A Facebook csoportunk egy tagja megihletett. Köszönöm neki, élvezet úgy élni, hogy vannak akik mernek gondolatot megosztani velem.
Azt írta, hogy az elődök, vagyis mi, meg a még régebbiek szétcsesztük a világot. Igen a környezetszennyezés, a túlnépesedés, az egészségre ártalmas génkezelt növények, állatok…
De nem ezek miatt elcseszett az ember. Ha meditáltok és elmélyedtek magatokban, ti is ráleltek arra az igazságra, mekkora hatalom a tudat ereje. Nem amit én vagy más mond nektek, hanem ami belülről jön.
Meglehet, hogy megegyezik avval ami belőlem jön, de azt elég régóta tudjuk, hogy ugyanaz a kéz vagyunk csak az ujjak mások…
Ha megfigyelitek a saját vagy a más gyerekét, aki olyan család sarja ahol a szeretetből, törődésből többet kapott mint ti, észrevehető, mennyire felszabadultabb, lazább, könnyedebb.
Én a saját gyerekeimen figyeltem meg. Konstatáltam, jó anya voltam. De ez nem jelenti azt, hogy a tágabb környezet, pl. az ovi, az iskola, a bevásárló központ, és hasonló intézményekben lévő mások ugyanúgy örülnek az én felszabadult gyerekeimnek. Hiszen a többség nem meditált már 18 évesen, és nem érzett rá arra, hogyan kell jól szeretni. (Ezt egyébként olyan is sejtheti akit nem szerettek a szülei, és emlékszik hogyan nem szabad csinálni, viszont őt idegesíteni, zavarni fog egy laza megnyilvánulás, egy könnyed pénzköltés annak arányában mennyire nem volt értékes családtag.)
Az jön ebből az írásból, hogy segítsek nektek, már akik figyeltek, mennyi mindent lehet tanulni a megfigyelések által. Eleinte a nagy programok mutatják magukat (ezt szoktam személyesen megbeszélni egyénenként), aztán az egyre finomabb észlelések, amik energetikailag is tisztítják a rendszert. Én nem csak a pénzetekért dolgozom, hanem ahogy a csoporttagunk megjegyezte, a világ más színeiért.
Azért vagyok hálás azoknak akik jönnek hozzám, mert elkezdik valóban megfigyelni önmagukat, és nem ott engedik szabadjára az indulataikat (pl. családban, munkahelyen) ott ahol evvel nem tudnak mit kezdeni csak rárezonálni, és a két feszültség összeadódik. Ez legyen egy őszinte szó (a másik pont nem akarja hallani), vagy egy ártalmatlannak tűnő megjegyzés.
Párkapcsolatban az ilyenekből szex szokott lenni. De aztán már nem működik egy idő után, mert a rutin megöli a szenvedélyt, ráadásul a gyerek azt látja, hogy anyáék ordítanak, megjegyzéseket tesznek egymásra és lesz belőle egy tesó…
Ha egy pár eljut arra a szintre, hogy úgy beszélgetnek, kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem a bántást feltételezik hanem a programozott beidegződéseket, ki képesek jutni a csapdából. (Hangsúlyozom, mind a kettejük szándéka szükséges ehhez.) Mert ez csak akkor élvezhető, ha van kivel megosztani.
Az ember több millió éve társas lény. Ez a program olyan ősi, hogy ha valaki remeteként buddhának látszik, az csak annak látszik. 😉
(Legfeljebb tényleg az, de szeretni fog ha megkérdőjelezed, mert tudni fogja, hogy egy tudatos lény vagy, aki azzá vált, hisz nem bálványként imádod, és fogadod el „zsigerből”, mint annak idején esetleg apukát, anyukát, és máris nincs egyedül hiszen kapcsolódhat hozzád! 😉 )