Olyanja mindannyiunknak van, hívhatjuk spiri egónak, materiális egónak, a lényegen nem változtat. Ami viszont változtat azon az állapoton, ami szenvedéssel, sértődöttséggel, lefagyott légkörrel, feszültséggel, komorsággal jár, az pedig az, hogy tudomásul vesszük a fejlődést, az evolúciót, pontosabban a gondolkodás folyamatos felül bírálatát.
“A világ amit teremtettünk a gondolkodásunk eredménye; nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül.” (Albert Einstein)
Érdekes, ezt az idézetet sokan ismerik, mégis ölre megyünk verbálisan, sőt ahogy a fiatalokat hallgatom, fizikálisan is az igazunk megvédése érdekében. Mesélik, hogy az estéik, mikor szórakozni mennek, abból áll, hogy agyonverik egymást.
Mit látni ebből? Óriás adag feszültséget, szenvedést, bűntudatot, félelmet… Haragszanak a szüleikre, és a másikon vezetik le dühüket. De mivel nem lehet a tekintélynek (apának, anyának) véleményt mondani megtorlás nélkül, ezt a módját választják az őket ért erőszak kiengedésére.
Mikor a gyermek világra jön, óhatatlan, hogy a nevelésével, idomításával a szülő önmaga képére formálásával ne okozzon sérülést. Amíg valakinek nincs rálátása a folyamatra tiltakozik, hiszen ő is így kapta, mégis ember lett belőle. Ezen gondolkodás mentén összefüggést a politikai események által keletkezett családi, baráti cívódásokra találni lehetetlenség.
Ahhoz a kompromisszumhoz, ami egy embert, egy családot, népet, világot megváltoztatna békésebb irányban, a régi gondolkodás lecserélését feltételezi. Viszont ez is háborúval jár. Hiszen pont a közeli barátok-családtagok tiltakoznak az egyén új gondolkodásának megjelenésével kapcsolatosan… De tudjuk, hogy a háborúkban keletkezik veszteség.
Mégis azt mondom megéri, mert egy új világ tárul elénk. A spirituálisnak nevezett állapot csodálatos (ellenállásmentesen, befogadóan), ami nem ez, mikor látszatra szeretünk mindenkit, belül közben szétszed az ideg, ha nem egyezik a látásmód a másikéval… Képtelen vitázni indulat nélkül.
Vagyis pont olyan düh, elfojtás tombol, mint amikor a fiatalok „szórakozni” mennek, vagy a politikus harácsolása fékezhetetlen…