Mióta csak járnak hozzám emberek, felvetődik a szexualitás nem(jól) megélése. Akkor is hiány állapotok vannak, mikor valakinek pont az a problémája, hogy őt vegzálja, rendszeresen megbassza a férje.
Nők panaszkodnak arról, mennyire vágynak az érintésre, férfiak mondják többre tartanának igényt mint amit a prostituálttól kapnak. Nők élnek orgazmus nélkül több évtizede. Férfiak nem kapnak kedvességet, bájt, mosolyt.
Az emberek legtöbbször valamilyen krízis hatására cselekednek másképp. Krízis nem csak válságot jelent, hanem fordulatot is. Személyes döntés, hogy milyen módon éljük át. Előnyünkre fordítjuk vagy elszenvedjük.
Az embernek ki kell mennie a határai szélére, meg kell hogy csalják, meg kell betegedjen, el kell hagyják, el kell veszítse a vagyonát, és akkor talán (?) elkezd másképp nézni az életére. A szexuális elfojtások megbetegítenek.
Az élő rendszerek mind valódi , folyamatos, kölcsönös, ember esetében intim kapcsolódásokkal tartják fenn magukat. Az intimitás alatt személyes jelenlétet-figyelmet, törődést értek, ami egy köteléket képes mélységeiben fenntartani.
De mivel az érzelmeinket a megszégyenítések által jó mélyre száműztük már gyerekkorunkban, nem azt tartjuk szem előtt mennyire képesek érzelmileg kötődni egymáshoz az emberek, hanem hogy mennyi haszonnal jár számunkra ismerni valakit. Ha nagyon mélyek a lelki sebek, szinte semmi más nem számít csak az anyagi javak halmozása.
Anya iránt érzett harag (de sosem lehetett kifejezni) felnőtt korban a nők iránti folyamatos érzelmi távolságtartást, elköteleződéstől való félelmet okoz, esetleg állandó szexuális leuralással. (Ilyenkor a háttérben egy erős apakép is van.)
Ha egy lányt megszégyenítenek kiskorában, legyen az más számára jelentéktelennek tűnő esemény (pont azért fájdalmas, mert a szülő vagy az a felnőtt aki bánt, fel sem fogja, komolyan se veszi a gyereket) szégyellni fogja a testét, a nyílásait, a test nedveit, a hangokat amiket amúgy élvezne ha kiadhatna magából szex közben. Megbénítva orgazmust lehetetlenség átélni. Hiszen kontroll alatt kell tartania az embernek magát, nehogy kilátszódjon olyan amiért megint megszégyeníthetővé válhatunk.
A szégyen nincs genetikailag belénk kódolva. Ha bármi miatt az ember élete folyamán elszégyelli magát, legyen az egy kifejezés, mozdulat, bármi akkor tudvalevő, hogy élete folyamán valaki megszégyenítette már. Különben eszedbe sem jutna elszégyellni magad. Valaki egyszer biztos neked szegezte a kérdést: Nem szégyelled magad?
Ez igaz a tanulásra is. Ha utálja valaki önmagát azért mert keveset tud például, akkor ez így ilyenformán nem igaz, hazugság. És azért hazudja magának ezt az ember mert nem akarja tudni, hogy valaki ilyenkor utálta. Mert ha kiderülne, beszélgetnénk arról ki haragudott, dühöngött ilyenkor őrá, kiderülne számára mennyire becsapta saját magát ezidáig a szeretettel kapcsolatban. Hiszen akikre bízva volt nem szerették, sürgették, megalázták.
Ha jó szexet, életet, feszültségmentesítő öröm pillanatokat szeretnél megélni, nem szabad hagyni, hogy téged valaki pont úgy bántson, ne elégítsen ki, megszégyenítsen mint kiskorodban. Ettől önbizalmad lesz. Ez a lényege az orgazmusnak, akárcsak a könnyed laza pillanatoknak. Amiből egy teljesen más élet születik.