Jöjjön egy kis marketing a szakmámnak. A kérdés az volt, mit csinál a kineziológus? Olyan problémákra keres megoldást, amihez a kliens még nem talált segítséget. Érzelmi stresszoldást folytat, önpusztító, önkorlátozó magatartás neurotikus adaptációinak a megtalálásával és a kliens kitartó munkájának köszönhetően eredményt képes elérni.
Hosszú a folyamat mire a hitrendszer amire az egyén addigi élete felépült átláthatóvá válik, de másképp a szorongások, a bűntudat érzésének elnyomására alkalmazott stratégiák, és az ebből keletkezett feszültségek nem múlnak el az ember életéből. A legnagyobb bűn amit az ember elkövethet azt maga ellen véti, és ez az élet kihasználásának elmulasztása.
Hogy ez alatt mit értek? Van egy fajta „szkizofrénia”, amit elsősorban gyermek vagy kora gyermekkori, rossz irányú tapasztalatok következményének, az akkor aktuális szorongásforrások leküzdésére szolgáló mechanizmusoknak tapasztaltam meg.
Például: egy kisfiút rendszeresen vertek, még álmából is felébresztette az apja, hogy az aznapi feszültségét levezethesse rajta. Nos ennek hatásait nem tudja nem viselni magán, megpróbált rengeteg dolgot, felnőve önmagát nyomorgatja, mert annyira hozzászokott a teste-lelke bántalmazásához, hogy e nélkül el sem képes képzelni az életét.
Csakhogy telt-múlt az idő, és már nem elég, hogy önmagát nyomorgatja, kiterjeszti a környezetére is. A gyerekén is észlelhető a szorongás, hozzám a kislányát hozta el először, és csak aztán jött ő maga is… Ennek az egésznek a végére járni nem 2 -3 alkalom, több év lesz. Ennél az esetnél mulasztást akkor vétett volna, mikor az ő felelősségét emlegetem, és nem jön többé.
Középkor tájékán eljön az a pont, és átnézi az ember mit ért el addig, és ha a csillagok is úgy állnak ráérez a valódi értékrendre. Persze a csillagok úgy állnak leginkább, hogy akkor kezdünk el értékelni valamit, ha érezzük hogy fogytán… és ez az idő.