Az értelmezési, tanulási zavarok érzelmi problémák miatt alakulnak ki. Minden evvel kapcsolatos nehézség valamilyen trauma hatására következik be.
A diszfunkcionális problémák, a figyelem zavar esetében szükség van stresszoldásra. A gyakorlatok, a technikák segítségével, az érzelmi blokkok oldásával a figyelmes koncentráció elsajátítható. A koncentrált figyelemre minden döntésünkhöz szükségünk lenne, míg csak a szabad spontaneitásig meg nem érkezünk.
Az érzelmek elnyomásának megvan az ára.
Gyermekkorban rögzülnek bizonyos szokások amik később függőséget generálnak. A kényszeresség, a zavartság, az ingerlékenység, szenvedéshez majd szenvedtetéshez vezet. Honnan lehet azt tudni, hogy valakinek problémája van a viselkedése ellenőrzésével? Onnan, hogy az adott cselekvést a káros hatásai ellenére sem képes abbahagyni.
Önmagának és másoknak is ígérget, de újra visszaesik. Van aki sohasem próbál meg felhagyni az önpusztítással. Az ő fegyverük a tagadás, a tetteik indoklására adott racionalizáló magyarázat, a kijelentés hogy ez az ő dolguk. Az addikció gyökerei a káros vegyületeken keresztül ami az agyra fejti ki a hatását a spirituális háttérig, mélyre nyúlnak… Az élet ellenes függőség a szeretettel és az elfogadással orvosolható. Hisz pont ezek hiánya okozta valamikor a múltban.
A szerencsétlen családi körülmények: a szülők tudatszint állapota aktiválhatja a gyermekben meglévő hajlamot az élete megkárosítására, a szülők ahogy egymással viselkednek, az ő káros szenvedélyeik, szexuális – fizikai- verbális erőszak ami egy család történetében megjelent valamikor. Ez alól senki sem kivétel.
Erős stresszre, érzelmekre szinte minden ember úgy reagál, hogy nem a tudatos akarata vagy szándékai irányítják, hanem a mélyebben működő mechanikái. Ilyenkor a felajzott állapotban való cselekvés inkább hasonlít egy fogvatartott állat reakciójához semmint egy szabad tudatos emberi minőséghez. E kettő közti különbség vagyis a választás dönti el a tudat tisztaságát. Értelemszerűen minél többször képes az ember emberként reagálni a tudat minősége ennek függvényében tisztul.
Az érzelmi szabadság és a tudatos döntések sorozata nem függ attól, hogy éppen milyen anyagi helyzetben vagyunk. Van mikor egy remete egy fillér nélkül szabadabbnak érzi magát mint egy tőzsde vagy egyéb “guru “, aki a gyermekkori sérülései miatt folyamatosan kompenzál.
A szabadság is relatív fogalom. A fejlődés egyéni, de ahogy a régen rögzült traumák hatásai is generációkon ívelnek át, úgy a kioldásukhoz is időre, olykor életekre van szükség. Ennek tudatosítása is egy felnőtt hozzáállást emberi minőséget feltételez.