Az érzelmi gyermekbántalmazás gyakran meghaladja a fizikai verés okozta szenvedést. A gyermek pszichés fejlődése, kialakuló személyisége meghatározza egész életét. Ha károsodás éri, amit elsősorban a szülők vagy az elsődleges gondozói követnek el amikor bántják, ez a kár az egész társadalomra kihatással van/lesz.
Az identitás sérülések oka a felnőttek éretlensége, elszigeteltsége (belső konfliktusaik) valamint a gyermekek iránti tudatos vagy öntudatlan agresszió. Az elutasítás, az elhagyással fenyegetőzés, tolakodó magatartás, tiszteletlenség, a gyermeki öröm-spontaneitás elfojtása büntetéssel, az elégtelen útmutatás ezek mind a gyermek későbbi életére kihatással lesznek.
Egyetlen gyermek sem mentesül a következmények elszenvedéseitől ha ilyen hatások érik. A gyermek bántalmazása önkritikus, önpusztító gondolatokat, érzéseket, tevékenységeket produkál.
Amik a gyermeket megvédik az érzelmi fájdalomtól és segítik elviselni a gyermekkorát, később a valóság torzulásához vezetnek. Ekkor már nem képes az egyén a helyzetnek megfelelő reakcióra, személyes kapcsolati problémák, elidegenedés, harag, frusztráció jellemzi egyre sűrűbben a mindennapokat. Az énvédő mechanizmusok az állandó félelem, cinizmus, ellenségeskedés, öngyilkos gondolatok, másokon való erőszaktevés.
A társadalom egésze ilyen védekező – támadó egyének partneri viszonya, amely elnyomó hatásként hat vissza a lakosságra. A passzívitás, konformitás, sztereotipizálás, előítéletes gondolkodás, öntudatlanság senkinek sem érdeke végső soron.