Szerző: Ország Erika | aug 27, 2020 | Önismeret, Viselkedésminták
Paradox módon egy traumatikus esemény bekövetkezténél a szenvedést átélők élnek meg bűntudatot az elkövetők helyett. Bántalmazott gyerekek nem képesek, lehetetlenség lenne számukra azzal szembesülniük, hogy a családon belüli közeli személy bántja őket, ezért magukba építik a bántalmazó bűntudatát, és felmentik magukban az agresszort.
Ez azt jelenti, hogy a gyermek rossznak éli meg saját magát, olyannak aki megérdemli a bántást, hisz a szülőnek igaza van. Így fenntartható egy jó pozitív kép az amúgy őt bántó szülőről.
Ugyanakkor azt is megtanulják, hogy a rosszaság által a testi közelség kivívható „legalább így szeret” és egy idő után valóban rossz magaviseletűvé válnak, és kiprovokálják hogy bántva legyenek. Később más kortárs kapcsolatba is ezt a viselkedést viszik magukkal, és a családtól eltérő környezetben ez már magányossá vagy agresszívvé teszi őket.
A másik oka a bűntudatnak, hogy az áldozatnak könnyebb azt gondolnia, hogy tehetett volna mást is, tehát aktívan irányíthatta volna az eseményeket, így nem kell beismernie teljes tehetetlenségét. Szexuális bántalmazás esetén még felnőtt nők is azt gondolják sok esetben, hogy nem kellett volna kihívóan öltözködniük így elkerülhető lett volna az erőszak.
Az „én” sérülése a szégyen érzetével jár együtt. Hiszen akit bántanak annak az életére törnek, vagyis úgy érzi meg kell halnia (süllyedés a szőnyeg alá). A traumatikus események alapvető módon sértik meg az ember autonomiáját, testi-lelki integritását, megakadályozva az önbecsülést. Az én ilyen sérülten, megsemmisítetten nem vállalható, ezt az érzést a külvilág meg is erősíti akkor, ha a fájdalmat, szenvedést okozó eseményről nem akar tudni. Akár „jó” indulatból titkolózásra kényszeríti az egyént.
A trauma súlyosbító következménye a feszültség, ami abból adódik hogy elmondani illetve tagadni is pont olyan erővel vágyik az egyén. Az érzelmi sokk nyomán olyan alapvető módon rendül meg a pszichés működés, hogy nehéz szavakat találni arra, amit az egyén átélt. Különösen kisgyerekekre igaz ez, hisz sem érzelmileg, sem intellektuálisan nincsenek felkészülve arra, hogy nyelvileg megformálhatóvá tegyék a számukra fölfoghatatlan fenyegető eseményeket.
A tanulást ilyen körülmények között is elvárja az iskola… Ebből az volna a csoda, ha nem lenne diszlexia-kalkulia-grafia… Figyelemzavar.
Szerző: Ország Erika | júl 24, 2020 | Önismeret
Pár kezelés margójára, bízva abban hogy másnak is támpont, kiindulás lehet.
A kövérség gyakran érzelmi sokk vagy nagy veszteség következménye, a megélt hiányt, ürességet igen nehezen viseljük. Gyakran előfordul, hogy egy szeretett személy eltávozása, elvesztése miatt érzi bűnösnek magát az egyén. Keresi élete célját, valami jót szeretne véghez vinni. „Nehezen találom foglalom el helyemet a világban” – meg is fogalmazta a kliens. Ezért a testemmel akarok teret nyerni magam számára.
A kinézetemmel, külsőmmel kapcsolatosan is alulértékelem magam. Egy kisebb „tökéletlenség”, testi hiba, vagy pár felszedett kiló számomra hatalmas jelentőséggel bír, és már nem vagyok képes meglátni és értékelni magamat. Mivel minden figyelmemet a hibákra összpontosítom, a testem erre csak még több hibával, előnytelenséggel és súlyfelesleggel fog reagálni, hogy ráébredjek arra, mennyire szigorú vagyok magammal szemben, és mennyire sokat ártok magamnak a negatív gondolatokkal.
A diétával kombinált testmozgás nem lesz elegendő, rá kell ébredjen a túlsúly valódi okára.
Ez a felnőtt illetve a gyermek számára is igaz. Mindenképpen tudatosítani kell, hogy elutasítja saját magát. Valószínűleg mind érzelmi, mind anyagi téren bizonytalanságban él, és tudat alatt arra van szüksége, hogy elraktározzon dolgokat, nehogy bármiben hiányt szenvedjen.
A hiányérzet eredetét a gyermekkoromban kell keresni. Főként az édesanyámmal lehet kapcsolatos, mivel ő jelképezi számomra a közvetlen kapcsolatot a táplálékkal és a túléléssel (szoptatás). Ha kombinálva van a diéta a tudatosítással, az érzelmi blokk a mozgással, nyújtással, kioldódik a testből és a lélekből.
A hátfájdalom, csipőfájdalom eredete vagy a mozdulatlan, merev csípő azt jelezheti, hogy félelemből vagy bűntudatból blokkolom a szexuális öröm megélését. Tehetetlen vagyok, impotensnek érzem magam, nem vagyok képes olyannak elfogadni magamat, amilyen vagyok – az ízlésemmel, vágyaimmal, örömeimmel együtt. Ennek hitrendszere is a családi gyökérproblémákkal függ össze.
Szerző: Ország Erika | júl 23, 2020 | Önismeret
Mondjuk, hogy igaza van Buddhának, az ő előtte – utána élt mestereknek, Szepes Máriának, Rupert Sheldrake-nek, és valóban egy körnek a szelete az életünk, tele karmikus feladatokkal amiket meg kell oldanunk, hiszen a mostani szeletben benne van az összes többi szelet szituja, helyzeti szerepei, elfojtott érzelmei, és ebben az életben eljutottunk oda, hogy erre rájöttünk.
Hála az égnek vagy az univerzumnak nem csőstül zúdul a nyakunkba. Pontról-pontra kapjuk… Persze, aláírom, hogy a pont, mikor épp fulladozunk tőle gigászi, vagyis „ami a csővőn kifér”-nek tűnik…
Mi vagyunk a sorsunk irányítói – és minél inkább tudatában vagyunk ennek, annál inkább képesek vagyunk a szükséges változtatások véghezvitelére. De majd minden nő és férfi szenved, épp ezért szenvedteti az utódját is. A testi fájdalmakra van már csillapító, és nem kell egy foghúzáshoz fejbe verni hogy elájuljak.
Mostanság szenvedünk leginkább a lelki bajoktól. Őseinknek nem volt kapacitása az időjárás vagy a kardfogú elől menekülve a szorongásra. Most van. Most nincs szükség a pillanat teljes átélésére, megtehetjük, hogy a gondolat kalandozzon ide-oda, miközben 160-al száguldunk teljesen máshova… Ennek már van köze a szorongáshoz, hiszen teljes szétesés a pillanat, amiből nem csak egy van. Oda kell figyelni önmagamra miközben a dolgom végzem, ne legyek fejben abszolút máshol. A kérdést is fel kell tenni: ki vagyok, honnan jöttem, mi a célom? Ezekhez a kérdésekhez le kell állni, ülni, meditálni.
A felettes én vagy szuperegó, a személyiség része, a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője, hívhatjuk lelkiismeretnek is, állandó munkát ad. És miközben ez a munka zajlik, a lélek zsákja (karmikus feladatok gyűjtőhelye) ürül… A munka része az integrálás, tudatosítás, magunkévá tenni és megoldani egy problémát, egy élethelyzetet, átérezni, megérteni egy gondolatot. Amikor ezt a kifejezést egy érzelmi sérülés kapcsán használjuk, és azt mondjuk, integráltuk az adott helyzetet, akkor ez azt jelenti, hogy begyógyítottuk azt a belső sebet, amely ehhez a helyzethez kapcsolódott, és megértettük, tudatosítottuk a probléma üzenetét. Nekem is volt, van bőven. Hegek a testemen, amik előbb a lelkemen keletkeztek. A baleseteim, amik bűntudatra utaltak, amit valamivel, valakivel szemben éreztem, vagy a gondolkodásmódomhoz, a társadalomban elfoglalt helyemhez volt köthető. A tekintéllyel szemben tanúsított lázadásomról, ellenállásomról is árulkodtak, nehezen szálltam szembe a tekintéllyel, nehéz volt kifejeznem, hogy mire is van szükségem, melyek a nézeteim bizonyos dolgokról. Ilyenkor saját magamon követtem el erőszakot.
A baleset mindig a gyors cselekvés közvetlen és azonnali szükségességét szimbolizálja.
A változás nem tudatos szinten megjelenő szükségessége olyan nagy már, hogy elmém egy szélsőséges, drámai szituációt teremt annak érdekében, hogy tudatosítsa bennem, a jelenlegitől eltérő irányba kellene irányítanom az életemet. Ilyen esetekben az ember mindig tudatosan vagy tudat alatt önmagát bünteti. A baleset következtében megsérült testrész többnyire már eleve beteg, vágás, égés következtében már egyszer sérült. A baleset ezt a korábbi sérülést hozza felszínre azért, hogy felhívja rá a figyelmemet. Arról is tanúskodik, hogy képtelen vagyok olyannak látni és elfogadni önmagamat, amilyen vagyok.
Teljes mértékben én vagyok a felelős az életemért, s minden tettemért, ezért bizonyosan oka van, hogy miért éppen egy bizonyos balesetet „vonzottam be”? Így történt? Igen, hiszen mindez a legmélyebb gondolataimban gyökerezik, berögzült gondolatsémáim, vagy gyerekkoromban magamévá tett gondolatminták következménye. Lehetséges, hogy vonzok büntetéseket, amikor úgy vélem, valamiben nem cselekedtem helyesen. Ugyanúgy, mint gyermekkoromban, amikor megbüntettek, ha nem viselkedtem megfelelően. Ez berögződött az elmémbe, de itt az ideje, hogy ezen változtassak. Az ember erkölcsi énje megbünteti saját magát, ha bűnösnek érzi viselkedését, innen ered a fájdalom, a lelki szenvedés és a balesetek. Fontos tudni, hogy bizonyos helyzetekben rendjén való, ha bűnösnek érzem magam, de csakis akkor, ha másoknak rosszat tettem, fájdalmat okoztam. A többi helyzetben azonban felelősnek igen, bűnösnek viszont nem kell éreznem magamat. Emlékeznem kell arra, hogy a saját magam ura vagyok (az egyén értelmében). Meg kell találnom, és el kell foglalnom a helyemet az univerzumban.
A függések (alkohol, evés, vásárlás, drog, egyebek…) a lelki fájdalmak csillapítására szolgálnak.
Egy ideig valóban ezt teszik, de aztán a testi tünetek jelzik, hogy ideje a „zsákból” üríteni. Az aranyér például (de a cukorbetegség, máj, egyéb más terület is) hűen tükrözi a folyamatot. Amikor fájdalmas az aranyér, akkor stresszt jelez, amikor vérzéssel jár, akkor a jókedv, életöröm elveszítését jelenti. Az aranyér arra irányuló vágy, hogy erőltessem a kiválasztást, mintha valamit nagyon erősen ki akarnék adni magamból, viszont ugyanakkor vissza is akarom tartani. A kinyomás és visszatartás közötti konfliktus, őrlődés, az egyensúly felborulását okozza. Az elutasítás, a magamtól való ellökés és az érzelem visszatartása, magamban tartása között konfliktus alakul ki. Például, olyan gyerekeknél, akik úgy érzik, szüleik érzelmileg becsapják őket (nem fogadják el őket), azonban azt akarják, hogy velük maradjanak, és így visszatartják őket.
Az aranyérnek azonban más okai is lehetnek. Erős bűntudat, vagy egy régi, rosszul kifejezett, esetleg elfojtott feszültség, harag amelyet inkább megtartok magamnak. A testem riadót fúj. Valamire rá kell jönnöm az életemmel kapcsolatban, stresszt élek meg, egy olyan nyomást, amellyel kapcsolatosan bűnösnek érzem magam. Talán határidőket kell betartanom, vagy nehezen engedek el dolgokat, nehezen bízom az emberekben, és úgy érzem, köteles vagyok kötelességeimnek, felelősségeimnek eleget tenni, még akkor is, amikor igényeimet szeretném kifejezésre juttatni azért, hogy helyrehozhassak, kijavíthassak bizonyos dolgokat. Egyedül kell cipelnem ezt a terhet, mert a gőgösségem arra kényszerít, hogy senkitől se kérjek segítséget. Az is lehetséges, hogy egy emberrel vagy helyzettel kapcsolatban alávetettnek érzem magam, mintha egy kis „senki” lennék.
A testi tünetek lehetetlenség hogy ne álljanak összefüggésben valamilyen belső szorongással, szomorúsággal, és az ezekkel kapcsolatos érzelmeinkkel.
Az ember egy csodálatos „gépezet”. Összetett, és a bonyolultságát mi magunk okozzuk. A fejlődés magától végbemegy ha az akadályokat amiket a rossz elme működés okoz, elhárítjuk. Ehhez szükséges megállítani tudni az állandó elme-csatangolást és megtapasztalni a gondolkodás előtti csendben levést. Aztán beindítani, de ekkor már a gondolkodásunk az érzelmeink, a beszédünk-értelmünk, és a tetteink ugyanazt a vektort adják ki, a Tudattal dolgozunk összhangban .
Ha már a nagyokra hivatkoztam az elején, velük is fejezem be, szerintük nem megy egyedül, az emberi lény társas. Egymástól tanulunk, egymásból merítünk energiát, információt.
Szerző: Ország Erika | júl 15, 2020 | Önismeret
Vannak (ésszel felfoghatatlan mennyiségű) helyzetek amikről az ember nem akar tudni. Viszont a tudatalatti fordítva működik, nem a tagadásból, hanem a projekciókból „értet”.
A félelmektől való megszabadulást úgy éri el, hogy szembesít vele, és bizonyítást nyer, hiszen túlélhető. Valaki például egy kapcsolatban erőszakot él meg, ami azért történik vele, hogy feltegye önmagának a kérdést: vajon nem utasítottam-e el (tudatosan vagy tudat alatt) olyan erősen a szexualitásomat, a lényemet energetikailag, hogy bevonzok egy ilyen kapcsolatot ami szembesít a múltammal, ki vagy kik nem vágytak rám… , illetve fiút, vagy lányt esetleg gyereket sem akartak, rosszul bántak velem?! A tudatalatti hatalmáról csak sejtéseink lehetnek, de a lelkifurdalás emlékeztet arra a munkára ami a lélek megismerésével sürget.
A nemi szervekkel kapcsolatos problémák a szexualitáshoz kötődő félelemről, bűntudatról, szégyenről, megbánásról, gyanakvásról, haragról dühről árulkodnak. Valószínű, ha nem foglalkozunk az elfojtott érzelmeinkkel a herék, a petefészkek megbetegszenek. A szexualitásunk kapcsolatba hoz minket az öröm érzésén keresztül a bennünk élő megsebzett gyermekkel. Ez a gyermek emlékeztet minket a nem megbecsülésünkre, az elismerés utáni vágyunkra, a bizalommal kapcsolatos nehézségeinkre, amik a feltétel nélküli szeretet, a létbe lépéses pillanatainkat tükrözik. Ha nem foglalkozunk velük, egyre erőteljesebben.
„Nem vagyok elégedett az életemmel. Akár az is lehetnék, de…” Ilyenkor jönnek a magyarázatok, mert túl maximalista, rendmániás, ilyen-olyan vagyok. Túl sok a nyomás, ami az elvégzendő feladatainkat jeleníti meg. Ez összeadódik társadalmi szinten, a feszültséget ami az embereket érinti mindenki érzékeli. A férfi princípiumot a test jobb oldala és az agy bal féltekéje szimbolizálja. Domináns jellemzői a bátorság, az ambíció, a logika, a materiális-racionális mentalitás. Ezzel a jang oldallal (kínai orvoslás) és az ellentétével a jinnel minden ember rendelkezik. A patriarchátus felértékelést eredményezett a jang oldal javára, nőknél és férfiaknál egyaránt.
Ennek a hátrányos megkülönböztetését érzékeljük, hiszen a jin princípium, a lágyság, a szelídség, a befogadás, a családi tűzhely melege, hiányzik a világból.
A féltékenység az irigységgel kevert elkeseredettség érzése ember és ember között, valamint egyénen belül is megjelenik. Nincs harmónia, egyensúly. Az önbizalom hiány (erőltetett irányítás mánia-komplexusok), az élettől való elidegenedés jelei jól láthatóak. Nem természetes a felborult erő-egyensúly.
Bíznom az élet által elém tárt végtelen lehetőségekben, és megtanulni megtalálni a helyemet benne ez nem kevés, viszont hatalmas feladat.
Ha valaki nem fogadja el a testével, a nemiségével kapcsolatos teendőit, a programozottsága egyre inkább érvényesül. A bűn tudatának érzése megakadályozza a szeretet jelenlétét a szexuális élményeinkben.
A gonoszság van, ahogy az igazság is. Az előbbi bántani akar fizikálisan vagy verbálisan, az utóbbi felelősséget vállal ezek elkerüléséért, megakadályozásáért.
A Tudat megtalálja a módszert hogyan „operáljon” lélek és test, energia- és információ-áramlás szempontjából. Az ember mindezek összessége.
Meglátni egy izomgörcs fájdalmas összehúzódása mögött a lélek öntisztuló magatartásának meglétét és érvényre juttatását, aztán a lélek karmikus feladatának elvégzését is az operátor (Tudat, Isten) jelenlétének a bizonyítéka… Van mikor a szakadásból, a balesetből, a nagyobb fájdalomból tanulunk.
A berögzült gondolatsémák, hitrendszerek felülírandóak. Minél nagyobb a szenvedés (persze sokáig tagadjuk különböző menekülési formákban ennek meglétét) annál inkább. Ha a lábam görcsöl az irányon, ha a kezem, akkor a tetteimen kell módosítanom. Tudatára ébredve a nyomasztó belső fájdalmaknak a megoldásokhoz is közelebb lehet jutni. A lelassulás, a pillanatnyi leállás lehetővé teszi, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A has az intúíció, a kreativitás csakrájához tartozik. A hasgörcs arról árulkodik, hogy valaki fél a megérzéseire hallgatni, egyensúly kívánkozik a jin-jangban. A megbecsülésünkhöz, a belső békéhez a meditáción keresztül, az egyre tisztább tudattal jutunk.
Segítséget kérni, együtt dolgozni ezen a legfontosabb feladat. A világ jelenleg nem ez irányba tendál. Sok még a feladat.
Szerző: Ország Erika | jún 11, 2020 | Gyermeknevelés, Önismeret
Miközben az ember neveli a saját gyerekét, önmaga belső gyermekét is föl kell nevelnie.
Ha a szülő nem lesz tudatos arra, hogy a gyerekével mit tesz, nem látja az ok-okozat összefüggéseit, például: „utáltam tanulni, a gyereknek sem tulajdonítok figyelmet” (pedig ő ragyogó elmével bír), vagy „nem szerettem a táborokat mikor gyerek voltam, úgy éreztem apáék lepasszolnak, tehát az én gyerekem se menjen”, ezekkel a képzettársításokkal a gyereket elidegeníti magától.
Nem tud a gyermek önmagára, a belső hangjára figyelni. Lehet hogy az lesz belőle amit apa vagy anya elvárt, de jól érezni magát nem fogja benne. Emlékezni sem fog arra a belső vágyra, ami hajdanán még megvolt. Dühös az ember lánya-fia mikor ezekre egy kezelés folytán ráeszmél, viszont nincs más út mint önmagunkhoz visszatérni, legyünk is bármilyen messze.
Mondom, sorolom a technikákat, óriás tudatos légzés, meditáció, tudatos figyelmes fogmosás, edzés (nem mindegy hogy futás közben agyalok a főzésen a tőzsdén, vagy Ott vagyok és futok, harmóniában a tudat és a test). Van akinek ezeket sosem mondta senki. Leginkább a szüleink azok, akik sosem hallottak tudatos jelenlétről. Én mondom a klienseknek és mégse teszik.
A lényeg olyan test és lélek kialakítása, majd megtartása amivel könnyedén együtt tudsz élni. A függés elkerülhetetlen ezen a bolygón. Az, hogy mitől függjek, az lehet az én választásom. Ha úgy függök valamitől, hogy megbetegítem vele a testem, az pszichés problémák meglétére utal. Neurotikusokkal van tele a világ. A szeretettől függeni jó érzést generál, de ahogy a világ összképe fest az legkevésbé szeretőnek hat. Ahhoz is tudat kell, hogy felfigyeljen valaki arra, mikor nem hasznos ott lennie, ahol éppen van. Ha viszont megindul egyfajta belső megtisztulás útján, tudni fogja hol, és kivel érdemes időt töltenie.
Sérült, öntudatlan, rossz beidegződéssel gyereket nevelők társadalmában élünk. Ne csodálkozzon senki, aki nem tölt elég időt a tudatos jelenlét terében, ha visszaesik. Nem tanított meg minket senki arra hogyan néz ki egy normális párkapcsolat, hogyan érdemes egymáshoz viszonyulni.
Újra kell építkezzünk, ami nem jöhet másképp össze, minthogy a régit lebontjuk gyakorlás közben.
Szerző: Ország Erika | máj 26, 2020 | Gyermeknevelés, Önismeret
A testi fenyítések legenyhébb formája is bántalmazásnak számít. A verbális abúzus, a családi konfliktusok, a túlzott szülői felügyelet jelentős mértékben járul hozzá a gyermekek öngyilkossági gondolataihoz, egy kutatás szerint (Dr. Diana Whalen) a kamaszkor előtt a fiúkban gyakoribb, később a lányokban.
Egy gyermeknek semmilyen körülmények között sem feladata, hogy a felnőtt szülőjévé váljon, nem neki kell az anya vagy az apa gondját viselnie. Életveszélyes sérüléseket is okoznak ezek a gyerekek maguknak, ha már nem bírják a nyomást, a tehetetlenség érzését. Nagyon sok megküzdési stratégia létezik, ami a gyermeki lélek élni akarásából fakad, elképesztő és egyben bámulatos mit kibírnak a gyerekek. De a gyermekkorban elszenvedett traumák nem tűnnek el nyomtalanul. Időzített bombaként velünk, bennünk maradva különböző élethelyzeteinkben aktiválódnak.
Amikor egy szülőnek problémái vannak, szomorú, boldogtalan akkor a gyermek mindig önmagát okolja. Halál, válás, öngyilkosság esetén sincs ez másképp. Bonyolult képlet az, mikor súlyos depressziós, alkohol mámorban élő szülőről van szó. Az állandó szorongás, a bizonytalansági faktor annyira magas egy ilyen családban, hogy a gyermek érzelmi-értelmi képességei sérülést szenvednek, miközben szégyelli magát rettenetesen. Ha a szülők egymással veszekednek rendszeresen ilyenkor is bekövetkezhet lelki sérülés, hisz elszenvedője a hallottaknak, látottaknak.
Sajnos az őszinte beszélgetés, a történések tisztázása nem mindennapos és általános napjainkban sem. A tabusítás jelenleg is zajlik.
Ennek következménye, hogy a traumatizált gyermekkori élmények legtöbbször felnőttkorban, párkapcsolatban, szülővé váláskor eszkalálódnak. A legfontosabb kötődésekben látszik meg az érzelmi bizonytalanság, a bizalmat vesztett létezés. A hazugságban vergődés paranoid, üldözési mániás gondolatokba torkollik.
A „bűnös vagyok”, „nem érdemlem meg”, értéktelenség, önvád érzése általános kórkép a társadalmunkról. Erre az életérzésre berendezkedve kompenzálások (fogyasztási szokások, pótcselekvések) garmadája zajlik, ami a pusztulásba is torkollhat.
Nem lehet segíteni akarata ellenére senkinek. Szabad akarattal rendelkezik az egyén az életéről, de az a valaki is, akinek nincs tiszta tudata. Egy önismereti munka ha alapos, begyógyulnak a lelki sebek, a bizalomra való képesség megjelenik, a kapcsolatok minősége megjavul.
