Szerző: Ország Erika | aug 15, 2019 | Esettanulmányok
„Ahogy itt beszél hozzám tisztelem az őszinteségéért, érzem, hogy sok bennünk a közös vonás. Szeretném ha tudná, hogy érzem az érzéseit, mellette állok tiszta szívből, látom a szűk, korlátozott kis világát amiben még most ő szenved.
Szeretném elkísérni a személyiségének mélységeibe vezető rémségesen ijesztő útján, az élve eltemetett félelmek, gyűlöletek és szerelmek világába, amelyeknek soha nem volt képes szabad utat engedni.
Azt is tudom, hogy a saját előítéletei, félelmei miatt néha úgy fogja érezni, hogy nem segítem, elutasítom, betörök olyan területeire ahol nincs szerinte keresnivalóm, és nem vagyok képes megérteni. Szeretném ezeket a benne kavargó érzéseket teljes mértékben elfogadni, és remélem, hogy az én érzéseim olyan valódinak tűnnek számára, és előbb-utóbb érzékeli őket.
Leginkább azt szeretném ha a legvalódibb énemmel találkozhatna. Aki vagyok és amit érzek, az elég jó ahhoz, hogy a gyógyulás alapjául szolgáljon. Ha a vele való kapcsolatomban az tudok lenni aki valójában vagyok, maszkok nélkül, őszintén, akkor ő is az lehet aki valójában: nyílt és félelem nélküli.”
A kilens gondolatai
„Félek, tartok tőle. Segítségre van szükségem, de vajon bízhatok-e benne, ebben az egészben?! Talán olyan dolgokat is lát velem kapcsolatban, amelyekről nekem fogalmam sincs, félelmetes, elítélendő dolgokat. De úgy tűnik nem ítélkezik fölöttem, de belül biztos ezt teszi.
Ami igazán foglalkoztat azt nem mondhatom el neki, de elmondhatok néhány régi élményt, amelyek kapcsolatosak ezekkel a fontos dolgokkal. Talán érti amit mondok, és többet is felfedhetek magamból… Lehet, hogy nem is annyira szörnyűségesen rossz ez? Lehet, hogy nem is kellene annyira szégyellni magam? Nem érzem, hogy megvetne…
De most megint félek, mintha az egész világ, az én világom darabokra esne szét. Valaha milyen biztos és szilárd volt. Hát egyáltalán nem kellemes olyan dolgokat éreznem, amelyektől mindig is rettegtem. És ez az ő hibája. Erről ő tehet. De mégis találkozni akarok vele, valahogy biztonságban érzem magam nála. Azt sem tudom kicsoda vagyok?
De néha amikor bizonyos dolgokat megérzek, olyan valósnak és masszívnak tűnök egy-egy pillanatra. Igen, zavar ez az ellentmondás. Nagyon sérülékenynek érzem magam, és látom hogy aggódik értem és fontos vagyok neki. Most már azt is el tudom mondani mit érzek vele kapcsolatban egy adott pillanatban. És ez nem teszi tönkre a kapcsolatunkat, és nem azért mert le akar húzni anyagilag, hanem ő is élvezi a velem való együttlétet.
Tudod úgy érzem mintha úsznék az élet hatalmas hömpölygő áradatában, tele szenvedéllyel és közben önmagam vagyok. Néha vereségeket szenvedek, néha megsérülök, de egyben tanulom azt is, hogy ezek az élmények nem halálosak, és nem tartozom csak magamnak elszámolással.
Még nem tudom, hogy ki is vagyok, de minden pillanatban átérzem, hogy az események milyen reakciókat váltanak ki bennem, és erre építem a viselkedésemet.Talán éppen ez jelenti azt, hogy magam vagyok. Másokkal való kapcsolataimban is azonosulhatok a saját érzéseimmel?! Nem fogom akarni kitalálni azt, hogy a másik mit érez? Ez csak egy rossz szokásom, ami a múlthoz köt. Hisz a terapeuta sem találgat, megkérdez, és ez tökéletesen megfelel számomra is.„
Minél inkább képes a kliens a terapeutát valódi, hiteles empatikus embernek érzékelni, olyannak aki elfogadással, megértéssel fordul felé, annál nagyobb valószínűséggel tud a fejlődése elindulni egy statikus, véglegesnek tűnő, érzéstelen és személytelen létezésmódból egy állandóan változó, elfogadó létezésmód felé, amelyet egyéni mindenki másétól különböző érzésvilág jellemez. A kliens egészségesebbé, érettebbé válik és a környezettel való kapcsolata realistább lesz. Ez nem rövid idő alatt megy végbe. Ahogy a szokások sem egy év alatt rögzültek.
Ezt el szerettem volna mondani a kezelésekkel kapcsolatban. Én mindkét szerepkört ismerem.
Szerző: Ország Erika | márc 4, 2019 | Esettanulmányok, Terápia
Esettan: Harmincas hölgy, matematikus-közgazdász, társ nélkül. Munkamániásnak, maximalistának vallja magát. Ezek a dolgok úgy függnek össze, hogy ő maga mesélte: a beosztottjai vaslédinek hívják, a kollegái kerülik. De sajnos a pasik is.
(tovább…) 
Szerző: Ország Erika | szept 19, 2018 | Esettanulmányok
Az ember gyakran csak akkor látja igazi önmagát, miután eldöntötte, hogy megváltozik. Ha meghozta a döntést. Ha megörökítette önmagát a maga számára, akkor egy új világot teremtett magának, és érzékelni tudja azokat a tényeket is, amelyek mindaddig rejtve maradtak előtte. (tovább…)
Szerző: Ország Erika | jún 2, 2018 | Esettanulmányok, Párkapcsolat, Terápia
Párterápia. Nagyon nagy a válsághangulat ezen a fronton is. Több sebből vérzik az egymással együttélés. Régen is sebezték az emberek egymást (férj-feleség), pont ennek a levét isszák most is az utódok. (tovább…)
Szerző: Ország Erika | febr 28, 2018 | Esettanulmányok, Terápia
Családterápia: Tizennyolc, huszonegy és két negyvenes gyerek egy családon belül. Már a kifejezés is sértő, hogy a szülőket gyerekeknek gondolom, illetve titulálom. Megmagyarázom.
Családterápia – Esettanulmány
A terápián elhangzottakat egyben írom, mert ez a forma jól kifejezi a kezdeti hangulatot.
Eljönnek hozzám, mert botrány ahogy a gyerkőcök viselkednek, játssza mind a kettő, hogy milyen felnőtt, és közben 18 ill. 21 évesen olyan meggondolatlanul viselkednek. Érettségi a küszöbön, ő meg bulizna, szerelemre fecsérli az idejét, a másik nem hajlandó segíteni semmiben. Direkt rendetlen, hogy engem bosszantson. Ezek a mondatok felváltva hangzanak el az anyuka és apuka szájából…Mosolygok, még mérgesebbek a szülők. Kérdezem, milyen volt a gyerekkoruk? Hogy jön ez ide? A gyerekekkel csináljunk, kezdjek valamit, mert tarthatatlan, már haza menni sincs kedvem, állandó feszültség, megmondom őszintén nem szeretem a lányomat, a másik a fiát… persze egyszerre mondják, egyikőjük keze ökölben, a másik dobol az asztalon…. mondom, vegyünk egy nagy levegőt mind a hárman. huuu ez de jó. Jó de a fiam füvezik is… kezdi megint a mondókát az apuka. Kérdezem mivel lazítasz te? Ő válaszol: sörrel, borral… elmegyek a haverokkal hegyet mászni. Ezt mondtam a fiamnak is, hogy jöjjön velünk, múltkor el is jött nagy kegyesen, és a haverjaim marháskodtak vele… mi van a csajokkal, cserkészd be az összest, és Erika tudod mit válaszolt nekik? Sejtem… mondom én. Na jó áruld el melyik oldalon állsz? Mondom a gyerekekén. Teljes zavar. Nem értem… hát én sem.. (nekem nem meglepő) az én gyerekkoromban meg sem fordult a fejemben, hogy apám orra előtt becsapjam az ajtót? Édesem nyugodj meg, tudod, hogy téged mennyire nem szerettek a szüleid, de mi értük vagyunk, velünk mindent meg lehet beszélni…. Idáig a szülőkkel közös beszélgetésemet meséltem el, megpróbáltam az igeidők ragok keresztbe-kasul írásával érzékeltetni egy családterápia kezdetét.
Szinte az összes panasz szót, amit hallottam tőlük általában megkapom a szülőktől, és persze emlékszem az én gyerekkoromra is. Mindennek keletkezés-története van. Forrása ha úgy tetszik.
Szülői tekintély
Javasolni tudom csak, hogy vegyük észre mi a prioritás egy család, személy életében? Mi a legfontosabb, mi az az értékrend amit látni szeretnénk, miután a gyerekeink is családot alapítanak? Tényleg fontos, hogy szülőként olyan tiszteletet vívjunk ki ami tekintélyelven alapul? Hol és mikor hittük el, hogy ez jó érzéseket, sikereket, több évtizedes kapcsolatokat kell, hogy meghatározzon?
Nagyon sok fiatal embert ismerek, akinek az édesanyja vagy az édesapja meghalt elképesztő korán. Nem megyek bele most, hogy az a rengeteg családon belüli erőszak, verbális, fizikai agresszió hogy és miképp fejti ki hatását a későbbiekben. De minden összefüggésben áll a generációkon átívelő ki nem mondott, elrejtett titkokkal, kellemetlen érzésekkel. Itt az ideje, hogy változzanak a dolgok?!
Szerző: Ország Erika | febr 21, 2018 | Esettanulmányok, Terápia, Viselkedésminták
“Féltékeny vagyok a páromra veszettül, nem merek rákérdezni sokadjára sem: mi a szituáció, tényleg lefekszik e a kolléganővel?”
„Erre ő már érzékeli a feszkót és vitát kezdeményez azzal, hogy közli: a kisujjam rezdüléséből érzi, hogy bennem feszültség van a közös útjukkal kapcsolatban.”
Terápiában elhangzik a zsarolás szó, amitől megkönnyebbül a kliens, mert én ki merem mondani. Nem fontos, hogy a párunk is elismerje igazunkat, sőt eleinte közölni sem ajánlott vele. Az, hogy tudatosítjuk: létezik a zsarolás érzet! (Hiszen figyelmet adunk neki, viszont mivel elfogadjuk nem állunk ellen semmivel az érzésnek.)
Mert felerősödik hagyjuk, hogy felszínre jöhessen mi jelez a múltból jelző rakétaként… érzelmi zsarolásával ki terrorizált a múltban?
Ezzel lehet mit kezdeni.
Azért alkalmas egy baráttal vagy terápiában rávezetődni ezekre a mintáinkra, mert saját magunk megvezetésével csak elodázzuk a munkát. („Nem vagyok féltékeny.” „Én már ezen felülemelkedtem.” „Én már ezen…”)
Később az összes jelenet, legyen féltékenység vagy bármi, ha ezt végezzük, kialakul egy tudatosan irányított kapcsolat bárkivel. (Gyerek, szülő, barát, a legközelebb állók, nem véletlenül őket sorolom).
Ha nem sikerül, tehát elragad a hév és jön aminek jönnie kell, akkor sem szemrehányok magamnak később, hanem bocsánatot kérek a gyerekes viselkedésem miatt. Oldódhat így szép lassan a kapcsolatban megjelenő ártalmas feszültség.
Nyugi a szexhez szükséges feszültség meg fog jelenni sokkal kellemesebb (hosszútávú kapcsolatokban lényeges) megoldásokban.
