A hitrendszer leginkább csak szenvedést okoz. A “ki kell tartanom” valaki mellett, vagy valami mellett csak az időt rabolja, mert közben nem okoz örömet az ottlét. Az unalmas élet olyan mint a rabszolgaság, miközben az ember szabadnak született.

A tudatos énünk úgy gondolkodik, ahogy azt a korai életéveink meghatározták. Ha a szülő azt érezteti a gyerekével, hogy tartozik neki, akkor sajnos a gyerek felnőtt élete is az anyja vagy az apja árnyékában fog telni, átrohan az életén, sodródik egy unalmas kapcsolatban, és nem tartja többre érdemesnek az emberi létet.

Ha egy embernek nincs valódi intim kapcsolata, ahol úgy lehet önmaga, hogy mellette a párja is kiteljesedhet, a magány felőrli az idegrendszert, az állandó stresszből nem talál kiutat.

Félelemben, megszégyenítésben felnőni nem jár együtt az önrendelkezés, a szabad akarat jogával.

Újra szükséges tanulnia az embernek önmagát, azt ami a valóságot jelenti, és ehhez el kell felejteni mindent amit a szülei számára előirányoztak. Fontos kérdéseket érdemes feltennie magának:

Milyen üzeneteket kaptam a szüleimtől a szexualitásról?
Mit érzek a szüleim jelenlétében?
Miként szégyenítettek meg a felnőttek, legyen szó a viselkedésemről, a gondolataimról, a testemről, a szexualitásomról? A családunkban hogyan beszéltek a szexualitásról, az emberi kapcsolatokról? Beszélgettek-e egyáltalán?
Mit jelent a szexuális szabadság, és én miképpen élem ezt meg? Vibrálónak, élettelinek, motiváltnak, az életet élvező embernek élem meg magam, vagy mókuskerékben ragadtam, ahol hajszolom az álmaimat, miközben kimerülök, hibáztatom és negatív véleményekkel bombázom a környezetemet?

Ennek tudatában mit tehetnék magamért?

Ha ez a tyúk a szülő, aki a saját vágyát teherként ráteszi a fiára, lányára, azzal a súllyal megfosztja őt az élettől. Ha nincs feltétel nélkül szeretve valaki, mindig ez történik.

A gyerek aztán élete végéig sem érti, hogy miért boldogtalan. Ha megkérdezi a szüleit, miért is akarták őt, hogy megszülessen (és azok őszinték hozzá), segíteni fogja őt abban, hogy kapcsolódni tudjon önmagához, a saját vágyaihoz.

Senkinek sem könnyű az ébredés, mert fájdalommal jár. Ki akarja azt hallani:

„Igazából nem akartunk.”
„Téltékeny voltam rád, mert az anyád téged szeretett.”
„Emlékeztetsz önmagamra, arra a részemre amelyiket utálom, le akartam tagadni, de miattad nem tudom.”

Sorolni lehet napestig. Viszont mindenkinek megvan a saját története, ami a legfontosabb kellene, hogy legyen önmaga számára. Az ember szabadnak születik, csak a szülei hitetik el vele azt, hogy nem az.