Az értelmezési, tanulási zavarok érzelmi problémák miatt alakulnak ki. Minden evvel kapcsolatos nehézség valamilyen trauma hatására következik be.

A diszfunkcionális problémák, a figyelem zavar esetében szükség van stresszoldásra. A gyakorlatok, a technikák segítségével, az érzelmi blokkok oldásával a figyelmes koncentráció elsajátítható. A koncentrált figyelemre minden döntésünkhöz szükségünk lenne, míg csak a szabad spontaneitásig meg nem érkezünk.

Az érzelmek elnyomásának megvan az ára.

Gyermekkorban rögzülnek bizonyos szokások amik később függőséget generálnak. A kényszeresség, a zavartság, az ingerlékenység, szenvedéshez majd szenvedtetéshez vezet. Honnan lehet azt tudni, hogy valakinek problémája van a viselkedése ellenőrzésével? Onnan, hogy az adott cselekvést a káros hatásai ellenére sem képes abbahagyni.

Önmagának és másoknak is ígérget, de újra visszaesik. Van aki sohasem próbál meg felhagyni az önpusztítással. Az ő fegyverük a tagadás, a tetteik indoklására adott racionalizáló magyarázat, a kijelentés hogy ez az ő dolguk. Az addikció gyökerei a káros vegyületeken keresztül ami az agyra fejti ki a hatását a spirituális háttérig, mélyre nyúlnak… Az élet ellenes függőség a szeretettel és az elfogadással orvosolható. Hisz pont ezek hiánya okozta valamikor a múltban.

A szerencsétlen családi körülmények: a szülők tudatszint állapota aktiválhatja a gyermekben meglévő hajlamot az élete megkárosítására, a szülők ahogy egymással viselkednek, az ő káros szenvedélyeik, szexuális – fizikai- verbális erőszak ami egy család történetében megjelent valamikor. Ez alól senki sem kivétel.

Erős stresszre, érzelmekre szinte minden ember úgy reagál, hogy nem a tudatos akarata vagy szándékai irányítják, hanem a mélyebben működő mechanikái. Ilyenkor a felajzott állapotban való cselekvés inkább hasonlít egy fogvatartott állat reakciójához semmint egy szabad tudatos emberi minőséghez. E kettő közti különbség vagyis a választás dönti el a tudat tisztaságát. Értelemszerűen minél többször képes az ember emberként reagálni a tudat minősége ennek függvényében tisztul.

Az érzelmi szabadság és a tudatos döntések sorozata nem függ attól, hogy éppen milyen anyagi helyzetben vagyunk. Van mikor egy remete egy fillér nélkül szabadabbnak érzi magát mint egy tőzsde vagy egyéb “guru “, aki a gyermekkori sérülései miatt folyamatosan kompenzál.

A szabadság is relatív fogalom. A fejlődés egyéni, de ahogy a régen rögzült traumák hatásai is generációkon ívelnek át, úgy a kioldásukhoz is időre, olykor életekre van szükség. Ennek tudatosítása is egy felnőtt hozzáállást emberi minőséget feltételez.

Nálam még mindig nőnap van.

Az általában hagyományos női szerepeknek nevezett elvárások azok, amelyek még mindig a nőkhöz rendelik a gyerekneveléssel, a családtagok gondozásával és a háztartás ellátásával kapcsolatos teendőket. Ezek elvégzése gazdasági érdek is, a háttérből munkaerő, az erőből valakinek a munkaereje újraépül és az illető profitot termel ezáltal is.

Van olyan ország ahol ez a szerep értéknek tekintett, vagyis evidencia, de az nem hazánk. Olyan mintha a norma, hogy a házimunka ingyen végzendő biológiailag meghatározott lenne. Valójában intézmények, rendszerek alakítják, az iskola, a családpolitika közvetíti leginkább.

Le vannak osztva a szerepek. A magyar társadalom még ma is ragaszkodik a tradicionális nemi szerepekhez. Olvastam egy statisztikát pár éve, amiben az állt, hogy a magyaroknál csak a bolgárokban élnek erősebben a nemi előítéletek. Nálunk egy nő legfontosabb feladata az otthon és a család gondviselése, míg a férfi keresi a pénzt.

Az is tény, hogy ahol van jólét ott értenek legkevésbé egyet a zsidó-keresztény alapokon nyugvó kultúrával – sztereotípiával. Ebben a férfi az okos, a nő alárendelt szerepben gyereket nevel, háztartást vezet. (A férfi tanulhatott azért volt a 19. századig okosabb.) A politika csak azért, hogy megtartsa uralkodó szerepét mindenhonnan kicsipegeti, aztán egy óriás masszává gyúrja a számára éppen megfelelő történelmi-ideológiai demagógiákat. Ha nem a megfelelő viselkedést veszi föl valaki, vagyis nőként okoskodik, vitázik, határozott, kemény, domináns akkor férfigyűlölő feminista, ha férfiként kimutatja az érzelmeit, ha bizonytalan akkor buzi.

Pedig ezek a tulajdonságok nem nemek szerint leosztandóak. Helyzet és tudatállapot függők. Ahogy a hatalommal való visszaélés is. Nem olyan bonyolult rájönni mi egy család, egy ország érdeke. A viszály szítása, a nemek közti különbség kihangsúlyozása (mintha az nem volna egyértelmű látványra, a szexuális élete pedig mindenkinek alapvető magánügye, már az is ciki a 21.sz ban, hogy ezt le kell írjam), az állandó félelemben tartás csak és kizárólag annak kedvez aki az erősebb kutya baszik elvben gondolkodik. Állati nívón!