Szerző: Ország Erika | ápr 27, 2018 | Önismeret
Nem is tudom hányszor hallom azt a kérdést klienstől, hogy „annyira nem volt szörnyű az életem, vannak sokkal rosszabb sorsok is mint az enyém, nem?!” És erre jövök én azzal, hogy szerintem mindenki sérült. Legfeljebb még nem nézett a sérüléssel szembe.
Azért hívom a nevelést, az arculatkialakítást (ami a gyerekkort jelenti) sérültnek, mert egy kis lény ahhoz, hogy „beleférjen” abba a dobozba amit a szülei, tanárai (megmagyarázható okokból) számára előirányoznak, legyen az tudatos vagy tudatalatti minta alapján készült, rengeteg megpróbáltatást kell kiállnia.
Mivel vannak saját minta alapján legyártott „prototípusaim” nekem is itthon, látom, hogy az a nevelés, amit a Vekerdy – Ranschburg elképzelés alapján próbáltam abszolválni mit eredményezett. (Vekerdy Tamás és Ranschburg Jenő a lehető legemberibb, leghumánusabb nevelést, gyermekkel együttélést tanítják, illetve tanították. Ehhez kétség sem férhet. Amiért mégis keletkezik feszültség a szülőben, mikor e szerint jár el, az a saját magában meglévő érzelmi töltet. Hiszen ő valószínű nem ezen elvek szerint nevelődött. Ezzel is érdemes szembenézni, és foglalkozni.)
Annyit tudtam 27-30 évesen, hogy mi az, amit másképp fogok csinálni. De ez a lényeg, hogy ezt tudtam. Amiről nem volt tudomásom, az azért még jelen volt! És mivel ez kb. a teljesség 95 %-a, nekem is van-volt mit nézzek (ahogy viccelni szoktunk a saját mozimban) mikorra felcseperedtek… Ilyenkor sok szülő nem érti, hogy miért viselkedik így a gyereke, hogy mer ellentmondani, miért nem érti, hogy a szülő jobban tudja, stb…
Tudom, hogy a gyerekek inkább magukat tagadják meg, az érzéseiket, mintsem, hogy a szüleiket vádolnák. Az enyémekre büszke vagyok, mert belőlük olykor kijöhet az, ami őket is meglepi. De kevés az a szülő, aki ha az 5-6-12 éves gyereke kritikával illeti, meg képes hallgatni, és nem ijed meg attól, amit hall.
Terápiás kezelésen az derül ki olykor, hogy szinte semmiben nem volt támogatva gyermekkorában, leszámítva, hogy az ennivaló, innivaló, fedél a feje felett és az iskola a rendelkezésére állt.
A mostanság divatos, bántalmazott gyermekkorról szóló írások alkalmasak rá, hogy szembesüljön azzal az ember, egyáltalán belemerjen gondolni abba, hogy nem az a normális, amit el kellett viseljen sok éven keresztül. A szégyen amit érzett a fájdalmak elviselése után (elsüllyedni a szőnyeg alá) arra ösztönözte, hogy bármikor, ha az emlék megjelent, azonnal iktassa a homályba.
Mire 30-40 éves lett, sikeresen el is tüntette. Maradnak ráutaló jelek, magatartások, de mivel nincs meg önmagával a kontakt (hiszen elfalazódott a pár évtized alatt), felszíni tombolások, párkapcsolati zűrök, munkahelyi-egyéb problémák közben keletkezett érzelmi megpróbáltatások egyre fokozódó halmazában találja magát.
Nem fognak a nehézségek eltűnni ha az ember elkezdi felfedezni önmagát egy terapeuta segítségével, viszont a káosz szertefoszlik, az elme tisztán képes megjelenni és megoldani a kihívásait. Az érzelmek nem fojtogatják, blokkokat, energia hiányt, illetve tolulást okozva. A feszültségek kiadhatóvá válnak, a környezetet nem pusztító formában. Az ellenállása szűnik meg annak, hogy a jelenben megélt szituációk örömteli érzést nyújthassanak. Nem kevés idő és munka, mire eljut ide az ember.
De ahhoz, hogy a támogató energiák elérjék, fel kell tudni ismerni melyek azok. A spirituális utak támogatóak, de a gátakat nem képesek megszüntetni.
A „spirituális tanítók” olyan látszatot keltenek, hogy a szeretet feltétel nélküli, hiszen ők ezt adják és élik. Mivel a feltétel nélküliség a gyermek nevelése közben kivitelezhetetlen, megmarad az utána érzett vágyódó sóvárgás.
Ugyanaz az effektus ismétlődik mint gyermekkorban, tehát bennem van a hiba, én nem csinálok valamit jól, a mester, a guru (anya, apa) tökéletes. Vagyis ördögi kör, mindaddig míg fel nem fedezem önmagam letagadott részeit, felfedem saját világomat.
Nincs szükség a továbbiakban bálványokra. Szövetségesekre, baráti, egyenrangú partnerekre igen. Hiszen a világ a kapcsolódásokra épül. Az energia minél szabadabb áramoltatására. A csí áramlik ha a zavaró érzelmek által keletkezett blokkok kioldódnak.
Szerző: Ország Erika | ápr 9, 2018 | Önismeret
Mondani szoktam a nőknek akik hozzám jönnek, hogy 10 lányból 8-at fiúnak vártak a szülei. Utalok a megjegyzésekre, és arra, hogy vannak helyek ahol még mindig divat megkérdezni, ember lett-e vagy csak lány amikor a csecsemő megszületik. Alattomos ez a transzgenerációs átok, mert ha nem mondják akkor is jelen van: érzetben, tudat alatt. (tovább…)
