A testi fenyítések legenyhébb formája is bántalmazásnak számít. A verbális abúzus, a családi konfliktusok, a túlzott szülői felügyelet jelentős mértékben járul hozzá a gyermekek öngyilkossági gondolataihoz, egy kutatás szerint (Dr. Diana Whalen) a kamaszkor előtt a fiúkban gyakoribb, később a lányokban.
Egy gyermeknek semmilyen körülmények között sem feladata, hogy a felnőtt szülőjévé váljon, nem neki kell az anya vagy az apa gondját viselnie. Életveszélyes sérüléseket is okoznak ezek a gyerekek maguknak, ha már nem bírják a nyomást, a tehetetlenség érzését. Nagyon sok megküzdési stratégia létezik, ami a gyermeki lélek élni akarásából fakad, elképesztő és egyben bámulatos mit kibírnak a gyerekek. De a gyermekkorban elszenvedett traumák nem tűnnek el nyomtalanul. Időzített bombaként velünk, bennünk maradva különböző élethelyzeteinkben aktiválódnak.
Amikor egy szülőnek problémái vannak, szomorú, boldogtalan akkor a gyermek mindig önmagát okolja. Halál, válás, öngyilkosság esetén sincs ez másképp. Bonyolult képlet az, mikor súlyos depressziós, alkohol mámorban élő szülőről van szó. Az állandó szorongás, a bizonytalansági faktor annyira magas egy ilyen családban, hogy a gyermek érzelmi-értelmi képességei sérülést szenvednek, miközben szégyelli magát rettenetesen. Ha a szülők egymással veszekednek rendszeresen ilyenkor is bekövetkezhet lelki sérülés, hisz elszenvedője a hallottaknak, látottaknak.
Sajnos az őszinte beszélgetés, a történések tisztázása nem mindennapos és általános napjainkban sem. A tabusítás jelenleg is zajlik.
Ennek következménye, hogy a traumatizált gyermekkori élmények legtöbbször felnőttkorban, párkapcsolatban, szülővé váláskor eszkalálódnak. A legfontosabb kötődésekben látszik meg az érzelmi bizonytalanság, a bizalmat vesztett létezés. A hazugságban vergődés paranoid, üldözési mániás gondolatokba torkollik.
A „bűnös vagyok”, „nem érdemlem meg”, értéktelenség, önvád érzése általános kórkép a társadalmunkról. Erre az életérzésre berendezkedve kompenzálások (fogyasztási szokások, pótcselekvések) garmadája zajlik, ami a pusztulásba is torkollhat.
Nem lehet segíteni akarata ellenére senkinek. Szabad akarattal rendelkezik az egyén az életéről, de az a valaki is, akinek nincs tiszta tudata. Egy önismereti munka ha alapos, begyógyulnak a lelki sebek, a bizalomra való képesség megjelenik, a kapcsolatok minősége megjavul.