen valaki uralkodni az érzelmein, mert úgy tör elő belőle akár a gejzír, illetve félénken visszahúzódva nem vesz részt az emberi kapcsolódásokban, ez a két végállapot jelenti az összezavarodottságot és a korai traumákat.

Azt a kötődési mintát, ahogyan a világunkat felfedeztük kicsiként, nehezen engedjük el, mert ezzel azonosultunk, ezt hisszük önmagunknak. Pedig a valóság teljesen más. Fel lehet fedezni a világot, nem azt amit hiszünk, hanem ami van.

Meg lehet tanulni úgy élni, hogy a trauma ne befolyásolja a mindennapokat, ne legyen benne a döntéseinkben, ne árnyalja a kapcsolatokat. A gyermeki „szemüveget”, az önmagunk hibáztatását, a másik alá vagy fölé tagozódásunkat el lehet engedni. Tisztán kivehető a felelőse egy szituációnak, ami azért szerencsés mert olyanná alakítható, ahogy abban a benne lévők optimálisan megkapják azt, amire szükségük van.

Ahogy a Dalai láma írja: „A szeretet és a kegyelem nem luxus. Nélkülük az emberiség képtelen a túlélésre.”

A szeretet „logikája”

Szerző: Ország Erika | jan 13, 2019 | Önismeret

A gyermeki szeretet logikája: szeretek, mert szeretnek. Az érett szeretet logikája: szeretnek, mert szeretek. Azért nem felnőttnek hívom ez utóbbit, mert ehhez tudatosság szükséges, és nincs életkorhoz kötve. (Ami a biológiai kort jelenti.)

olvass tovább

A szeretet és amit annak hiszünk…

Szerző: Ország Erika | máj 16, 2018 | Terápia

Feldmár András egy gyakorlati önismereti tréningjén beszélgettünk a különböző betegségekről, mármint azokról, melyek a pszichiátria iparának palettáján felvonulnak: nimfománia, anorexia-bulimia, munkamánia… Csillapíthatatlan éhség valami iránt. Ez a közös bennük.

(tovább…)

A szeretetre a gyerekek tanítják a szüleiket

Szerző: Ország Erika | ápr 27, 2018 | Önismeret

Nem is tudom hányszor hallom azt a kérdést klienstől, hogy „annyira nem volt szörnyű az életem, vannak sokkal rosszabb sorsok is mint az enyém, nem?!” És erre jövök én azzal, hogy szerintem mindenki sérült. Legfeljebb még nem nézett a sérüléssel szembe.

Azért hívom a nevelést, az arculatkialakítást (ami a gyerekkort jelenti) sérültnek, mert egy kis lény ahhoz, hogy „beleférjen” abba a dobozba amit a szülei, tanárai (megmagyarázható okokból) számára előirányoznak, legyen az tudatos vagy tudatalatti minta alapján készült, rengeteg megpróbáltatást kell kiállnia.

Mivel vannak saját minta alapján legyártott „prototípusaim” nekem is itthon, látom, hogy az a nevelés, amit a Vekerdy – Ranschburg elképzelés alapján próbáltam abszolválni mit eredményezett. (Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő a lehető legemberibb, leghumánusabb nevelést, gyermekkel együttélést tanítják, illetve tanították. Ehhez kétség sem férhet. Amiért mégis keletkezik feszültség a szülőben, mikor e szerint jár el, az a saját magában meglévő érzelmi töltet. Hiszen ő valószínű nem ezen elvek szerint nevelődött. Ezzel is érdemes szembenézni, és foglalkozni.)

Annyit tudtam 27-30 évesen, hogy mi az, amit másképp fogok csinálni. De ez a lényeg, hogy ezt tudtam. Amiről nem volt tudomásom, az azért még jelen volt! És mivel ez kb. a teljesség 95 %-a, nekem is van-volt mit nézzek (ahogy viccelni szoktunk a saját mozimban) mikorra felcseperedtek… Ilyenkor sok szülő nem érti, hogy miért viselkedik így a gyereke, hogy mer ellentmondani, miért nem érti, hogy a szülő jobban tudja, stb…

Tudom, hogy a gyerekek inkább magukat tagadják meg, az érzéseiket, mintsem, hogy a szüleiket vádolnák. Az enyémekre büszke vagyok, mert belőlük olykor kijöhet az, ami őket is meglepi. De kevés az a szülő, aki ha az 5-6-12 éves gyereke kritikával illeti, meg képes hallgatni, és nem ijed meg attól, amit hall.

Terápiás kezelésen az derül ki olykor, hogy szinte semmiben nem volt támogatva gyermekkorában, leszámítva, hogy az ennivaló, innivaló, fedél a feje felett és az iskola a rendelkezésére állt.

A mostanság divatos, bántalmazott gyermekkorról szóló írások alkalmasak rá, hogy szembesüljön azzal az ember, egyáltalán belemerjen gondolni abba, hogy nem az a normális, amit el kellett viseljen sok éven keresztül. A szégyen amit érzett a fájdalmak elviselése után (elsüllyedni a szőnyeg alá) arra ösztönözte, hogy bármikor, ha az emlék megjelent, azonnal iktassa a homályba.

Mire 30-40 éves lett, sikeresen el is tüntette. Maradnak ráutaló jelek, magatartások, de mivel nincs meg önmagával a kontakt (hiszen elfalazódott a pár évtized alatt), felszíni tombolások, párkapcsolati zűrök, munkahelyi-egyéb problémák közben keletkezett érzelmi megpróbáltatások egyre fokozódó halmazában találja magát.

Nem fognak a nehézségek eltűnni ha az ember elkezdi felfedezni önmagát egy terapeuta segítségével, viszont a káosz szertefoszlik, az elme tisztán képes megjelenni és megoldani a kihívásait. Az érzelmek nem fojtogatják, blokkokat, energia hiányt, illetve tolulást okozva. A feszültségek kiadhatóvá válnak, a környezetet nem pusztító formában. Az ellenállása szűnik meg annak, hogy a jelenben megélt szituációk örömteli érzést nyújthassanak. Nem kevés idő és munka, mire eljut ide az ember.

De ahhoz, hogy a támogató energiák elérjék, fel kell tudni ismerni melyek azok. A spirituális utak támogatóak, de a gátakat nem képesek megszüntetni.

A „spirituális tanítók” olyan látszatot keltenek, hogy a szeretet feltétel nélküli, hiszen ők ezt adják és élik. Mivel a feltétel nélküliség a gyermek nevelése közben kivitelezhetetlen, megmarad az utána érzett vágyódó sóvárgás.

Ugyanaz az effektus ismétlődik mint gyermekkorban, tehát bennem van a hiba, én nem csinálok valamit jól, a mester, a guru (anya, apa) tökéletes. Vagyis ördögi kör, mindaddig míg fel nem fedezem önmagam letagadott részeit, felfedem saját világomat.

Nincs szükség a továbbiakban bálványokra. Szövetségesekre, baráti, egyenrangú partnerekre igen. Hiszen a világ a kapcsolódásokra épül. Az energia minél szabadabb áramoltatására. A csí áramlik ha a zavaró érzelmek által keletkezett blokkok kioldódnak.