Az élet öröm vagy örök harc?

Az élet öröm vagy örök harc?

A szülő-gyermek interakciók során alakul ki a gyermek világértelmezése. Annak eldöntése, hogy az élet öröm, szeretni való, vagy az ellenkezője, örök harc, viszály, feszültség, amelyben az ember egymás ellensége, ott dől el, gyermekkorban.

A jövőbeni kapcsolataink olyanok lesznek, amilyennek a legkorábbi gondozóinkkal való kapcsolatainkban létrejött tapasztalataink, szokásaink meghatározzák. Úgy és annyira fogjuk saját magunkat, egymást megérteni, ahogyan azt átéltük, hogy bennünket megértettek, úgy fogjuk szeretni magunkat és a másikat, ahogy bennünket szerettek, és annyi gondoskodással fogunk egymással törődni, amennyit érzékeltünk kisgyermekként.

Ha a szülők érzelmi stabilitása hiányzik, széttöredezetté válik a gyerekük „én”-tudata. Felnőtt korba érve nagy az esély rá, hogy a hiányzó belső stabilitás örök elégedetlenségre kárhoztatja. A gondolatai, érzései, viselkedései között nincs összhang. Tehetetlensége miatt szenved. Ez a káosz, amíg nem néz szembe a múltjával, szenvedésre ítéli és adja tovább a gyerekeinek, ha születnek.

Az önismeret életünk legkomolyabb kihívása, enélkül felelősséget sem tud vállalni valaki, és mindig másokra mutogat a sorsa alakulása miatt.

A természetes gyógyászat – Allergia

A természetes gyógyászat – Allergia

Azzal az „én”-nel van leginkább probléma, amelyik azt hiszi körülötte forog a világ. Ez az állapot függetlenül attól, hogy önzőnek vagy önzetlennek akar látszani, sosem képes figyelni a másikra, nem akar kapcsolatba kerülni vele, a zárt rendszer elvárásokat, visszaigazolásokat, önigazolásokat fogad csak el. Az altruista attitűdje is a felsőbbrendű „én” álcája csupán, ez nem a valódi együttérző nyitottság.

Nyitott állapotban a fókusz azon a célon van, hogy az emberi lények összehangolódhassanak. Az ellenállás dacosságban nyilvánul meg. Az őszinte kifejezése az érzéseinknek nem lehet választóvonal két ember között. Testvérek, párok, szülők – gyerekeik, ha ragaszkodnak ahhoz, hogy titkolni kell a belső világukat, akkor ez a küzdelem könnyen borítja az immunrendszert. Ami betegséget okoz.

Az allergia tünetei akkor jelentkeznek, amikor a beteg közvetlenül találkozik az allergénnel. De vajon miért pont az adott allergénre reagál így a testünk? Mint sok más betegség, így az allergia hátterében is ott áll a lelki egyensúly felborulása, ami allergia képében mutatja meg magát. Az, hogy mely területen jelennek meg a tünetek, nagyban segítenek a probléma feltárásában. Amennyiben bőrkiütést tapasztalunk, úgy jó eséllyel gondunk akad az érintéssel, a gyengédséggel, légzőszervi tünetek esetén valószínűleg önálló véleményünk, érzéseink kifejezésével vannak elakadásaink, de az is előfordulhat, hogy az elfojtott düh, vágy, stressz okoz ilyen jellegű panaszt. Ezekben az esetekben az allergia sokkal inkább segítség, mint probléma.

Ha megtanuljuk felismerni az érzéseinket, helyes válaszreakciót adni, olyat ami a lelkünkkel összhangban van, az allergia okafogyottá válik.

Az önismeret legnagyobb akadálya

Az önismeret legnagyobb akadálya

Az önismeret legnagyobb akadálya annak tudása, amit önmagunkról hiszünk. Ha tagadjuk a szenvedés tényét, mert a külsőségek sokáig segítenek ebben, akkor megragadunk egy korai fázisban. Ha valaki fejlődni akar, legelőször elismeri a szenvedés tényét. Fölfogja, hogy a sors adott, determinált, hiszen az az előző életeinek következménye. Mit kezd vele, ehhez kell a saját önismerete.

Milyenek voltak hozzá a szülei, ennek függvényében fojtja el az ember önmagát. Mindenkinek vannak elfojtott tartalmai, ezt nem tudatosan tesszük, rákényszerülünk. Az önismeret a tudatosság szintjére emeli, megérti és meg is haladja, integrálja a korai elfojtásokat.

Hogy alakul ki a kényszer?

Legtipikusabb elfojtás, mikor a pici az egységélményből (anya-csecsemő) pár hónaposan, egy-két évesen megkezdi az én-tudata kialakítását, kezdi fölfedezni a külső világot és visszamenve a szimbiózisba milyen hatások érik, mi lesz az élménye. Ha az anya zavarodott, fáradt, nem fogadja melegséggel, kialakul a depresszív pozíció, a nem vagyok szerethető, nem vagyok elfogadva tudata.

Ha fogadja az anya, de nem engedi vissza könnyeden, fojtogatja a szorongásaival, kialakul a súlyos neurózis, a sose lesz önálló alkatú személyiség képe. Ezt hívják hasításnak. Az apaság mivel nem számított értéknek a múltban, nem volt komolyan véve, ez is romboló hatással bír a személyiség alakulására. A leválást, az ismerkedést a jó szülő erősíti, nem kritizálja. A simogatás, a mosoly, a gyengédség fontos kritérium. Ha ez nincs, fel tud nőni valaki olyan tudattal, hogy neki ezekre nincs is szüksége. Nem tanulja meg kifejezni az érzelmeit, csak jónak vagy rossznak tud megélni valamit, képtelen olyannak látni amilyen, aztán kivetíti a világra, a párkapcsolataira.

A szerelem azt jelenti, hogy rávetül a másikra annak vágya, amit szeretnénk megkapni általa. Ha ezek nagyrészt hiányosságokból állnak és tudattalan területen, természetes, hogy terhelt lesz a kapcsolat, intimitás kerülés, fájdalom, aztán válás a vége.

A gyermekkort örömben kellene élni (nem teljesítménykényszer alatt) ahhoz, hogy minőségi, tudatos párkapcsolataink lehessenek.
A nyitottságot újra kell tanulni, hogy befogadóképessé váljunk a másikra.

Kevesen mernek a játszmáktól szabadulni

Kevesen mernek a játszmáktól szabadulni

Az ember az első pillanattól kezdve azt teszi, amit mondanak neki, és ennek próbál megfelelni, legalábbis míg fel nem ébred ebből az álomból. Szelídítik, idomítják a szülei, tanárai, utána bárki, aki valamilyen dogmával, trükkös mutatvánnyal magához nem édesgeti. Az embert a civilizáció engedelmességre neveli. Állj a sorba, ne háborúzz, vagy de!

Megparancsolom, hogy légy természetes, spirituális, érezd jól magad!

A csecsemőnek az első napokban a figyelmét tereli az anyja: mit kell lásson, halljon, érezzen, később gondoljon. (Ez nem hibáztatás, hiszen tudvalévő, hogy az anyának is volt anyja, az apának is, no és apai felmenői is…) Azt is megtanulja, hogy nyertes lesz-e vagy vesztes. Hogyan fog élni, meghalni. Mint egy számítógép, annyira programozott az ember.

Három-öt éves korára mindent tárol, amit a szülei megírtak neki. Megtanulja a gyerek, mik a jogai:

Nem szabad nyúlni a nemi szervedhez!
Nem szabad megütni senkit!
Vigyázz magadra!
Ne bőgj, az nem való fiúknak! (Ha lány vagy, de „fiúnak kellett volna” születned, akkor neked sem.)
Légy jó, az a lényeg, ne nyaggasd apát (mert fáradt) a kérdéseiddel!
Tedd amit a tanárnéni mond, fogadj szót!
Légy különleges, más mint a többi!
Miért nem tudsz olyan lenni, mint a szomszéd gyereke, az olyan normális?!

A tinikor a gimiben sem fenékig tejfel: “nincs buli mert teherbe esel”, “olyan fura ez a gyerek, asszony, csak nem buzi”,”csak a szégyen, amit érzek miattad” – hallják a sráccok.

Lényeges, hogy ezeket nem tudattalan tároljuk. Ha ügyesen kérdeznek rávezethetőek vagyunk mik azok, amik gátolnak minket. Kevesen mernek a játszmáktól szabadulni, kilépni a komfortzónából.

Az egyensúlyt megtalálni ebben a világban az önismeret lényege

Az egyensúlyt megtalálni ebben a világban az önismeret lényege

A nárcisztikus személyiségvonás pl. a nagyzolás, fantáziálás sikerről, szerelemről, hatalomról, különleges teremtménynek képzeli magát az illető, őt csak egy hozzá hasonló a társadalmi ranglétra legmagasabb fokán álló ember érthet meg. Túlzó mértékű figyelmet, csodálatot vár el, önző, sokszor irigy, hiányzik belőle az empátia.

A borderline személyiségvonás elsősorban az instabilitás a hangulatban, az impulzivitáskontrollban, kétségbe esetten igyekvés akár valós vagy képzelt elhagyatástól. Önveszélyeztetés, állandó belső üresség érzet van jelen, intenzív harag, illetve az azt kezelni nem tudás.

A szkizoid vonás leginkább a gátlás. Az érzelmeit tartja kordában öntudatlanul. Ez távolságtartóvá, elszigeteltté teszi másoktól. Hall valami olyat, ami másokat felháborít, éreznek általa valamit, de ő nem érez semmit.

Ezek orvosi eseteknek vannak diagnosztizálva.

Létezik több megnevezés, de minél több, annál inkább tartozik bele az egész emberiség. Közös élményünk generációk óta (sokadik íziglen) az elhanyagolás, vagy a fegyelmezés, a gyermeki lét nem ismerete, illetve hosszú távú következményeinek hatásfoka.

Ezért gondolkodom én úgy (ami leegyszerűsíti a bántalmazás felfogásával kapcsolatos nézőpontot), hogy kétféle típus van: az egyik tudomást vesz arról, hogy fejlődnie szükséges, a másik nem.

Nincs baj az utóbbival, érthető okai vannak. Ellenséget sem kell látnia bennük az ébredezőknek, hiszen nem azok. A világunk az ellentétekre épült: férfi-nő, hideg-meleg, sötét-világos, magas-mély, jin-yang, stb. Az egyensúlyt megtalálni ebben a világban az önismeret, az éberség lényege.

Jó munkát nekünk!

A szeretet megismerése az illúziók elvesztésével jár

A szeretet megismerése az illúziók elvesztésével jár

A szeretet megismerése az illúziók elvesztésével jár, mert elszakadunk attól a képtől, amit a szülői házban alakítottunk ki egy képzeletbeli kötelékkel kapcsolatosan. Ami eleinte izgalmasnak tűnt, kicsivel később ijesztővé válhat. A szeretett személy elhatárolja magát, és sok esetben fogalma sincs arról, miért tolja el magától a szerelmet.

Az, hogy szeretve van, túlságosan fájdalmas érzéseket ébreszt a múltból: a partnerrel kellemesen eltöltött idő, a gyengédség felidézheti a fájdalmas gyermekkori élményeket, amikor magára volt hagyva, el volt árulva.

Attól rettegnek a legtöbben, hogy ugyanúgy megbántva lesznek, mint gyermekkorukban. Leginkább szégyen kíséri ezeket az emlékeket, illetve az az idealisztikus kép kerül veszélybe, amit a szülőkkel kapcsolatosan kialakítottak. Ez a mechanika (idealizálás) akkor régen, a túlélést szolgálta.

A kondícióhoz ragaszkodva könnyebb fogadni az elutasítást, a kudarcot, mint a sikert, mert ez illeszkedik az önmagukról kialakított képpel és így nem kerül veszélybe a szülővel kialakított kötelék.

A legtöbb ember nincs tisztában a szeretet mibenlétével. Azt gondolja szeretetnek amiben felnőtt, és amit képzeletében éltetett.

Egy hosszú folyamat kezdete az, mikor valaki rádöbben, mennyire illúzió világban élt eddig, és nekiindul a valóság megélésének. Ekkor már nem a hiányból, a szükségből teremti meg azt ami a belsőből kivetül, hanem abból az elégedettségből, ami a saját erejére támaszkodik.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás