A gyermek, hogy a szüleit meg ne haragítsa, vagy meg ne bántsa, rejtőzködni kezd… nem beszél magáról, eszébe se jut. Megtanulja, hogy ne kérdezzen, ne közeledjen, ne beszélgessen másokkal mire felnő, mert a félelem uralja. Ellent fog állni az eredeti gondolkodásnak, nem akarja meghallgatni a másikat, untatja, fárasztja az emberi együttlét.
Sajnos a gyerekeihez is így fog hozzáállni ha lesznek, hiszen ők az eredetre, a megunhatatlanra, a kíváncsiságra, az erőre fogják emlékeztetni, amihez ő zártan, dogmákkal tele tud csak viszonyulni.
Újra szükséges tanulni az emberi közelséget, a figyelést egymásra. Az empátia együttérzést jelent a másik érzései, gondolatai, szándékai iránt. Sőt, élményszerűen át is éli, leköveti őt. Abbahagyja a másik fölött érzett fölény hajszolását, nem okoz számára ez örömöt többé. Ekkorra változik meg a személyisége annyira, hogy élvezhető a társasága, a figyelme. Fontos lesz számára, hogy mások is jól legyenek.