Az agy négyszázmilliárd bit infót dolgoz fel másodpercenként és mi ebből csak kétezerre figyelünk. Ez azt jelenti, hogy amit valóságnak élünk meg, ami a mi világunk, az csak a tudatunk által kiszűrt és korlátozott információ halmaza. A tudatunk pedig a saját adottságai és korlátai alapján végzi a szűrést.
Elménk termel. Mi állítjuk elő a valóságot. Valóság csináló gépek vagyunk. Tudatunkat cselekedeteinkkel programozzuk.
Minden tapasztalatunk lenyomat, minta a tudatunkban és mindig ezek szűrőjén keresztül észleljük a dolgokat. Tudatunk mint egy tükör, amelyet teljesen elfednek az általunk ráfestett minták. A tükör maga ki sem látszik, és így képtelen tükrözni a valóságot. Ha ránézünk, csak a mintákat láthatjuk.
A tudatunkban elraktározott lenyomatok kényszerítenek minket arra, hogy hogyan észleljük és lássuk a dolgokat.
Nincs külső világ, ami független a belsőtől.
(Az idegesítő okoskodó szöveg is minta akkor, ha csak a személyt látod, illetve amire emlékeztet.)