Mondani szoktam a nőknek akik hozzám jönnek, hogy 10 lányból 8-at fiúnak vártak a szülei. Utalok a megjegyzésekre, és arra, hogy vannak helyek ahol még mindig divat megkérdezni, ember lett-e vagy csak lány amikor a csecsemő megszületik. Alattomos ez a transzgenerációs átok, mert ha nem mondják akkor is jelen van: érzetben, tudat alatt.
Fizikálisan hogyan ölt testet ez a megfelelési kényszer? A kislány barkácsol az apjával, a fiúk társaságát kedveli, büszkén dicsekszik az erejével, vetekszik is akár a fiúkkal, felnőve pedig eklatáns példái a súlyt emelő nők, vagy a karrieristák. A közös bennük az erőn felüli teljesítmény kényszer.
Ha értékeli az apa a kislány erőkifejtéseit , elő szokott fordulni, hogy az anya irigy lesz erre a kapcsolatra (hiszen tudat alatt emlékszik, hogy őt is fiúnak várták, de őt nem értékelte senki)… Persze a mérték frusztráció függő. Freud péniszirigységnek hívta ezt az állapotot, de valójában nem a férfiak nemi szervét irigyeljük, hanem az alapállapotot, hogy embernek ők születtek, bennünk van, velünk érkezik a „soha nem lehetek elég jó” érzése, ami végkimenetelét tekintve lehet aktuális trend követő, tehát tökéletesre formált test, diétázott, koplalt , anorexiás-bulimiás, vagy lehet elhízott. A lényeg: sanyargatom, mert nem kell nekem sem.
Szégyelli az ember a testét, dugdosná azt a részét amelyik nem tetszetős, nem felel meg az ideálnak. De ha a lényem nem felel meg, hiszen nő vagyok, akármennyire is bizonygatni próbálom, hogy vagyok olyan rátermett (okos, informált, stb.) mint a férfi, ha nem leszek erre a programra tudatos, az egész életet árnyékban élhetem le.
Az ember folyamatosan összeméri magát másokkal, a saját elméjében hordozott ideállal. Nem gondolja át, hogy ez az ideál nem az övé, a szülei, a társadalom által generált ha úgy tetszik összostobaság. Hitrendszer. Mint a bűntudat kálváriája. Egy másik megfigyelni való és felülírandó helyzet. Ha megszegem a szülők parancsát bűnt követek el. Ha visszatekintünk honnan származhat egy-egy bűntudatot keltő ok, mi magunk nevetnénk rajta leginkább. A test figyelése a legalkalmasabb módja annak, hogy kioldódjon a feszültség, a blokk a rendszerből. Amikor jön a szégyen vagy a bűntudat érzése, ahelyett hogy a szokásos módon reagálnál, figyeld meg milyen érzés és hol jelentkezik a testedben. A tudatos levegővétel segíti a folyamatot.
Van egy film, a címe: Shame, szégyen. Mikor néztem évekkel ezelőtt rengeteg gondolatot ébresztett bennem. A franciában ez a szó inget jelent (másképp írják) vagyis takard el magad, azt amit szégyellsz. Kapsz egy lehetőséget, hogy akár büszkén próbáld széppé, divatossá tenni magad.
Vagyis minél divatosabb vagy, annál jobban szégyelled azt, amit eldugni akarsz.
Ha sért ez a megjegyzésem, az a minta meglétére utal. Mint minden ami érzést vált ki bennünk. A kineziológia a test megfigyeléséről, teszteléséről, pásztázásáról szól. Hűen olvasható általa, hogy mit rejt a mély. A belek, az emésztés, nem megszokott beszélgetési témakör egy „kulturált” társaságban. Vajon miért? Mert bekapcsol a reflex (amit hipnózisnak is hívhatok) annyira, hogy az étvágya is elmegy némely embernek ha erről lenne szó. Pedig jó pár kultúrával korábban egyszerre zajlott. Az evés és az ürítés. A rabszolgák hajába kenve az anyagcsere folyamatok ” piszkát”. Erre nem csak az érdekesség miatt tértem ki, hanem azért, hogy érzékeltessem (amit a klienseim rendszeresen kérdeznek, mikor lesz ennek vége) nem egy emberöltő mire egy folyamat, egy rendszer kifutja magát.
De ebből az is kiolvasható, hogy minták, szokások örökké voltak és lesznek, tehát a tanulság az egyéni megélésben van. Kezdeti lépésben a felismerése, felszínre hozása, az elfojtások kiengedése, és csökkentve a múlt hatásfokát, megszűnik akadályozni a tiszta érzékelést. Idővel az érzések, érzetek elmélyülnek, és nem lesznek átlagos pillanatok… Ezt ki merem jelenteni az élet értelmének, céljának is. Aminek lényeges mellékterméke, hogy a gyerekeink tisztább tudattal, kevesebb szenvedéssel fogják élni az életüket. Amit már most tapasztalok, hogy látják a szenvedést, de próbálnak segíteni másoknak. Nyilván beleüköznek a saját érthetetlen korlátjaikba, de az éber pillanatokért mindenki egyénileg „utazik”.
Az egotrip, ha egy rendszerbe próbálnám belesűríteni, az energia válságáról szól. Nem csak a pénz, hanem a figyelem és a bizalom válságáról inkább… Megtanuljuk a figyelem, a bizalom elvesztésének , majd újra megszerzésének érzetét tapasztalni a saját bőrünkön keresztül…