Mert megteremtünk egy olyan mikrovilágot, amelyben mindenki aki részt vesz benne megteremti egyéni játszmáit amit a családi, baráti, pár, felállásaiban is végez.
Nevezhetjük pszichopatológiának is, de ez a kifejezés ijesztő lehet egy laikusnak. Előjönnek a szülőkkel vagy szülőpótlékokkal kapcsolatos problémák (testvérrivalizálás, szexualitás, versengés, irigység, nagylelkűség, harag, adok-kapok).
A kis létszám optimális feltételeket biztosít a felelősség tudatosítására irányuló munkához. A csoport lényege, hogy mindenki ugyanarról az alapról indul.
A csoportnak sok szeme van, nem kell elfogadni a meséket arról ki hogyan vált személyek vagy események áldozatává. Megismerhetjük milyennek látnak minket mások, a visszacsatolás révén illetve az önreflexióval megtanuljuk mások szemével látni önmagunkat. Milyen érzéseket váltunk ki egymásból.
Az interakciós csoport nemcsak azzal erősíti meg a felelősségvállalást, hogy tudatosít egy-két viselkedést, hanem azzal is, hogy egyes tagok miképp formálják a csoport hangulatát (mint a való életben).
Az én felelősségem azon van, hogy a tapasztalataimra támaszkodhatok és különbséget tudok tenni hatékony és úgymond terméketlen ülések között. Moderálom a beszélgetést, megpróbálva úgy navigálni hogy mindenki főszereplő legyen. 🙂 Tudom hogy a siker kimenetele függ az összejövéseink gyakoriságától is.