Az ember abból tud adni ami neki is van, és ez az érzelmekre is igaz. Ha a családi minta, a nevelés szűken mérte az adást (ölelés, figyelmes együttlét, anyagi dolgok) akkor ez a képlet áll a későbbiekben is a rendelkezésre. Mit enged meg magának az ember, azt amiről azt gondolja megérdemli.
Ezért mindegy (furcsának tűnhet először ezt felfedezni) kinek mennyi pénze, vagyona van. Az érzés amitől örülhetne és elégedettséget érezhetne, pont annyit enged megélni belőle, mint amennyit megszokott eredetileg.
Eredet maga a családi közeg, amiben nevelődünk. Értetlenül áll az ember a szegénység láttán (miért nem tesz önmagáért többet az illető), vagy a gazdagságot szemlélve (miért nem elég már neki az ami van). Ez a tulajdonságunk, hogy a másikat véleményezzük, megítéljük, sőt magunkkal hasonlítjuk össze szintén abból ered, hogy kiskorban mennyire voltunk elfogadva, önmagunkért értékelve.
Hogyan lehet megtanulni értékelni, szeretni azt ami van?
Elsőként rá kell jönni arra, hogy valami így nem jó, nem tudok szeretni úgy, ahogy azt a másik szeretné. Az emberek szeretnék szeretni egymást, csak nem tudják hogyan. Meg lehet tanulni úgy kapcsolódni önmagamhoz, a vágyaimhoz, hogy aztán az eredmény illeszkedik a környezethez. Ez nem kis feladat, arányos avval amit kiskorban az érzésekkel kapcsolatosan meg lehetett élni.
A folyamat része, hogy kapcsolatok alakulnak ki, aztán szakadnak meg, miközben érzések szabadulnak föl. Bátorság ahhoz szükséges, hogy ne féljünk attól, ami belőlünk jön. Ezt egy hozzáértő segítő, akivel bizalom tud kialakulni megkönnyíti.
Az élettel járó szokásos stressz (ez az emberiségre teljes egészében igaz, hisz mindenkinek ugyanazok a dolgok fájnak) elutasítás, kudarcok, rettegés, reménytelenség annyira viseli meg az egyes embert, mennyi kapacitással rendelkezik. És ezt az erőtartalékot a családból, a kapcsolataiból nyeri mindenki.
Azt a hiányt amit gyerekként az ember nem kapott meg eredetileg, barátokban, szerelmekben lehet keresni, de ők ezt a legritkább esetben adják meg. Mert a hasonló a hasonlót vonzza, tehát az érzelmi intelligencia megegyező. Kilépni az ördögi körből együtt jár a tudatosodással.