Feldmár András egy gyakorlati önismereti tréningjén beszélgettünk a különböző betegségekről, mármint azokról, melyek a pszichiátria iparának palettáján felvonulnak: nimfománia, anorexia-bulimia, munkamánia… Csillapíthatatlan éhség valami iránt. Ez a közös bennük.
(tovább…)
Azt tapasztalom, hogy van ellenállás a segítségkéréssel kapcsolatban (természetesen tisztelet a kivételnek), pedig olyan őrület amit az elme produkál velünk… Pontosabban amit hiszünk tévesen, például az erővel kapcsolatban. (tovább…)
Amit ennek hívok, az maga az életünk. Kimenetelét tekintve lehet győztes vagy vesztes. Amiben megegyeznek az a keletkezési idejük. Gyermekkorban íródnak.
Még pedig szülői, nevelői utasítások, elvárások hatására.
De ami a lényeg, hogy a gyermek maga írja a programot (ezért tudom, hogy az egyén alkalmas rá, egyedül, hogy felülírja, megváltoztassa).
Amitől nem egyszerű (nyilván a vesztes programról van szó, hisz a nyerő pozíciót minek átírni) a személyiséget megváltoztatni az az, hogy serdülőkorban is folytatódnak a kisgyerekkorban megalkotott és begyakorolt magatartás minták. Bevésődnek, beprogramozódnak, saját magunk hipnózisában érkezünk meg a felnőtt korunkhoz.
E személyiség választ partnert (férjet, feleséget), hiszen a követelmény az, hogy mindenki rendesen játssza el a maga szerepét.
Olyan partnert választ akivel folytathatja a játszmáit. Ha valaki meggondolja magát menet közben, én-állapotot vált, annak meg lesznek a következményei.
A terápiának pedig éppen ez a célja. Ez a magyarázat arra, miért nem akarnak tömegesen emberek analízisbe járni. És ebből következik, hogy akkor megyünk el, mikor már szinte az összes lehetőséget megpróbáltuk önmagunk boldoggá tételére.
De lehet, hogy közben kifutunk az időből, megbetegszünk, stb. Ami másik probléma, hogy megszületve a gyerekeink is kialakíthatnak önsorsrontó mechanizmust. Aztán a szülő szembesül eredményével, és nem érti miért a harag, a konfliktus közte meg a gyerekei közt.
A személyiség pozitív irányú változását a személyiségfejlesztő trénerek harsogják a médiában. Látja minden vesztes program a nyertesek világát. Ettől a szakadék még szélesebb az egyén valódi énje és a kialakult személyiség között. Hiszen a valódi énjét senki sem ismeri teljes mélységében… Tehát óriási ellenállás, feszültség tombol az ember belsejében és ez összegződik a világunkban.
A spirituális vetülete, mikor valaki “levedli bőrét” ( ez a vesztes és nyertes játékosokra is igaz) és megkezdi a kiterjedtebb érzékelést. Meditációban, üres elmével pihenve, befogadóvá válik. Ahogy egyre mélyebben ismeri fel önmagát, csökken a feszültség közte és a külvilág között. Nem akar már nem látni.
Gyakorlati, fizikai munkáról van szó eleinte. Később is, de kevésbé lesz “izzadtságszagú.” A megállapítással kezdődik, hogy valaki kijelenti ő a vesztes oldalra került és nyerni szeretne. Ami fontos, ahogy a személyiségét is jó pár év alatt sikerült olyanná alakítania amin most változtatni szeretne, ehhez is időre lesz szüksége.
Az is megfigyelhető, hogy gyermekkorban szinte mágikusnak látjuk a szüleinket, fölénk magasodnak (szó szerint), kialakul a tekintély tisztelete. Kamaszkorban még egyszer áttekintjük a forgatókönyvünket és a jövőhöz igazítjuk.
A tekintély, a nagyság iránti attitűd megmaradhat a későbbiekben is, keresünk egy tanítót, mestert és bálványozzuk ahogy kisgyerek a szüleit. Ezt a tulajdonságunkat okosan is ki lehet használni, hogy egy hasonlattal éljek, olyan pilóták leszünk akinek nem kell összetörnie jó pár gépet ahhoz, hogy manőverezni tudjon. Lehet más kárán is tanulni.
Családterápia: Tizennyolc, huszonegy és két negyvenes gyerek egy családon belül. Már a kifejezés is sértő, hogy a szülőket gyerekeknek gondolom, illetve titulálom. Megmagyarázom.
A terápián elhangzottakat egyben írom, mert ez a forma jól kifejezi a kezdeti hangulatot.
Eljönnek hozzám, mert botrány ahogy a gyerkőcök viselkednek, játssza mind a kettő, hogy milyen felnőtt, és közben 18 ill. 21 évesen olyan meggondolatlanul viselkednek. Érettségi a küszöbön, ő meg bulizna, szerelemre fecsérli az idejét, a másik nem hajlandó segíteni semmiben. Direkt rendetlen, hogy engem bosszantson. Ezek a mondatok felváltva hangzanak el az anyuka és apuka szájából…Mosolygok, még mérgesebbek a szülők. Kérdezem, milyen volt a gyerekkoruk? Hogy jön ez ide? A gyerekekkel csináljunk, kezdjek valamit, mert tarthatatlan, már haza menni sincs kedvem, állandó feszültség, megmondom őszintén nem szeretem a lányomat, a másik a fiát… persze egyszerre mondják, egyikőjük keze ökölben, a másik dobol az asztalon…. mondom, vegyünk egy nagy levegőt mind a hárman. huuu ez de jó. Jó de a fiam füvezik is… kezdi megint a mondókát az apuka. Kérdezem mivel lazítasz te? Ő válaszol: sörrel, borral… elmegyek a haverokkal hegyet mászni. Ezt mondtam a fiamnak is, hogy jöjjön velünk, múltkor el is jött nagy kegyesen, és a haverjaim marháskodtak vele… mi van a csajokkal, cserkészd be az összest, és Erika tudod mit válaszolt nekik? Sejtem… mondom én. Na jó áruld el melyik oldalon állsz? Mondom a gyerekekén. Teljes zavar. Nem értem… hát én sem.. (nekem nem meglepő) az én gyerekkoromban meg sem fordult a fejemben, hogy apám orra előtt becsapjam az ajtót? Édesem nyugodj meg, tudod, hogy téged mennyire nem szerettek a szüleid, de mi értük vagyunk, velünk mindent meg lehet beszélni…. Idáig a szülőkkel közös beszélgetésemet meséltem el, megpróbáltam az igeidők ragok keresztbe-kasul írásával érzékeltetni egy családterápia kezdetét.
Szinte az összes panasz szót, amit hallottam tőlük általában megkapom a szülőktől, és persze emlékszem az én gyerekkoromra is. Mindennek keletkezés-története van. Forrása ha úgy tetszik.
Javasolni tudom csak, hogy vegyük észre mi a prioritás egy család, személy életében? Mi a legfontosabb, mi az az értékrend amit látni szeretnénk, miután a gyerekeink is családot alapítanak? Tényleg fontos, hogy szülőként olyan tiszteletet vívjunk ki ami tekintélyelven alapul? Hol és mikor hittük el, hogy ez jó érzéseket, sikereket, több évtizedes kapcsolatokat kell, hogy meghatározzon?
Nagyon sok fiatal embert ismerek, akinek az édesanyja vagy az édesapja meghalt elképesztő korán. Nem megyek bele most, hogy az a rengeteg családon belüli erőszak, verbális, fizikai agresszió hogy és miképp fejti ki hatását a későbbiekben. De minden összefüggésben áll a generációkon átívelő ki nem mondott, elrejtett titkokkal, kellemetlen érzésekkel. Itt az ideje, hogy változzanak a dolgok?!
Az elhízás okai megkereshetők. Ha az elhízást nézzük és esetleg valaki kudarcot vall a sikerképlettel amit a fitneszguruk javasolnak (diéta és sport), érdemes mélyebben a dolgok mögé nézni. Mint mindennek, az ennek is mélyebben húzódó oka van: a hitrendszerek következtében kialakult érzelmi blokkok.
Nevezd meg azokat az érzéseket amik a túlsúlyoddal, a testeddel kapcsolatosak. Mik azok a tényezők amik befolyásolják a véleményedet (trend, egészség, barát-barátnő, stb.). Ismerd fel milyen fájdalmakat élsz át jelenleg is a túlsúlyod miatt.
Fontos nem elnyomni az elhízással kapcsolatos érzéseket (vagy valamivel kompenzálni, akár pont az evéssel), mert ha ez megtörténik, felismerhető a múltban a keletkezésük is, tehát az elhízás okai. Vagyis rálátsz a szokás mechanizmusára. A levegővétel fontos. Mielőtt az ételhez nyúlnál, legyen egy pillanatnyi tudatosítása annak: valóban a test éhsége vagy az érzelmek hiánya okozza-e?
Tanuld meg a szívvel, a tüdővel, az izmokkal felvenni a kapcsolatot. Adj hálát értük és ahogy mélyül a kapcsolat sejtszinten, egyre tisztább lesz az érzékelése a dolgoknak; úgy ahogy azok valójában vannak. Ha a kanalat, poharat, vagy az edző teremben a rudat, a súlyokat (vagy a szerelmed kezét, ez is csak látszatra más téma) emeled, a fókusz a jelen pillanatává válik, a zavaró múlt és a jövőbeli gondolataid tűnnek el elsőként, de követni fogják az energetikai blokkok is.
Eltűnik a hiányból fakadó habzsolás, az ember megszereti önmagát és élvezi az eredményét annak amit elér. Mert bármit teszel, legyen az az evés, a mozgás, folyamatosan a lehetőségét teremted meg annak, hogy ismerkedj a világgal (ami nem más mint te, önmagad univerzuma).
Irigység, féltékenység – Történet a (nem) féltékenységről, a (nem) irigységről, a (nem) megcsalásról, érzelmekről, lehetőségekről…
A nő belép a lakásba és furcsa hangokat hall a hálószobából. Hasonlót, mint amit ő is ki szokott adni szex közben. Elgondolkodik, hogy bemenjen, vagy sétáljon egyet míg ők ketten élvezik egymást? Figyeli a teste reakcióit; nem is olyan régen izgalomba jött hasonló alkalommal, máskor meg inkább el akart menni a helyszínről. Rég volt, hogy a féltékenység, irigység tartósan és tisztán jelen volt az életében.
Mivel az emberiség zöme küzd vele, azt kell, hogy mondjuk, nagyon hosszú. A nő első ilyen élménye 14 éves korában volt, amit akkor meg tudott figyelni a testén, mint reakciót. A Margitszigeten sétáltak páran fiatal tinik, a lány az akkori szerelme kezét fogta. A fiú átölelte a mellette sétáló másik lány vállát. Ekkor történt az összecsuklás, mert a gyomra összerándult. Erre a fiú elkapta és sétáltak tovább.
Ez az ügy nem lett senkivel megbeszélve. El lett raktározva a többi más eredetű, de szintén a testben megnyilvánuló hatások mellé.
Eltelt sok év a kamaszkor után, tartós kapcsolat is kialakult. Amikor megjelent ez a nyílalás a gyomor tájékon ismét, értesülve a hűtlenségről, a hazugságról és az illúziók áporodottságáról, mert emlékezett, tudta, hogy ő sem hitt a monogámiában soha. Legfeljebb ideig-óráig. Ő is el tudott csábulni, imádva a formákat, más szagokat, ízeket (ételeket is megkóstolt bárhol, szinte bármit megízlelt, amire mások undorodva rá sem néztek) mert kíváncsi volt.
Azért nem csalta meg a párját, miután ki lett mondva az igen, mert nem volt kedve, ideje, energiája más emberekkel szexelni. A teremtés energiáját munkába, gyerekekbe fektette.
Érthetetlen volt pont emiatt a fájdalommal vegyes kíváncsiság, mikor a férje szeretőjéhez igyekezett… Meglátva őt az volt az első gondolata, hogy annyira szép, ő sem tudna ellenállni neki. Beszélgettek. A másik nő őszintén elmondta miken ment át az elmúlt 3 évben és ez alatt a két óra alatt a nő megszerette. Hazament, a férj várta és óriásit szeretkeztek. Jött még 10 boldog év.
A válásra azért sor került, mert a tapasztalás, a tanulás nem ért véget. Szerelmek voltak, érzések korbácsolódtak, mert ezek vezettek idáig, hogy szakértője lett a párkapcsolatok mélyén húzódó valóságnak. Ezt nem lehet általánosságban átadni, mert minden ember és kapcsolat más. Ehhez az egyén éberségre jelentkező figyelme szükséges.
Amit talán beazonosítani sem tudunk, ott egyszerűen megjelenik a nyitottság, ahol befér a sejtelem, hogy a párkapcsolatainknak van egy rejtett célja: begyógyítani a gyermekkorban szerzett sebeket.
Nem csak a felszínen jelentkező igények és vágyak jelennek meg, hanem felismerhető a mélyben húzódó, elrejtett, gyermekkori problémák, traumák sora is… (Melyekből aztán kialakul az irigység, a féltékenység.) De mint azt gyerekként megszoktuk, megtanulunk nem látni, nem hallani, nem érezni, automata üzemmódban reagálni…
Ezért kell a terapeuta ilyenkor, mert egyedül kihámozni önmagunkat a programjaink alól…?! Lehetetlen. Senkinek sem sikerült még. Szerencsés vagyok, mert ismerek pár tudatosan éber szemlélődő embert személyesen és rájöttem, hogy épp ettől szép az emberi élet, hogy vagyunk egymásnak, játszunk az érzésekkel, de míg nem válunk éberré addig ők játszanak velünk.
Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.