Ha egy társaságban a résztvevők annyira be tudnak lazulni, hogy megjelenhet más is belőlünk mint a szokványos, izgalmas beszélgetés kerekedik.

A félszegség, a megfelelni akarás ha már az érzelmeitől nem tart valaki, abszolút megteremti azt a keretet, ami az asszertivitás alapja. Érdekelni kezdi a másik, kapcsolódni tud hozzá, úgy veszi át a figyelmet, hogy nem érzi kifosztva, lehengerelve magát senki.

Mindannyiunk életében van olyan valaki (többen is lehetnek), akivel szívesen elbeszélgetnénk. Vannak tisztázatlanságok, neheztelések, kielégítetlen kíváncsiságok. Ezekhez mind elengedhetetlen az érzelmek felismerése, tudatosítása, a szégyentől való tartózkodás felfüggesztése. Természetes, hogy ezt nem nagy nyilvánosság előtt tesszük.

Ha olyan a társaság, a benne lévők nem kritizálják egymást semmiért, még gondolatban sem. Ebből lassan az következik, hogy jól érezzük magunkat együtt, elmúlik a szorongás, felenged a testi blokk, megnyilvánulhat az egyén, kimondhatja azt ami még őt magát is meglepi, de annak a bizonyos valakinek soha sem lehetett kimondani.

Az individum, amire egy nyugati kultúrában felnőtt ember annyira büszke, bármilyen fura, megszűnik létezni, kis időre eggyé vagyunk képesek válni. Ez adja azt a stabilitást, amitől a kinti világ, legyen az családi – baráti – munkahelyi, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válik, mert az abban megjelenő konfliktusokban az az ember aki kezeli, uralja az érzelmeit, jobb alkalmazkodási stratégiát tud követni.

Hosszú idő mire “levedli” valaki azt a bőrt, maszkot, amit a gyerekkori traumái következtében el kezdett viselni. Főleg mivel nincs is tudatában ennek.

Addig nem is történik meg a változás, amíg a szülei (felesége, férje, testvére, stb.) nézőpontjához ragaszkodik valaki, vagyis csak annyit mutat meg magából, amennyit akkor, ott lehetett.

Meg kell értse, ez már nem csak számára unalmas és szenvedős, hanem akár pont azoknak is, akik miatt ilyenné vált.

Felnőtté az teszi az embert a biológiai érettségen túl, hogy mentálisan, szellemileg is felelősséget tud vállalni önmagáért. Minél érettebb valaki, annál inkább élvezi a felelősséget, ez adja ugyanis a szabadságát.