Kaptam egy aprócska kritikát, miszerint elfogult vagyok a női nemmel kapcsolatosan. Nem, nem vagyok. Szeretem az Embert.
A nőkről-nőkkel kapcsolatosan megállapított tény, hogy a férfi „fejű” világ a női létről szinte semmit sem tud, sokáig le is nézte a férfi is meg a nő is. Írtam már arról, hogy a tudósok, kutatók, orvosok, csak a férfi agyát vizsgálták a múltban. Fel sem merült, hogy a nő szervezete mennyire más hatásoknak van kitéve mint a férfié (hormonálisan).
De amiről nem tudunk az nem jelenti azt, hogy nincs. Mint az elfojtott érzéseink, így vagy úgy de utat törnek, és a felszínre bukkannak. Persze öntudatlanul ordít valaki egy másik autóssal, a gyerekével, férjével, feleségével amit később megbánhat, és nem is érti mi rángatta ennyire. Ilyenkor is terápia folyik, csak mivel öntudatlan a folyamat, szétszedi a családokat, ellenségeket gyárt előbb utóbb mindenütt… (Elfojtott indulatok mennyiségének függvényében.)
A régi korok átlag életkora 28-36 év közé esett. Aki megérte a hatvanat, nyolcvanat csodaszámba ment, és valóban „valaminek” a mesterének számíthatott… 😉 Ma már nem gond megöregedni, ezért a menopauzával is számolni kell.
Az elmúlt jó pár évezred férfi uralma miatt a nőkben felgyülemlett harag, a több ezer éves szenvedés okán amint hatalma lehetett a nőnek is (tanulás, pénz) visszazúdult a társadalomra. Nem csak a gyerekekre, hanem a társakra is. De ahogy a férfi sem mindig tudta mit tesz a mellette élő nővel, és a gyerekével mikor semmibe véve az érzéseiket bántotta őket, a nő pont így öntudatlanul alázza, manipulálja, zsarolja a férfit, és a saját gyerekeit is.
Az ókori Rómában a testtel kapcsolatban nem volt akkora ellenállás. Koedukált volt a WC is. Manapság szégyenteljes ami a testtel történik. Ez az őrület. A szokás rabbá képes tenni.
Ha nem beszélünk a minket nyomasztó dolgokról beteggé tesszük magunkat. Ha beszélget valaki csakúgy egy társaságban önmagáról hülyének nézhetik. (Persze ha szappanopera fut, vagy egy híresség élete a téma akin képesek összeveszni vadidegen emberek, miszerint pedofil volt-e vagy se, hallgassuk vagy ne a zenéjét ami amúgy míg ki nem derült bármi is, élményt adott, az más.)
Ezért lettem terapeuta, mert rájöttem a jó hallgatókból kevés van, és én szeretek hallgatni is, nem csak beszélni-írni. Az éberré válás segít a bajokon, ami ha megvan, képes felülírni az egyénben futó programokat. Ez a változókorba lépés idejére is, és a megélésére is vonatkozik.
Az egyén felnő a tudatához. Ez a tudat élvezi teste minden rezdülését, változását, fájdalmát, mert élmény számba megy. Tapasztalás minden földi lét, és annak az összes pillanata. Nincsenek átlagos pillanatok. 🙂
De ehhez a tudatállapothoz munka kell. Semmi sincs ingyen.