A pénz energia. Csakhogy, ha valaki szűkösséget él, (lehet csilliárdos, vagy éppen nullszaldós) az érzet, a félelem ugyanaz. Még a verejték száma, a szív verése, a kéz tördelése is megegyezhet. Mégis van különbség.
Hiszen az egyik éhezik, a másik egy Audiban diétázik. Öntudatlan reagálások esetén mindkét alany, tehát az egyes után több nullás, és az egyetlen egy nullás is, hányszor érezte magát elégedettnek, lazának, görcsmentesnek?
Lehet, hogy mikor egy Porschéból látod kiugrani mosolyog, ezt még megismétli két hónapig, aztán jön a veszteségtől való félelem (a „lúzernél” fordítva), tehát két hónapig reszket és egy percre laza.
Rögtön át is fordítom ezt a szeretet nyelvére, mert minden energia.
Ha valaki annyira elvakította magát gyerekként (kötelezően, hiszen azt nevezte szeretetnek amit megtanítottak neki), hogy nem jön rá, hol veri át magát ezzel, talán soha sem fogja megtapasztalni a bőség érzését, még akkor se, ha esetleg a lottón nyeri.
Azt sem látja, hol szívja el egy másik ember az energiáját, ebből következik, hogy azt se amikor ő teszi ugyanezt és nem érti miért kezdik el kerülni. (Ha a lúzer szó olvasása közben haragot, vagy bármit érzel, akár velem kapcsolatban is, máris megvan a kiindulási pont.)
Megfigyeléses, érzékelős állapotban tudom, hogy mennyit adok egy kapcsolatban és mennyit kapok én. Ha az éber szó jobban bejön, az is maradhat felőlem. Minél kifinomultabb az energetikai rendszere valakinek, annál gyorsabban érzi az energia mozgását.
Tudom, hogy nem ez a két véglet létezik, azért hoztam ezt, mert éltem mind a kettőt és valamilyen csoda folytán meg tudtam figyelni már egész korán, hogy összefügg az anyagi helyzetem az érzelmi állapotommal. Volt, hogy éheztem és volt, hogy Audiban diétáztam.
Mivel a gyökerekig nem ástam le, pont azért, mert élveztem a teremtésem gyümölcseit, nem voltam tudatos a folyamatra. Később pedig azért, mert bekerültem egy sodrásba, hiszen olyan emberekkel kapcsolódtam, akiknek vagy annyi, de inkább még többje van. Rájuk figyeltem, ők hogy csinálják.
Hallottam az irigy, rosszindulatú megjegyzéseket (süket se voltam), de nem kezdtem vele semmit; megszokott volt addigra. Eddig a táncos világot hoztam az irigységgel, a rivalizálással kapcsolatba most az üzleti életet mutatom.
Könnyű nekem, ezt kb. ezerszer hallottam már és nehéz lett volna megcáfolni 5 étterem és egy vállalat társtulajdonosaként, plusz két gyerek (egy fiú, egy lány) és egy atléta testű férjjel az oldalamon. De nem is lett volna értelme bármilyen arra utaló mondatnak, hogy mennyi energiát toltam bele az egészbe, mert az úgy festett volna, hogy panaszkodom. Pedig dehogy.
Az energiát beletettem, ez rendben van, de vigyorral ébredtem hajnalban mikor dolgozni mentem, és éjjel hazaérve szerintem még álmomban is mosolyogtam. És ebből a pillanatból volt a több. Mert volt pénzveszteség is, amit megelőzött a depressziós nyomás, amikor anorexiásra fogyva, csalódás hegyek értek.
Történt egy életmód váltás, elkezdtem a figyelem-gyakorlatot, és mikor az érzelmek részhez értem, rákapcsoltam ezerrel (legyen mit figyelni biztosan 😉 )… Persze, ahogy Móricka elképzeli. Nem. Semmit se lehetett előre elképzelni, amit meg mégis, azt minek beélni?!
Beélés alatt olyan tapasztalati úton megélt sztorikra gondolok, amin ha az ember átmegy, vigyorogva konstatálja, ez az univerzum tudja a dolgát…
Minek belepofázni, irányítani, akarni.?! Kosként tőlem ez hatalmas eredmény. 🙂 (Van egy kívánság füzetem, amibe jó pár éve írom, hogy mit szeretnék, néha előveszem, lecsekkolom.)
Elég ha utánajárunk mitől nem érezzük jól magunkat a bőrünkben és megfigyeljük a testünket: ha egy emberrel beszélgetünk jobban vagy rosszabbul érzi-e magát? Tudni arról, mikor nincs energia egyensúly, és mit kell tenni azért, hogy újra legyen. Ha negatív a mérleg, olyan embereket keresni akik örülnek maguknak és akár fizetni is nekik ezért, mert a pénz (nem elfelejtve) örömszerzés miatt van jelen a világban. Ahogy mi is.
Ha nem tanulta meg valaki gyerekkorában az önértékelést, tehát nem tudja az energiát adni és kapni, feszültség keletkezik a testében. Mert ellenáll egy olyan természeti törvénynek, hogy minden élet érték. Akkor se értéktelen ha veled ezt valaki valamikor elhitette. Akkor sem ha úgy érzed, csak egy guru menthet meg a benned élő gonosztól.
Van egy jó hírem: mulatságos felnőtté válni, magunkon jobban nevetni senki nem tud. Hányszor csaptuk be magunkat azzal, hogy abba a dobozba erőlködünk bele amibe annak idején így vagy úgy de belepréselődtünk? Ez lehet elv, tulajdonság, ruha, egy azért se leszek szép és kívánatos vagy bármi olyan, amit ha megvizsgálunk bátran, felfedezhetjük mióta nem szolgálja az érdekeinket.
Sok időt ne fecséreljünk rá, hogy mióta és mennyit, mert egy pillanat is bőven elég belőle. A tegnapi beszélgetős este margójára. 🙂