Családterápia – Tizennyolc, huszonegy és két negyvenes gyerek egy családon belül. Már a kifejezés is sértő, hogy a szülőket gyerekeknek gondolom, illetve titulálom. Megmagyarázom.
Családterápia – Esettanulmány
A terápián elhangzottakat egyben írom, mert ez a forma jól kifejezi a kezdeti hangulatot.
Eljönnek hozzám, mert botrány ahogy a gyerkőcök viselkednek, játssza mind a kettő, hogy milyen felnőtt, és közben 18 ill. 21 évesen olyan meggondolatlanul viselkednek. Érettségi a küszöbön, ő meg bulizna, szerelemre fecsérli az idejét, a másik nem hajlandó segíteni semmiben. Direkt rendetlen, hogy engem bosszantson. Ezek a mondatok felváltva hangzanak el az anyuka és apuka szájából…Mosolygok, még mérgesebbek a szülők. Kérdezem, milyen volt a gyerekkoruk? Hogy jön ez ide? A gyerekekkel csináljunk, kezdjek valamit, mert tarthatatlan, már haza menni sincs kedvem, állandó feszültség, megmondom őszintén nem szeretem a lányomat, a másik a fiát… persze egyszerre mondják, egyikőjük keze ökölben, a másik dobol az asztalon…. mondom, vegyünk egy nagy levegőt mind a hárman. huuu ez de jó. Jó de a fiam füvezik is… kezdi megint a mondókát az apuka. Kérdezem mivel lazítasz te? Ő válaszol: sörrel, borral… elmegyek a haverokkal hegyet mászni. Ezt mondtam a fiamnak is, hogy jöjjön velünk, múltkor el is jött nagy kegyesen, és a haverjaim marháskodtak vele… mi van a csajokkal, cserkészd be az összest, és Erika tudod mit válaszolt nekik? Sejtem… mondom én. Na jó áruld el melyik oldalon állsz? Mondom a gyerekekén. Teljes zavar. Nem értem… hát én sem.. (nekem nem meglepő) az én gyerekkoromban meg sem fordult a fejemben, hogy apám orra előtt becsapjam az ajtót? Édesem nyugodj meg, tudod, hogy téged mennyire nem szerettek a szüleid, de mi értük vagyunk, velünk mindent meg lehet beszélni…. Idáig a szülőkkel közös beszélgetésemet meséltem el, megpróbáltam az igeidők ragok keresztbe-kasul írásával érzékeltetni egy családterápia kezdetét.
Szinte az összes panasz szót, amit hallottam tőlük általában megkapom a szülőktől, és persze emlékszem az én gyerekkoromra is. Mindennek keletkezés-története van. Forrása ha úgy tetszik.
Szülői tekintély
Javasolni tudom csak, hogy vegyük észre mi a prioritás egy család, személy életében? Mi a legfontosabb, mi az az értékrend amit látni szeretnénk, miután a gyerekeink is családot alapítanak? Tényleg fontos, hogy szülőként olyan tiszteletet vívjunk ki ami tekintélyelven alapul? Hol és mikor hittük el, hogy ez jó érzéseket, sikereket, több évtizedes kapcsolatokat kell, hogy meghatározzon?
Nagyon sok fiatal embert ismerek, akinek az édesanyja vagy az édesapja meghalt elképesztő korán. Nem megyek bele most, hogy az a rengeteg családon belüli erőszak, verbális, fizikai agresszió hogy és miképp fejti ki hatását a későbbiekben. De minden összefüggésben áll a generációkon átívelő ki nem mondott, elrejtett titkokkal, kellemetlen érzésekkel. Itt az ideje, hogy változzanak a dolgok?!