Ha egy kislány megszületik, nagyon hamar, pár éves korában észreveszi, hogy ha a puncija hozzádörzsölődik valamihez az neki örömet okoz. Vidáman mutogatja anyukájának vagy a nagymamájának legújabb fölfedezését. Pont úgy mint mikor bármi másra felfigyel.
Az anyák legtöbbje elpirul ilyenkor, és jobb esetben nem ráförmed a lányára, de eltereli róla a gyermeke figyelmét.
Ha valaki olyan szerencsés lehetett, hogy egy idősebb, tapasztaltabb nő beavatta a „rejtelembe”, és elmagyarázta a kislánynak mennyire becses és fontos az ami ott a lába közt van, felnőve a lányból boldog ember válik. Ha szétnézünk a világban csupa frusztrált, agyonhajszolt, mogorva, bánatos, ideges, kapkodó embert láthatunk, ezért tudható mennyire kevés volt az ilyen „boszorkány”.
Van aki leéli úgy az életét, hogy sosem próbálta ki milyen bugyi nélkül lenni, meztelen napozni széttárva a combjait. Nem próbálta ki milyen meztelen úszni, mikor a víz és a nap simogatóan, lágyan vagy erősebben ömlik rá… a legszentebb testtájékára is, igen hölgyeim, bizsergető, eszméletlenül kellemes érzés.
Ha megmaradhatott volna a jó, kellemes, feszültségoldó érzete (még akkor is így lett volna, ha az anya hozzáteszi, ne mások előtt csinálja a gyermek ezt, hiszen a pisilést sem együtt intézzük) a nőnek, a későbbiek folyamán sem lenne problémája önmagával, a testével, és a férfiakra gyakorolt hatásaival kapcsolatosan.
Szóval itt is mint ahogy egész neveltetésünk során a hozzá nem értés, a rosszindulat, az emberi test csodálásának, megszeretésének ellehetetlenítése, a természetes mód nem megélése történt. Utálja magát a lány, le is választja elméjében és azonosítja az „ott” lenn történteket valami undorítóval, ha nem ott jönne a baba, meg a pisi fölöslegesnek is gondolná. Ha van egy fiú testvére és látja, hogy ő lazán markolja azt ami neki nincs, nevetve megmosolyogják a felnőttek, logikus, hogy úgy fogja érezni értékesebb a szüleinek a másik, a fiú.
Aztán az iskolában elég korán az ókori Róma tanulása közben felfedezi a képeken a falloszt, és ekkor már természetesnek érzi, hogy az övé szégyellnivaló, a másiké pedig a hatalom, a fontosság, az értékesebbnek tartott „fegyver”. A fiúban is van hierarchia, a tudatában önmaga felsőbbrendűsége mellett megjelenik a női nemhez való kétféle hozzáállás. Aki a gyermeket szüli szentté válik, a másik aki élvezi a teste nyílásait ő használati eszköz lesz.
A szakma (prostituált) is erre szakosodott, mikor kompenzálni próbálja a benne fel-feltörő érzeteket, hiszen a lealacsonyítóbb munkája neki van, és a feleségeket becsmérli miközben esetleg titokban irigyli is. A feleség sosem irigyli a prostit.
Ha életünk legkorábbi élményei közé a pironkodás, a zavarodottság és nem a valóság tartozik, és később erre a zavarodott gondolkodásra telepszik a vallás, a hit, hogyan tudna valaki eligazodni önmagá(b)tól? Abban bízik amit önmagáról gondol, és ez alapjaiban téves. A szar gusztustalan, tudjuk, persze azt már nem tudjuk, hogy az őseink rájöttek időközben hogy ízetlen, sokkal jobb és tartalmasabb táplálék pl. az óriás gyümölcsgalamb. Ezt honnan tudom, hogy így lehetett? Mert megfigyeltem a gyerekeimet, a fiam mindent a szájába vett, a macska kakit is, a gyümölcsgalamb már kihalt. Az ősagyunk jelen volt az evolúció kezdeti szakaszában is… (nem hagytam, hogy kakit egyenek a gyerekeim, mielőtt… csak volt, hogy nem értem oda időben)
Az elfojtott érzésekről sokat lehet olvasni, arról is, hogy csak galibát okoznak. A legtöbbet avval találkozom klienseim kapcsán, hogy mennyi fájdalom, harag, düh, nem megélt örömök jellemzik az életüket. Az ember társas lény, akkor is ha szingli, mert jól úgy érzi magát ha van akit fel tud hívni, hozzá tud bújni, lelki fröccsöt adni és kapni.
A nőben benne marad a pinájával kapcsolatos viszontagságos múltja. Mivel a nő az emancipációval rájött neki is van joga, lehetősége tanulni, aztán munkát pénzt keresni, hatalma is lett. Az elnyomott őt ért sérelmek hatnak a világra anélkül, hogy a többség tudná miből ered. Manipulálja, vegzálja a férfit, vagy a gyerekeit, utálja a többi nőt, bosszút áll, vagy elfojtja, de nem múlik el az idővel. Ha ráeszmél mi is történt vele, megpróbálja begyógyítani a sebeket amiket kapott és okozott.
Aki nem válik tudatossá, öntudatlan részese marad az egésznek, vagyis használni fogja az a pár tudatos ember arra amire akarja.