A jó apa nem bünteti gyermekét olyan rosszaságokért, amelyekről annak fogalma sincs.

A rossz apa – anya átka alól felszabadulni, melynek hatására az egyén érzéketlen, közönyös lesz a világ és a saját dolgai iránt, egyet jelent a tudatosodással. Amíg úgy gondolkodik ahogy a szülei (öntudatlanul), nincs esély felszabadulni alóla.

A gondolkodás teremtő, kreatív folyamat. A gondolkodónak meg kell tanulnia, hogy vállalja önmagáért, a gondolataiért és azok következményeiért a felelősséget.
A szenvedés a közöny leküzdéséhez szükséges. Az, amit szenvedésnek érzünk, az leginkább érdektelenség, tétlenkedés és hezitálás. Sok embernek adta meg már a szükséges időt és a szenvedés funkciójának szükséges belátását egy olyan súlyos betegség, amelynek kiváltó oka a semmittevés volt.

A szegénység hiány, és nem véletlenül lesz gazdag valaki, a gazdagság vágya lesz a sikerhez való eljutás hajtóereje. A lelki szem előtt megjelenő vágyott dolgok összefüggnek azzal, mennyire sivár vagy gazdag a képzelőerő.

Az a növény, amely sivár talajba kerül, elpusztul.

A szellem az, amely a testet teremti, ezért a szellemi mozgásképtelenség is testileg nyilvánul meg.

Ha valaki felismeri, hogy az a hely és azok az életkörülmények ahol most van kedvezőtlenek, képes elmozdulni, és új helyet keresni magának. Olyan helyet, ahol a “magja”, a gondolatai kedvezőbb körülmények között élhetnek meg. Az anyag kibontakozása a tudat kibontakozásától függ, a tudat pedig a szabadságban jut kifejeződésre.

Az emberi természet lényegi volta a gondolkodásban nyilvánul meg.

Aki szegény, az beteg, és ez a betegség a belső gazdagságról való tudás hiánya. Aki belsőleg gazdagnak érzi magát, az vonzza a szellemi gazdagságot. A szellemi gazdagság viszont szépségben, harmóniában, egészségben és boldogságban nyilvánul meg, és egyben automatikusan el is hárítja a nem kívántat.

A lelki, szellemi és testi egészség az élet megkövetelte állapot, természetes!

A természetestől eltávolodni lelki diszharmóniára vall.