Szerző: Ország Erika | ápr 12, 2021 | Gyermeknevelés
A gyerekek folyamatosan figyelik a szüleiket. Olyanok mint a szivacs felszippantják a körülöttük lévő érzelmi légkört. Érzékenyek a feszültségre, ha suttognak a szülők az is befolyásolja őket.
Hajlamos a szülő nem észrevenni a gyermeki közönséget, van mikor át is néznek a gyereken.
Amikor a gyermek érzékeli, hogy nincs rendben a szülők közt valami, szorongani kezd. Ha félnek megpróbálják az érzést evéssel vagy videojátékkal elcsendesíteni. Ha nem tudnak beszélni a szülőkkel dührohamaikban dobálják a játékaikat, ők is veszekednek más gyerekekkel. Nem számít, hogy kiadják-e a dühüket, mert minden szülők közti probléma a gyermekben bűntudatot ébreszt, magukra vállalják a bűnbak szerepét, ők a hibások: “ha jobb lennék, ez nem történik meg”. Ezeket a gyermekeket magukra hagyják a szüleik, pedig a zűrzavar érzésének megértésében nagy szükség lenne a segítségre.
Olyan is van mikor a szülők pártállásra kényszerítik a gyereket, foglaljon állást a vitájukban. Kinek az oldalán áll, kit szeret jobban, saját érzelmi hullámzásaikat a gyereken vezetik le. Legyen a szülő ordibáló, morcos, szexuálisan frusztrált, dühös, ezek mind mintaként szolgálnak a gyerek későbbi életéhez és újrateremtik saját kapcsolataikban.
Amikor a szülők egymással barátságosak, kiteljesedettek, boldogok, a gyerekeik stabil biztonságos környezetben nőhetnek föl. Egy szülő boldogsága lehetővé teszi, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat, bízzanak az életben.
Ezen információk nem tudomásul vétele azt a régi berögzült sémát ismételteti a világban ami háborúkat gerjeszt. Hatalmas feladat megszabadulni a minket terhelő több generációnyi ostoba szokásainktól. Megfigyelni, megérteni saját magunkat, véleményalkotás, ítélkezés nélkül több évnyi munka, akár élethosszig tartó feladat.
Az őrületünk ami kora gyermekkorunkból származik az elménk lecsendesítése nélkül időzített bomba. Gyanakvóvá nem születik senki, gondatlan, infantilis szülői attitűd következménye. A távolságtartás, intimitás kerülés sem velünk születik, megtanítjuk önmagunkat rá, viszont egy idő után a magány érzésétől fázni kezdünk.
Azok a gondolatok, hogy: “kinek képzeled magad, hogy jössz te ehhez” pusztítóan hatnak, és attól származnak aki a legfontosabb volt nekünk. Hajlamosak vagyunk az ismételt elutasítást megkeresni egy vagy több kapcsolatban. Azt a képet amit kialakítottunk magunkról nehezen engedjük el, mert komfortos, paradox módon még a biztató, pozitívabb megerősítés is nyugtalanságot szül eleinte. Olyan mintha azt a szeretetet amire vágyunk valójában nem is akarnánk. Felismerhető a kora gyermekkori túlélési mechanizmus.
A birtokolni valakit, anyagilag függővé tenni nem a szeretet megnyilvánulása.
Párkapcsolati dinamikánk akárhol is tartunk éppen, még a nyitottság megtartása is, folyamatos gyakorlást, aktív figyelmet igényel. A fejlődés a komforton kívül vár ránk.
Szerző: Ország Erika | jún 11, 2020 | Gyermeknevelés, Önismeret
Miközben az ember neveli a saját gyerekét, önmaga belső gyermekét is föl kell nevelnie.
Ha a szülő nem lesz tudatos arra, hogy a gyerekével mit tesz, nem látja az ok-okozat összefüggéseit, például: „utáltam tanulni, a gyereknek sem tulajdonítok figyelmet” (pedig ő ragyogó elmével bír), vagy „nem szerettem a táborokat mikor gyerek voltam, úgy éreztem apáék lepasszolnak, tehát az én gyerekem se menjen”, ezekkel a képzettársításokkal a gyereket elidegeníti magától.
Nem tud a gyermek önmagára, a belső hangjára figyelni. Lehet hogy az lesz belőle amit apa vagy anya elvárt, de jól érezni magát nem fogja benne. Emlékezni sem fog arra a belső vágyra, ami hajdanán még megvolt. Dühös az ember lánya-fia mikor ezekre egy kezelés folytán ráeszmél, viszont nincs más út mint önmagunkhoz visszatérni, legyünk is bármilyen messze.
Mondom, sorolom a technikákat, óriás tudatos légzés, meditáció, tudatos figyelmes fogmosás, edzés (nem mindegy hogy futás közben agyalok a főzésen a tőzsdén, vagy Ott vagyok és futok, harmóniában a tudat és a test). Van akinek ezeket sosem mondta senki. Leginkább a szüleink azok, akik sosem hallottak tudatos jelenlétről. Én mondom a klienseknek és mégse teszik.
A lényeg olyan test és lélek kialakítása, majd megtartása amivel könnyedén együtt tudsz élni. A függés elkerülhetetlen ezen a bolygón. Az, hogy mitől függjek, az lehet az én választásom. Ha úgy függök valamitől, hogy megbetegítem vele a testem, az pszichés problémák meglétére utal. Neurotikusokkal van tele a világ. A szeretettől függeni jó érzést generál, de ahogy a világ összképe fest az legkevésbé szeretőnek hat. Ahhoz is tudat kell, hogy felfigyeljen valaki arra, mikor nem hasznos ott lennie, ahol éppen van. Ha viszont megindul egyfajta belső megtisztulás útján, tudni fogja hol, és kivel érdemes időt töltenie.
Sérült, öntudatlan, rossz beidegződéssel gyereket nevelők társadalmában élünk. Ne csodálkozzon senki, aki nem tölt elég időt a tudatos jelenlét terében, ha visszaesik. Nem tanított meg minket senki arra hogyan néz ki egy normális párkapcsolat, hogyan érdemes egymáshoz viszonyulni.
Újra kell építkezzünk, ami nem jöhet másképp össze, minthogy a régit lebontjuk gyakorlás közben.
Szerző: Ország Erika | máj 26, 2020 | Gyermeknevelés, Önismeret
A testi fenyítések legenyhébb formája is bántalmazásnak számít. A verbális abúzus, a családi konfliktusok, a túlzott szülői felügyelet jelentős mértékben járul hozzá a gyermekek öngyilkossági gondolataihoz, egy kutatás szerint (Dr. Diana Whalen) a kamaszkor előtt a fiúkban gyakoribb, később a lányokban.
Egy gyermeknek semmilyen körülmények között sem feladata, hogy a felnőtt szülőjévé váljon, nem neki kell az anya vagy az apa gondját viselnie. Életveszélyes sérüléseket is okoznak ezek a gyerekek maguknak, ha már nem bírják a nyomást, a tehetetlenség érzését. Nagyon sok megküzdési stratégia létezik, ami a gyermeki lélek élni akarásából fakad, elképesztő és egyben bámulatos mit kibírnak a gyerekek. De a gyermekkorban elszenvedett traumák nem tűnnek el nyomtalanul. Időzített bombaként velünk, bennünk maradva különböző élethelyzeteinkben aktiválódnak.
Amikor egy szülőnek problémái vannak, szomorú, boldogtalan akkor a gyermek mindig önmagát okolja. Halál, válás, öngyilkosság esetén sincs ez másképp. Bonyolult képlet az, mikor súlyos depressziós, alkohol mámorban élő szülőről van szó. Az állandó szorongás, a bizonytalansági faktor annyira magas egy ilyen családban, hogy a gyermek érzelmi-értelmi képességei sérülést szenvednek, miközben szégyelli magát rettenetesen. Ha a szülők egymással veszekednek rendszeresen ilyenkor is bekövetkezhet lelki sérülés, hisz elszenvedője a hallottaknak, látottaknak.
Sajnos az őszinte beszélgetés, a történések tisztázása nem mindennapos és általános napjainkban sem. A tabusítás jelenleg is zajlik.
Ennek következménye, hogy a traumatizált gyermekkori élmények legtöbbször felnőttkorban, párkapcsolatban, szülővé váláskor eszkalálódnak. A legfontosabb kötődésekben látszik meg az érzelmi bizonytalanság, a bizalmat vesztett létezés. A hazugságban vergődés paranoid, üldözési mániás gondolatokba torkollik.
A „bűnös vagyok”, „nem érdemlem meg”, értéktelenség, önvád érzése általános kórkép a társadalmunkról. Erre az életérzésre berendezkedve kompenzálások (fogyasztási szokások, pótcselekvések) garmadája zajlik, ami a pusztulásba is torkollhat.
Nem lehet segíteni akarata ellenére senkinek. Szabad akarattal rendelkezik az egyén az életéről, de az a valaki is, akinek nincs tiszta tudata. Egy önismereti munka ha alapos, begyógyulnak a lelki sebek, a bizalomra való képesség megjelenik, a kapcsolatok minősége megjavul.
Szerző: Ország Erika | nov 8, 2019 | Gyermeknevelés
Gyerekkorban a sok játék, fára vagy játszótéri játékokra való mászás hozzásegíti az agyat az összehangolt működéshez. A tudatos szülői magatartás, ami a laza, könnyed, felhőtlen együttlevést – játszást is jelenti a gyermekkel, a libikóka, a mondókák, a bújócskák haszna is ezt szolgálja.
A jobb és a bal agyfélteke együttes munkája szükséges a későbbi iskolai- és életfeladatok megoldásaihoz. Az agyi tevékenységeket ma már műszerekkel igazolja a tudomány. Arra is rájöttek a kutatók, hogy a gyerekek nem rendelkeznek megkülönböztetett irányokkal. Ez azt jelenti, hogy a két agyféltekéjüket egyformán tudják használni. Mivel a két agyközpont egymást kiegészíti a gyerekek erős logikai készség mellet fantasztikus megérzési készséggel rendelkeznek.
Felnőttként sokan elveszítik ezt a képességeiket, de ma már beigazolt tény, hogy speciális gyakorlatokkal az agy működését befolyásolni lehet és különböző agytréning gyakorlatokkal nem csak tanulást lehet megkönnyíteni, hanem az agyat akarattal különböző állapotokba is lehet tudatosan irányítani.
Feladat
Hunyd le a szemed kb. 5-10 másodpercig, majd vess egy pillantást a fenti képre.
Ha táncosnőt az óra mutatóval megegyező irányban látod forogni, akkor ez azt jelenti, hogy az agyad jobb féltekéjét használod intenzívebben.
Ha viszont a táncosnőt az óra mutatóval ellenkező irányban látod forogni, akkor pedig főleg az agyad bal féltekéjét használod.
A legtöbb ember agyának csak az egyik agyféltekéjét használja és így csak az egyik irányt képes felismerni. Néhány ember azonban képes mind a két irányt felismerni, főleg azok akik erős képzelő erővel rendelkeznek, és emellett képesek jelentősebb elméleti tudás elsajátítására és a részletek aprólékos megfigyelésere is. Azonban csak nagyon kevesen képesek az irányt tudatosan befolyásolni, azaz a két agyfélteke funkcióját tudatosan változtatni.
Egy kis gyakorlat után próbáld meg megfordítani a táncosnő forgás irányát! Amikor ez sikerül, próbáld megtartani ebben, a számodra esetleg természetellenesnek tűnő irányban. Ha ez már megy, akkor törekedj arra, hogy ide-oda forgasd!
A végső cél pedig az, hogy pontosan annyit pördüljön és abban az irányban, amerre ezt Te szeretnéd.
Több kutató is állítja, hogy az embereket két nagy csoportra lehet osztani:
- Dominánsan a jobb agyféltekét használó emberek
- Dominánsan a bal agyféltekét használó emberek
A dominánsan a jobb féltekét használó emberek a táncosnőt az óramutatóval megegyező irányban látják forogni. Egyes kutatók kísérletekkel igyekeznek igazolni, hogy a férfiak többsége ebbe a csoportba tartozik. Ezek az emberek alapos részletfelismeréssel rendelkeznek és a valóságot képszerű érzékleteiken keresztül ragadják meg. Álmodozóak, de gyakran találgatásra kényszerülnek hiszen a bal féltekétől kevés részinformációt kapnak az így előállt űröket pedig megérzésekkel töltik ki. Kockáztató, szabályszegő, érzelmes, fantáziadús, kíváncsi és kezdeményező természetűek, mivel a jobb agyfélteke képekben gondolkodik.
A dominánsan a bal féltekét használó emberek a táncosnőt az óramutató járásával ellenkező irányban látják forogni. Sokan állítják, hogy a nők egy jelentős része ebbe a csoportba tartozik. A bal agyfélteke felelős a beszédért, írásért; logikus gondolkodásért és a racionális következtetésekért. Jellemző rájuk az aggodalom, a kétely, az óvatoskodás, a részletekben való túlzott elmerülés.
Szerző: Ország Erika | nov 8, 2019 | Gyermeknevelés
Egy gyermeket nevelni, terelgetni, tanítani muszáj, ezt nem vonja kétségbe senki. Ahogyan tesszük, az a nem mindegy. Kétféle idő van: az egyik amelyiket a kezünkön viselünk, és a másik ahogyan a magból gyümölcsfa növekszik, és ahogy a fán megérik a gyümölcs.
Beavatkozás, siettetés
Az embergyerek is a természet szülötte, vagyis a beavatkozás, a siettetés káros. Akkor is ha a szándék ami mögötte van, nem rosszindulatú. A nem tudás még senkit sem mentett fel a következmények alól. Ez a törvény igaz a gyermek nevelésére is.
Bizonyos értelemben mind amatőr pszichológusok vagyunk, hiszen próbáljuk megérteni, hogy a körülöttünk élők -és mi magunk- mit, miért teszünk, érzünk az adott helyzetben. Ez a tapasztalati vagy az intuíciónk általi tudás sokszor megegyezik a tudományos megközelítéssel, de sokszor teljesen vagy részben különbözik tőle.
Érzelmi háborúk dúlnak az ember lelkében. A szeretet, amibe csomagolva van az aggodalom, a szülő saját tapasztalatából származó félelme amit rávetít a gyermekére, megbénítva őt esetleg az élete kibontakozásában inkább félelem és nem a szeretet megnyilvánulása.
Van különbség a hatások között, amit a felnövő gyermek életútja hűen visszaigazol. Más hatása van például a testvérek közötti játékos ugratásnak, és az erőszakos viselkedéseknek. Legyen az fizikai vagy verbális bántalmazás.
A család leghűbb barométere a gyermek.
Mennyi a figyelmes, örömteli pillanat, a laza könnyed életöröm, ez leolvasható szinte a gyermek arcáról, de a viselkedéséből abszolút. Az alacsony önértékelés, a tehetetlenség, a változástól való félelem, a párkapcsolati nehézségek oka a korai mintáktól függ.
A problémák nem oldódnak meg maguktól, illetve olyan megoldások születnek, amibe a passzív fél beletörődik. A szüleink mintázata vagyunk, ha tetszik, ha nem. Ha felfigyelünk önmagunk megnyilvánulásaira, gondolataira, és már nem tetszik az amit észlelünk, megindulhat a változás.
Érdemes segítséget kérni, felgyorsulnak ettől a dolgok. Nem követjük el ugyanazt a hibát, amit velünk is megtettek, megtanulunk szeretni, és olyan kapcsolatokat éltetni amiktől jobban érzi magát az egyén.
Szerző: Ország Erika | máj 12, 2019 | Gyermeknevelés
Világok választják el egymástól azt, hogy hízelgéssel és nyomásgyakorlással akarjuk a gyermekkel elfogadtatni a saját akaratunkat vagy pedig saját természetes és önmagából merítő motivációjának fejlődését mozdítjuk elő.
Az első esetben a gyermek a cselekvés elszenvedője (hízelgés nem kényeztetés), a második esetben magában zajlanak a folyamatok és ebben aktívan vesz részt. Ezért szoktam azt tapasztalni gyerekeknél hogy csak lazán együtt vagyok velük és otthon változik a magatartásuk.
Ha az anyának és az apának nagyon terhelt a gyermekkel a kapcsolata, szinte nincs is feszültségmentes pillanatuk soha. (Kamaszkorra “totál“ képpé merevedik.)
Tipikus válás vagy különélés utáni helyzet: az anya arra panaszkodik, hogy a gyerek vele szemben akaratos és dacos, bezzeg az apjával jól elvan. Ilyenkor sajnos a pszichológusok zöme azt állapítja meg, hogy az apa a jobb szülő (és az anya is kételkedni kezd magában) holott a gyermek az adott élethelyzetre reagál így, mert nagyobb érzelmi biztonságban van az anyja védőszárnyai alatt, és az apánál viselkedni kell.
A nagyobb sérülése annak a kisgyermeknek van akik annyira fenyegetve érzik magukat, hogy többnyire ellenakaratukat hangtalanul fojtják el. Rengeteg felnőtt lesz depressziós és zaklatott lelkű személyiség, pont ezért.
Nem szabad személyes támadásnak venni a gyermeki ellenszegülést.
