Alapszabály. Kölcsönösen jönnek a létre, korlátozzák és egymást tartják egyensúlyban. A jin: belső, hideg, nő, tompa, passzív, befogadó, éjszaka, hold. A jang: külső, meleg, férfi, éles, aktív, kifelé hatoló, nappal, nap. Vagyis önállóan nem létezik egyik sem és mindannyian ezen energetikából állunk. (tovább…)
Dr. Pálos István orvos, Kína kutató könyvét olvastam először, ami az energetikáról, a kínai orvoslásról és a mozdulatokról szól. Később voltam háromszor Kínában, ahol láttam a tradícióval élő embereket (sosem tudtam hány évesek, na és azt sem, hogy hány órakor kelnek?!), akik a tengerparton hajnali 4-5 között lassú, finom, gyönyörű mozgásokat csináltak. Beleszerettem a mozdulataikba és a csikungba. (tovább…)
Gyerekkorunkban kapjuk meg az első „programnyelvet” (szokások általi nevelés, idomítás), amit jó tanuló módjára be is gyakorolunk. Miért szereti valaki a mozgást, vagy éppen miért hanyagolja? Mennyire vannak jó érzései, sikerélményei vagy éppen megszégyenítései, kudarcai a mozgással kapcsolatban? Ezek alapján mire felnőtté válunk, a mozgás tartománya kiszélesedik vagy leredukálódik a legszükségesebbekre. (tovább…)
Számára a ma, a holnap és a tegnap nem létezik. Minden ami valaha volt, most is van. Ha ezt megértjük, segítséget kapunk, hogy például a párkapcsolatainkban miért fognak el minket olykor olyan érzések, amelyek aránytalannak tűnnek az őket kiváltó eseményekhez képest.
Például van egy jogásznő, mondjuk 35 éves, és egy komoly presztízzsel bíró cég felelős munkatársa. Gondol egyet, felhívja férjét a munkahelyén, aki házon kívül van, és nem lehet elérni. Ez a racionális elme, aki amúgy higgadtan dönt milliók sorsáról, hirtelen pánikba esik, sebezhetőnek érzi magát pont úgy mint amikor az édesanyja egész napra egy ismeretlen gondjaira bízta 2 éves korában…
A múltból eredő reagálási mintái (félelmei) mindenkinek vannak. Kétféle hozzáállás létezik ezekkel kapcsolatban: az egyik, aki észreveszi magán, hogy van egy alapállapota (szerepe) amelyen éli az életét, és egyszer csak valamilyen szituáció kapcsán kiesik a szerepéből, a másik aki szeretné megismerni önmagát ezen szerepein túl is, és saját életet szeretne élni, hitrendszerek, anya-apa, transzgenerációs minták és sablonok nélkül.
Mikor egy szerepéből kiég az ember, vagyis ideje lenne meghaladni azt, az életében megjelenő feszültségek egyre dominánsabbak lesznek. El lehet menni a „végletekig”, tehát akár anyagi veszteségek, balesetek, betegségek megjelenéséig is, de nem feltétlen muszáj a szenvedés árán tanulni. Megmarad(hat) a szerep, de élmény lesz minden mozzanata, hiszen az egyén önmaga ismeretlen részeivel tekinthet a világra, miközben nem fél belemenni helyzetekbe. (Pont azért szokott unalmas, fájdalmas lenni egy-egy szitu, mert a programozottság nem engedi, hogy egy új, friss látásmód tekintsen a világra.)
Sérülhetünk, mert már tudjuk, hogy csak az tűnik el (hal meg) belőlünk, ami nem szolgálja az érdekeinket.
A gondolkodási mechanizmusok amiken keresztül felnőttünk, idejét múltak és sem a jövőt, sem a kapcsolatainkat nem szolgálják. Fájdalmas egy rögeszméihez ragaszkodó emberrel együtt élni, leginkább akkor amikor ez az ember mi magunk vagyunk- 😉
A pénz energia. Csakhogy, ha valaki szűkösséget él, (lehet csilliárdos, vagy éppen nullszaldós) az érzet, a félelem ugyanaz. Még a verejték száma, a szív verése, a kéz tördelése is megegyezhet. Mégis van különbség.
(tovább…)
Idegesítő emberek. Idegesítő. Idegrendszer. 300 milliárd neuron, és van bélcsatornánk is, ami valójában egy idegközpont; az érzelmi életünk centruma. A magzati kor első periódusában az első pár hétben megindul az a rendkívüli ütemű, alig két hét alatt végbemenő fejlődéssorozat, amikor a fölszaporodott idegsejtek differenciálódni kezdenek, hogy vázat adjanak annak a lenyűgöző és komplex hálózatnak, amit központi idegrendszerként ismerünk.
A neuronok nagy része az agyba vándorol, míg a többi a hasba lefelé, de nem sűrűsödnek össze masszív egyedi struktúrává mint az agyvelő, hanem sokkal kiterjedtebb kolóniát hoznak létre a bél teljes szakaszában: a vegetatív idegrendszert.
Arról a területről van szó, amit amúgy gusztustalannak titulál a civilizált emberek nagy része. (Szerotonin a legfontosabb vegyülete, amit a csoki és a sajt is tartalmaz). Na emiatt szoktam vulgáris is lenni a kezeléseken, mert az emberek zöme összerezzen, zavart lesz ha említem a punci, fasz, szar stb. kifejezéseket.
Nyilván nem széllel szembe pisilni tanítom az embereket. Hanem vegyük észre a rendszert amiben gondolkodunk.
Nem tudok másképp, rossz kifejezéssel élve agyat tágítani, csak ha meghökkentő, kizökkentő, a kliens számára is észrevehető mechanizmusokat vétetek észre vele. Nem egyszerű feladat, hiszen a szokások, az elvek, gondolatok, reakciók vannak akinél 40-50 x éve működtetik az egyént.
Az idegpályákon keresztül haladó információ maga a szokások sorozata. Megint az ókori görögökkel jövök, csak most Platónt említem, Az állam című könyvét, amiben az intuíciót a matematikai, az analitikus gondolkodás fölé helyezte, isteni észnek nevezte. Volt is vita Arisztotelésszel, aki a megtapasztalást, a logikát tette első helyre.
Ez a kanyar csak azért volt, hogy mutassam milyen régi az intuitív has és a gondolkodó fej közti háború. (Nem nehéz erre alapozva az emberiséget oda kormányozni ahova csak szeretnénk…)
Tehát ha jön valaki, aki nem úgy gondolkodik, érez, beszél, sőt másképp is néz ki mint amit megszokott az ember addig, idegesítőnek fog tűnni.
Idegesítő ember, idegesítő emberek – mondjuk.
Az információk amik az idegpályákon keresztül haladnak behálózva az egész testet, energetikai rendszert alkotnak. És a rendszer, maga a személy természetes módon ellenáll, hiszen idegennek, számára veszélyesnek érzékel valamit.
Nem lehet hirtelen megváltozni, sőt betegségek is kísérhetik ezt a folyamatot. Ezért nem tudom azt mondani ha valaki hozzám fordul, hogy jobb lesz rögtön. A kineziológia, a családállítás, a többi eszköz amikkel a megvastagodott falakat le lehet bontani jó és alkalmas módszerek.
A kliens (az emberek zöme) szenved már a régi mintáitól, azért fordul terapeutához. Terápia jegyzem meg az alkohol, a drog, a különböző guruk hada fakultánsan is. Ez a személyiség lebontás fájdalmas, de akkor sincs másról szó mint új programok bevezetéséről, új reagálások kipróbálásáról, hogy a régi ami már nem szolgálja az egyént lecserélődjön.
Nem tud senki újjá varázsolni, sőt nem is kell, hiszen csak az jöhet elő, ami amúgy is az egyén rendelkezésére áll, csak nem tud róla (még).
A környezet pont annyira fog idegenkedni az új megjelenésétől, ahogy én is idegesítettem eleinte az embert. Türelemmel, energiával hozzá fognak szokni ők is. Így indul meg a fejlődés, de jobb szó rá a változás, hiszen a történelem bebizonyította rég (még akkor is ha meghamisítva tanultuk) hogy a fejlődés is relatív.
A megvilágosodás meg az éberség azért mókás és elérhetetlen valami, úgy lebeg… mert elvonttá lett, viszont szó szerint gyakorlatot, csinálást (igét) jelent. Nem esküdött össze senki ellenünk, csak fel kell fedezni önmagunkat.
A csecsemő, kisgyerek agya és teljes szervezete aszerint alakul mennyi törődést kap, milyen hatások érik. Ha bántalmazva, elhanyagolva van, nem fejlődnek ki olyan idegpályák, agyi áramkörök ami az élet igenlése, önmaga szeretete, később a felelős magatartás kialakulásával jár a többi emberért és a világért.
A hiányt, az ürességet érzi. Erre van a buddhistáknak egy elképzelésük az éhes szellemekről: óriás has, kicsi vékony nyak, apró száj. Ez a sosem elég érzése. Kialakul az addikció. Formáját tekintve például drog-, alkohol-, hatalom-, munka-, szex-, ételfüggés. Ezek a függések azt a hiányt pótolják vegyi úton, amiben annak idején hiányt szenvedett az egyén.
Az endorfin a szeretet érzéséért felel, a szülőkhöz való kötődésért és a szülő gyermekeihez való viszonyáért is.
A dopamin az ösztönző motiváló vegyület, ez áramlik ha izgatottak, örömteliek, élénkek vagyunk, szexpartnert keresünk. És a drogokkal ezt kapja a függő, a dopamin fröccsöt.
Ha belegondolunk nem mindenki lesz TV, internet, drog, stb. függő… Akinek boldog az édesanyja a gyereke mellett, az az üzenet (program) kerül átadásra, hogy a világ akarja, szereti őt, érte van, őt szolgálja. Fedezze fel bátran, kíváncsian. Minél kevesebb a könnyed, laza, örömteli pillanat, annál nehezebben boldogul az ember az élet területein…
Vannak akik azt állítják, hogy őket a kemény, szigorú nevelés tett sikeressé, de mi van akkor ha ennek ellenére?! A tudást is átadja a szülő a gyerekének, de ez menne tekintély tisztelet nélkül is. A munkamánia, a megfelelési kényszer-komplexus onnan ered, hogyha nem akarnak, legalább szükségük legyen rám.
Ezek a programok átadásra kerülnek generációról generációra, tovább adva gyerekeinknek a szenvedést, a traumát.
Amit a társadalom ítélkezve megtagad a függőségben szenvedőktől az az együttérzés, mert ezek az emberek emlékeztetik arra, amit önmagában rejteget. Hiszen nem újdonság, hogy valamilyen formában, mértékben mindannyian részei vagyunk a folyamatnak.
Jézus, Buddha ugyanazt mondja: Isten országa benned van, tehát az erő és a valóság belül van, nem odakint. A fényt önmagadban keresd, ne a külvilágban. Aztán ha megleled, örömöt, élményt fogsz megélni pillanatról pillanatra, élvezni fogod a programokat, áttranszformálódik, szolgálni fog téged és nem kényszeríteni.
Akaratod ellen nem befolyásol a külvilág.Tudni fogod, hogy érted történik. Lágyan belesimulsz a kialakított világba úgy, hogy irányítani fogod azt. Te leszel hatással a környezetedben élőkre, és így indul meg a változás sejt, molekula, teljes szervezet szinten. (Egyre kevesebben lesznek az idegesítő emberek.)
Lehet, hogy egy emberi élet nem elég a program kifutásához, a minták felülírásához, de mindenképp megindul valami, a hozzáállás változik, megérthető a feladat, türelemmel, gyengédséggel önmagunkhoz és egymáshoz, kialakul a tudatos figyelem. Nem a magas lóról írom ezeket a sorokat, én is értelmezem, érzékelem, átélem a saját programozottságom, szembesülök vele a gyerekeim által a legintenzívebben.
Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.