Amikor fölhívja az ember az apját (vagy az anyját) és megkérdezi: – Hogy vagy apa?
A válasz: -Jól vagyok, a húgom mondta, hogy a gyerekei három hetente látogatják őket, pedig vonattal másfél óra…
Ha ekkor arra gondolsz, amire: „mennyire gáz vagyok, nem látogatom őket sűrűn, ha mégis, akkor sem szívesen”.
Nos ez nem normális, mert manipulálva vagy, érzelmileg zsarolva, azt éreztetik veled a szüleid, fontosnak KELL tartanod őket.
Mikor egy kapcsolatot tényleg annak érzek (fontosnak), akkor ott engem ismernek, kíváncsian meghallgatnak, derűvel fogadnak.
Ha nem így van, akkor az a kapcsolat a másikról szól, az ő kívánsága van kielégítve, te hallgatod őt, foglalkozol a problémáival, segítesz neki, figyelsz rá.
A kihasználás miatt, hogy valóban mit érzel (hisz ezt nem tudhatod autentikus forrásból, mert akiknek ismerniük, szeretniük kellett volna cserben hagytak, elárultak, tehát a saját érzéseidről fogalmad sem lehet, az ő érzéseiket tartod szem előtt), arra valószínű olyan ember mellett döbbensz rá, aki figyelmes hozzád, szeret akkor is ha gyerekes, undok, buta, szétszórt, egy szóval: tökéletlen vagy.
Ha nem találsz ilyen embert, sosem tudod meg milyen valóban szeretve lenni.