Tudom nem trendi az embert szerethetőnek gondolni manapság (hisz ki sem látunk a katasztrófákból amiket okoz), és abból kiindulni, hogy minden úgy volt jó a múltban ahogy. A traumákkal, a meg nem értésekkel együtt, hiszen ideális körülmény mint a fehér holló. Éppen ezért az volna a jó kiindulási alap, hogy elfogadjuk minden a forgatókönyv szerint történt. De, haladjunk tovább.

Minden emberi élet önmagában csoda, ahogy az intellektus utat tör a szülői elnyomáson, idomításokon keresztül és létrehoz egy egyedi mintát. Nincs két egyforma történet még testvérek esetében sem.

Az evolúció nem téved, az alkalmazkodás során csak akkor maradunk életben, ha tökéletesen felvesszük azt a formát amit a környezetünk elvár, ahova születünk.

Ilyen intelligencia az, mikor valaki pl. úgy csinál mintha tudna korcsolyázni pedig életében akkor van a lábán először kori, megtanul japánul számolni élete első küzdő edzésén már ott a sorban, elkezd gitározni, olvasni egyedül, mert magányos és unatkozik, becsöppen egy társaságba akik szadizzák a madarakat, szöcskéket és eleinte mivel szeretne tartozni hozzájuk, csatlakozik, viszont menet közben elszégyelli magát, és kilép.

Az Intelligencia felülírja az öntudatlanságot.

A beazonosítása lényeges. Miért fontos része ez az önismeretnek? Mert így az ember ki tud teljesedni, és ez idő alatt a lelki sebei is begyógyulnak, nem várja a megmentőjét egy angyal, vagy épp egy trendi misztikus mester személyében, aki őt mindenestül úgy szereti ahogy van. A feltétel nélküli szeretet misztikumából fel lehet ébredni, mert nem létezik. Folyamatos munka minden párkapcsolat, legyen az barátság vagy szerelem. Tehát feltételes. Rengeteg energia befektetéssel jár, épp ezért lesz értéke. És ezt nem szeretik az emberek tudomásul venni.

Az anyai ösztön rá képes segíteni a gyermek megszületésével, ahogy a szerelem heves pillanatai is megadják a megfelelő kezdeti lökést, és igen lehet a romantika jobban hangzik… De azt gondolom a pokoli házasságoknak, és az ebben növekvő gyermekeknek pont e miatt van egy kifacsart, degenerált téves elképzelése a szeretetről.

Amit szintén nem szeretünk hallani, hogy a (fel)nevelésünk a felnőtté nyilvánításunkkal még nem ért véget.

Mikor valakinek a telefonjával, az ipad-jével intimebb a viszonya mint avval a személlyel akivel az ágyán osztozik, vagy a szexualitás a pornóval ki is elégül, akkor az önbizalommal nagy bajok vannak…

A negatív és pozitív önértékelés közötti különbség a viselkedésben mutatkozik meg leginkább. (Nem a szavakban.) A negatív önértékelésű ember a viselkedésében azt előlegezi meg, hogy nem tudja, a pozitív önértékelésű pedig azt, hogy képes rá. Amilyennek látjuk magunkat, úgy fogunk viselkedni. Ez igaz másokra is: láss bele valakibe valamit, és saját akaratlan viselkedésed rejtett elvárásainak megfelelően formálod a másik viselkedését.

Az érzelmi intelligencia növelése a feltétele annak, hogy egy párkapcsolat hosszú éveken át, illetve egy teljes életre szóljon, szenvedélytől és erotikától fűtötten. A képzeletünk tárháza, annak gazdagsága határozza meg a jól létünket.

Az érzelmek, érzékek tisztázása, megélése, a csatorna megnyitása, a kommunikáció létrejötte szükséges, hiszen ha nem tanítják ezt sehol, illetve rosszul a gyermek éveink alatt, hiányként mindig megmutatkozik később. A lezárására rákényszerülünk, hogy alkalmazkodni tudjunk a meglévő zárt rendszerhez amit a szüleink, nevelőink jelentettek. Azt gondolom, hogy evvel egyénileg, és terapeuta segítségével ajánlatos szembenézni. A következőkben haladunk beljebb, ahogy a rendszered, a kommunikációd egyre tisztábbá válik, nyílunk meg egymás felé miközben az életedet meséled, vizsgáljuk miért történt veled az, ami.

Ha a tekintélyelv dominál egy terápia során, a kliensben a saját ereje mint támasz nem tud érvényre jutni (odakint a világban sem).

Megmarad egy öntudatlan lázongó kamasz szintjén.

Viszont a terapeuta vagy a mester saját egója hízhat.

Ha a tudatosság teret nyer az egyénben, nem misztikus ködös csillámló angyal apa-anya képében külső megerősítésre várva, hanem önálló felnőtt, szenvedélyes formában, csillám lesz ugyan, de a kliens szemében ami a terapeutáéval együtt ragyog. Mert örülnek a változásnak ami az életben bekövetkezett. Lesz akiből tetszést, lesz akiből visszatetszést váltva ki. Azt vallom amit Szondi Lipót, az ember hordoz születésétől fogva bizonyos meghatározó tendenciákat. Ezek fokozatosan kristályosodnak ki bennünk, rögeszméinkből, vágyainkból olvashatjuk ki őket.

A negatív önértékelésünk nem más, mint viselkedésgátló rendszerünk túlműködése, amely bizonyos kihívásokkal járó helyzetekben büntetést (kudarc, visszautasítás) feltételez, ezért meg akarja akadályozni viselkedésünket. Ebből a szokásmechanizmusból úgy javaslom kikerüljön valaki, hogy eredménynek azt tekintse (nem számít a kimenetele legyen az bármilyen életfeladat) hogy megteszi magát a másként viselkedést.

Egy példa: nőiessé, férfiassá válás a cél. Akármi is az oka az elakadásnak az ember fejében, elkezd úgy létezni, csinálni a nő, a férfi , mintha már “az” lenne. Persze eleinte a terapeuta az őszinte visszajelző felület csak (mert attól, hogy valaki felnőtt még szüksége van arra az alap felállásra hogy vagyok én és akinek megmutatom magam, mert bízom benne) de egyre szélesedni fog a spektrum, és a terapeutára idővel már nem lesz szükség. (A legjobb esetben életre szóló barátságot kötünk.)

Ha elkezdjük feltárni a múltat, mindig marad feltáratlan terület, valahova mindig juthatunk, de az aki hagyja, hogy menjenek az évek, és nem kezdi el kapargatni a falait nos ő nem jut sehova. Egy helyben toporog, és nem teszi próbára magát, ezért ki sem derülhet mit rejteget…

A csökkent önbizalomnak, negatív önértékelésnek hosszú távon hihetetlen bomlasztó ereje van.

Egy sikeres terápiában ki lehet hozni a tehetséget, a szikrát, az életörömöt. Az élet nincs előre megírva, mi írjuk a tetteinkkel. Az lesz, amit mi teszünk. Aki házat épít, a terv alapján rakja a téglákat. A jövő a tervrajzon megszületett, csak jelenné kell tenni. Ez a tudatosság, az intelligencia amelyik tégláról téglára a matériában megszületik az emberen keresztül.


Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás