Az, hogy ki miért működik úgy a kapcsolataiban, ahogyan, az eredendően nem merült fel az európai-amerikai gondolatok között ötven-hatvan évvel ezelőttig.
Nem volt az európai kultúrának természetes része az önismeret.
Az átlagember sem gyermekkorában, sem később nem szembesült olyan kérdésekkel mint pl.:
Miért vagyok ilyen?
Mit kell tegyek, hogy jobb legyek, más legyek?
Milyen ember vagyok?
Ki vagyok én?
Az, hogy az emberi működés mibenléte ma már közkincs, az általános műveltség és a hétköznapi gondolkodás része, döntő részben Amerikának köszönhető.
Ráadásul a viselkedés értékelése, kritika alatt volt/van folyamatosan. Gyerekkortól kezdve. Félelmekkel, megszégyenítésekkel teli az információ csere. Ez rettentően megnehezíti a kommunikációt. Újra szükséges tanulnunk magunkat, és egymást. Megismerés közben alakul ki a szeretet.