Miért nyúlik a trauma egészen a gyerekkorig vissza? Miért nem elég egy adott krízist, amit a jelenben épp megél valaki, azt kezelni?

Azért, mert a trauma addig ismétli önmagát míg a tudatosság fénye be nem ragyogja.

Ha apa, anya bántalmazza a gyerekét, szóban, fizikailag, ez annyira roncsolja a gyermek egész lényét, teljes spektrumát, hogy ez ellen, részleges vagy teljes érzéketlenítéssel reagál. Úgy él túl, hogy mire középkorú lesz a fásultság, a kiégés garantált. Ő sem tud szeretni, örömöt megélni, és viszonzást sem lel. Kapaszkodni bír a párjába, rosszabb esetben a szüleibe. Nem tud leválni róluk, azok az elfojtások, amiket a tudatalattija tárol sok erő árán, kezdenek beszivárogni idővel a mindennapokba, hisz senki nem rendelkezik végtelen erővel. Egyre rigolyásabb, kiálhatatlanabb, kötözködöbb, feszültebb, magányosabb, boldogtalanabb lesz.

Azok a játszmák amik a kapcsolatait jellemzik, nem tartalmaznak hasznos energia forrást. Elhidegülnek egymástól házaspárok, barátok.

Az intimitást mivel nem ismerik, nem is tudják hogy hiányzik, vagy hogyan lehetne megteremteni.
Terápia, lelkitámasz igénybevétele nélkül gyógyulni, leválni arról a szülői mintáról ami már őket is boldogtalanná tette képtelenség. Olyan társat, társaságot találni, ahol úgy lehetsz önmagad, hogy mindenki más is az lehet, nem könnyű, viszont megéri.

Várlak szeretettel szeptembertől csoportba, egyéni foglalkozásokra. Ha a meditációt, a tudatos légzést, a relaxációt szeretnéd megtanulni, akkor is. Jelentkezni telefonon, vagy akár levélben is lehet. Pár mondatban leírva, mi az, amivel el vagy akadva. Tisztelettel fogadok minden önismereti útra térőt, tudom, hogy eljutni nem volt könnyű idáig.