Évtizedekig tudjuk hurcolni magunkkal a szégyent. A meglétét abból tudjuk, mert vannak pillanatok, ahol érezzük a téma kényelmetlenségét. El tudjuk terelni a figyelmet róla, de történik valami (általában krízis), ahol a bennünk élő kisgyerek hallatja a hangját, ekkor elveszítjük a józanságunk, érzelmi zsákutcába, spirálba kerülünk. Ma már köztudott tény, hogy a társadalom szellemileg kiskorú, az átlag életkora kiskamasz. Ez az életkor egocentrizmussal, rengeteg félelemmel jár, és csak a problémagyártására elég.
Sokat hallom klienseimtől is, hogy veszekednek, próbálnak megegyezésre jutni de képtelenség…
Jó tanács: Ne a gyerekek előtt tegyétek, a feszültséget érzik, őket nyugtassátok meg nem az ő hibájuk, semmi rosszat nem tettek, ez csakis apa-anya problémája, és megoldást is fogtok találni rá.
“A szüleim állandóan veszekedtek, főleg miután a húgom megszületett.
Egyik ilyen alkalom után apám bicajjal vitt a kocsmába, 6 éves voltam, a bicó első kereke feletti kosárból kalimpáltam a lábammal miközben Halász Judit Micimackóját énekeltem. Óriásit estünk, mert a küllők közé beszorult a bokám. Kórház (gipsz), utána ezen is folyton tudtak vitázni, anyám szerint apám tehetségtelen idióta, ostoba, semmirekellő…, hogy ez sokkal jobban fájt mint a bokám, az tény.
Ha a dalt hallgatom, potyognak a könnyeim még mindig. Nincs fájóbb egy gyereknek, ha azok, akiket szeret bántják őt, meg egymást.
Később nem érti mi ez az állandó készenléti állapot, a mindent kézben tartani, irányítani, kiszolgálni az igényeket – szolgálat. Iszonyat fárasztó, energia zabáló egy/két család érzelmi barométere, szabályzója lenni.
Manapság a fiam is érlelni kezdi a kiköltözését a családi házból… változnak a dolgok, így van, vagy lesz – rendben. Sokan járnak körülöttem terápiába, pszichológushoz, kineziológushoz érzelmi stresszoldásra. (És még mindig nem elegen, a leginkább ellenzők nem feltétlen anyagi okok miatt nem mennek.) Minden alaphelyzet az, legyen bármilyen problémája a szülőnek vagy a gyerekének, és illesse a szakma akármilyen flancos-hangzatos szakszóval, hogy a legfontosabb lelki kapcsolatok ha nem rendeződnek, semmi sem lesz rendben. Szenvedni fog mindenki közel s távol. A boka törik, a sarok reped, a fogíny begyullad, a vese sajog, az alkohol tönkre teszi a májat, mert nem tudjuk mi az igazi bajok gyökere.
Az apa nem találja gyerekeivel a közös hangot, nem érti miért nem olyan a fia mint amilyennek ő szeretné látni, sikeres, gazdag, boldog?! Honnan a féltékenység, az irigység? Anya nehezen bocsátja meg magának a tudatlanságát…
Évek, évtizedek lesznek talán, egyszer majd, mikor mindenki, akiket szeretünk nyitott szívvel fogadja az őszinteséget, befejezi a saját sértett nézőpontjához való ragaszkodást. Olyan borzalmas az érzelmi, manipulációs zsarolást hallgatni, hogy a dühöm míg élek ki fog tartani, úgy hiszem.”