Minden 5. gyereket ér abúzus.

Minden 5. gyereket ér abúzus.

A kezeléseim is ezt igazolják. Apa, anya, nagyapa, edző, szomszéd, nagybácsi, stb… az elkövető legtöbbször.

A szülői felelősség azt is jelenti, ha már megtörtént a baj, utána tud a gyerek hozzájuk fordulni. Sajnos a legtöbb esetben a gyerek a szüleiben sem bízhat. Sosem beszél a történtekről.

A szexualitástól való félelem, vagy pont az ellenkezője, mikor valaki mások testét csak szorongás csillapításra használja, ezáltal menekülve az intimitás elöl, a legtöbben ettől szenvedünk. Mert valaki(k) valamikor visszaélt a hatalmával, és az eggyé válás (felnőttkorban) újra, félelmetes emiatt.

A pszichopata férfivel való együttélés

A pszichopata férfivel való együttélés

Egy patriarchális társadalmi berendezkedés hátrányaiból, az abból való felébredésből nem lehet fájdalom nélkül kikecmeregni. Az ember egyszerűen a szenvedésből tanul.

A pszichopata férfival való együttélés olyan, mint egy örök rémálom. Ezek olyan férfiak, akiknek súlyos mentális egészségi problémái vannak, ezért a vele való együttlét akár veszélyes is lehet. A probléma az, hogy a pszichopata legtöbbször félelemben tartja az egész családot, ezért a nő nem is gondol arra, hogyan hagyhatja el a pszichopata férjét.

A pszichopátia jelei

A pszichológusok szerint a pszichopátia egy személyiségzavar, amelynek okai genetikai előfeltételek, gyermekkori pszichológiai traumák és erőszakos tapasztalatok lehetnek. A „pszichopata” kifejezést gyakran azonosítják „szociopata” kifejezéssel.

A férfi pszichopata tipikus jelei:

Érzelmi és viselkedési manipuláció

Közömbösség mások problémái iránt

Gyakori unalom, lustaság

Agresszivitás

A kegyetlenség képessége

Kudarcok a személyes életben

Általános szabály, hogy a családi életben egy ilyen férfi megpróbál dominálni, de nem az intellektusa, szellemi fejlettsége okán (ami az asszertív kommunikáció alapfeltétele), hanem a megalázás, érzelmi zsarolás és a nő elnyomásának rovására manipulál. Nem mindig alkalmaz fizikai erőt, gyakran pszichológiai a nyomás. Előbb vagy utóbb a pszichopatával való kapcsolat váláshoz vezet…

A házasság felbontása egy pszichopatával soha nem könnyű és fájdalommentes, de a vele való élet sem jobb. Sajnos egy ilyen embert nagyon nehéz felismerni a randevú és az udvarlás szakaszában, amikor egy romantikus lepel eltakarja a szemet. De nincs értelme megtartani a családot. A pszichopata soha nem fog megváltozni, ezt meg kell érteni. Ezért egy nőnek, miután ilyen élethelyzetbe került, elsősorban saját magára kell gondolnia. Nem kell félni a társadalmi elítéléstől, attól, hogy a gyerekek apa nélkül nőnek fel. A gyermekeknek sokkal jobb, ha olyan családban élnek, ahol nincs erőszak – sem érzelmi, sem testi. A lényeg a saját boldogsága, amelyet kivétel nélkül minden nő megérdemel…

Pszichopatával való kapcsolat…

Meg kell őrizned a belső erőd és az önbecsülésed. Fogadd el, hogy pszichopata áll előtted, és készülj fel arra, ami előtted áll. Kérlek ne keverd össze a pszichopatát a sorozatgyilkossal. Kétségtelen, hogy az újságokban, a tv-ben szereplő cikkek, műsorok döntő többségét pszichopatákról szóló sorozatgyilkosoknak szentelik. (Szenzáció hajhászás.) Súlyos esetek azonban körülbelül 30 000-ből egynél fordulnak elő.

A legtöbb pszichopata úgy dönt (szabad akaratnak köszönhetően), hogy a világ és/vagy önmaga megismerése nélkül él. Az együttérzést hírből sem ismeri.

Semmi esetre sem szabad vitatkozni vele, biztosan nem születik érdemi kompromisszum. Mindig igaza lesz, de csak azért mert nem is akarja meghallgatni az érveidet. Ez akkor is igy van, ha azt gondolod csatát nyertél, ekkor hamis biztonságérzeted lehet, ami később konfliktust vált ki.

Az ilyen férfi a gyermekeiteket is ellened, a válás ellen fordíthatja, ennek eredményeként a gyerekek téged hibáztatnak a történtekért. Ajándékokkal, utazással megpróbálja „megvásárolni” a gyermekek szeretetét. Szinte végtelennek tűnő türelem az, amire az anyának ekkor szüksége van. Barátok, szakember, család… bárki aki megérti, mert tudja min megy át ekkor.

A gyerekeket nem szabad elhagynia, nagyon figyelni kell rájuk, beszélgetni velük.
Nem szabad azt gondolni, hogy ha kedves vagy a férjeddel, akkor viszonozni fogja. A kedvesség minden jelét a pszichopata gyengeségnek tekinti…

Gyakran pihenj, hogy tiszta legyen az elméd és enyhítsd a negatív érzelmeidet. Aludj és sétálj többet, kevesebbet böngészd az internetet!

Abból fogod tudni, hogy változás állhat be a kapcsolatot illetően ha tudatja veled, szakemberhez fordult. Őszinteség, feltárás nélkül csak az addig berögzült sémák, önigazolások várhatók.

Ma már ha valaki idő, energia hiányra hivatkozva nem kezd önismeretbe azt gondolom menthetetlen. A nyugati világhoz, Európa azon részére gondolok ahol a pszichológiai ismeret magasabb színvonalú mint nálunk, mi itt a vad keleten hatalmas lemaradásban élünk.

Senki nem szenved szándékosan

Senki nem szenved szándékosan

Súlyos fizikai, érzelmi bántalmazást, elhanyagolást elszenvedők úgy küzdenek meg a traumával, hogy éveken át öntudatlanul teljesen kizárják a fejükből ezeket az élményeket, emlékeket, gyakorlatilag amnéziában szenvednek. Ez idő alatt is van mikor tünetekkel küzdenek, de nincs semmilyen konkrét emlékük.

Aztán történik egy trigger esemény és visszajön egy emlék, ekkor kétségek közt vergődve egyik nap elhiszi, hogy valóban a szülei áldozata, másik nap kételkedik magában, és magyarázatokat keres, azt gondolja őrült, ő találta ki az egészet csak azért, hogy törődést kapjon, figyelmet, hazugnak, rossznak, árulónak, aljasnak hiszi magát, minden tünetnek más-más oka lehet – gondolja, nincs összefüggés.

A 90-es években is (ekkor kezdtem tanulni róla) próbálták hitelteleníteni a gyerekkori szexuális visszaéléseket, a verést, a pofont, elfogadottnak, sőt hasznosnak ítélte a társadalom. Mára ezt tarthatatlan hazugságnak tartja minden magára is valamit adó szakember.

Neurológiai kutatások sokasága áll rendelkezésre a traumás emlékezet megértésére, és a pszichológia is sokat fejlődött a szexuális abúzus áldozatokra gyakorolt hatásainak – a trauma és főleg a komplex poszt-traumás (vagy fejlődési traumás) tünetek – megértésében és kezelésében.

Hogyan lehet őszinte emberi kapcsolatot kialakítani valakivel, aki egyszerre szeretné teljesen rám bízni magát és legfájóbb titkait, ugyanakkor újra és újra teszteli, hogy jó kezekben van-e nálam? Megbízható vagyok-e?

Hogyan tudom hitelesen megmutatni neked, hogy elbírom a fájdalmad, nem kell engem kímélned, hogy biztosítsd a kitartásomat – de mindezt azzal a céllal, hogy lásd, te is elbírod, és nem kell örökre a fájdalomban rekedned, ahol csak akkor lehet életben maradni, ha mindig ott vagyok?

Sokat segít az a mély meggyőződésem, hogy senki nem szenved szándékosan. Hogy ha nem tudja abbahagyni a szenvedést, annak konkrét oka van, és nem nyugodhatok addig, amíg meg nem találjuk a konkrét okot.

Felemelő megélni egy-egy áttörést. Amikor rájövünk egy-egy tünet valódi okára, a szégyen alól felszabadul a kliens, mert végre át lehet élni az érzelmeit, és hogy most már tényleg a múlt elmúlt. Felemelő átélni a bizalmat, amiért meg lehet, és meg kell dolgozni. De a legfelemelőbb azt átélni, hogy egyre kevesebb és kevesebb szükség van rám.

Érzelmi bántalmazás

Érzelmi bántalmazás

Az érzelmi gyermekbántalmazás gyakran meghaladja a fizikai verés okozta szenvedést. A gyermek pszichés fejlődése, kialakuló személyisége meghatározza egész életét. Ha károsodás éri, amit elsősorban a szülők vagy az elsődleges gondozói követnek el amikor bántják, ez a kár az egész társadalomra kihatással van/lesz.

Az identitás sérülések oka a felnőttek éretlensége, elszigeteltsége (belső konfliktusaik) valamint a gyermekek iránti tudatos vagy öntudatlan agresszió. Az elutasítás, az elhagyással fenyegetőzés, tolakodó magatartás, tiszteletlenség, a gyermeki öröm-spontaneitás elfojtása büntetéssel, az elégtelen útmutatás ezek mind a gyermek későbbi életére kihatással lesznek.

Egyetlen gyermek sem mentesül a következmények elszenvedéseitől ha ilyen hatások érik. A gyermek bántalmazása önkritikus, önpusztító gondolatokat, érzéseket, tevékenységeket produkál.

Amik a gyermeket megvédik az érzelmi fájdalomtól és segítik elviselni a gyermekkorát, később a valóság torzulásához vezetnek. Ekkor már nem képes az egyén a helyzetnek megfelelő reakcióra, személyes kapcsolati problémák, elidegenedés, harag, frusztráció jellemzi egyre sűrűbben a mindennapokat. Az énvédő mechanizmusok az állandó félelem, cinizmus, ellenségeskedés, öngyilkos gondolatok, másokon való erőszaktevés.

A társadalom egésze ilyen védekező – támadó egyének partneri viszonya, amely elnyomó hatásként hat vissza a lakosságra. A passzívitás, konformitás, sztereotipizálás, előítéletes gondolkodás, öntudatlanság senkinek sem érdeke végső soron.

Az érzelmi intelligencia fontosságáról

Az érzelmi intelligencia fontosságáról

És még mindig az érzelmi intelligencia fontosságáról, annak hiányáról, hatásairól egész életünkben és tovább…

Az érzelmi feldolgozás során a legfontosabb, hogy a bántalmazóval szembeni dühöt megélhesse a gyerek, ne kelljen ezt mélyen elfojtania.

Ha nem fejezhető ki a számukra feldolgozhatatlan nehézség, emlék, élmény, nem mondható ki nyíltan biztonsággal akkor a fizikai tünetek testi jelzések lesznek.

Ha egy gyermek bántalmazó közegben nevelkedik, akár őt éri a sérelem, akár kénytelen a szemtanújává válni például az édesanyját érő bántalmazásnak, megkezdődik egy szomatizációs folyamat ami az ő lelki egészségének a megőrzéséhez próbál hozzájárulni.

A fájdalmas érzéseket, emlékeket nem lehet teljes mértékben eltüntetni, így a rendszeres bántalmazást elszenvedő, és azt magukból más módon biztonságosan kiadni nem képes gyerekek a saját pszichéjüket is védeni próbálják azzal, ha a lelki sérüléseiket akaratlanul is testi tünetekkel fedik el.
„Hülye vagy!” – a feszültségünket ne a gyerekünkön töltsük ki.

Ha megtudjuk, hogy a környezetünkben gyermekbántalmazás folyik, fontos, hogy értesítsük a gyermek nem bántalmazó családtagjait, akik segítenek az érzések feldolgozásában, megvédik a gyermeket.

Milyen életre szóló sebet ejt a gyerekben, ha a szülő állandóan kiabál vele, lehülyézi, fenyegeti őt? Miért nem szabad folyton leszólni vagy hangosan kiabálni gyerekünkkel? Miért ne rajtuk vezessük le a napközben felgyülemlett feszültséget? Milyen felnőtt lesz az a gyerek, aki gyermekkorban állandó szorongást, agressziót, bántást, érzelmi fenyegetés élt át?

A bántalmazott gyerekek rendszerint magukat okolják. Ennek oka, hogy a gyermekek képesek a családon belüli erőszakot saját rosszaságuknak tulajdonítani (viselkedésükkel magyarázni, bűntudatot érezni miatta), másrészt joggal tartanak az „agresszor” bosszújától is. Az áldozat tehát legtöbbször egyszerűen letagadja a bántalmazást – vagy azért, mert lelkileg, anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van, vagy hogy megőrizze a család egységét.

Érzelmi erőszak – leszólás, fenyegetés, kiabálás

Fontos tudni, hogy a fizikai és szexuális erőszakon túl érzelmi erőszakról is beszélhetünk. Ez nem más, mint a gyermek egészséges lelki fejlődésének akadályozása leszólás, fenyegetés vagy kiabálás által.

Bármilyen szülői viselkedés számíthat tehát bántalmazásnak, ami a gyermekben tehetetlenséget, zavarodottságot, bűntudatot vagy félelmet vált ki, gátolja annak személyiségfejlődését.

A tudatos jelenlét a szülő saját, és gyermeke testi-lelki egyensúlyát teremti meg.

Meditáljunk rendszeresen.

Őrizzük meg a nyugalmunkat kritikus helyzetekben.

Alakítsunk ki őszinte szorosabb kapcsolatot a gyerekeinkkel.

Kezeljük a mindennapos stresszt és a konfliktushelyzeteket.

Javítsunk a családunkkal való kommunikáción.

Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás