“Útálom az egész emberiséget! Az állatok, a természet elviselhető egyedül a számomra.”
A saját gyermekkor egyedi történetének érzelmi felfedezésére nem csupán a lelki betegségek elkerülése vagy az azokból való gyógyulás miatt van szükség, hanem azért is, hogy mi magunk ne váljunk elnyomó, narcisztikus, másokat megvető és hibáztató személyiséggé. A nacionalizmus, a fasizmus és az idegengyűlölet nem egyéb, mint menekülés az egykor átélt megvetés elől egy ideológiává emelt, programszerű embermegvetésbe.
Ám ha valaki képes tudatosan átélni, hogy mások hogyan manipulálták vagy használták ki, milyen sérülések érték s ez milyen bosszút, megtorlás iránti vágyat keltett benne, akkor megtanulja átérezni mások szenvedéseit, gyorsabban átlát a manipulációkon és nem lesz többé befolyásolható, hiszékeny a demagóg uszításra.
A gyűlölet ellen nem lehet érvekkel harcolni, az eredetét kell megtalálni, és fel kell oldani. Ez a közös jövőnk emberibb arcának a képe. Az emberek rettegnek meglátni mi történt valójában a múltjukban, az illúziók mögé bújva elviselhetőbbnek tűnik szinte minden bántalmazottnak mint az érzés, hogy akihez a legjobban kötődött, nem szerette őt, kihasználta, verte, magára hagyta. A legkegyetlenebb bánásmódot is képes elnyomni az ember magában, eközben rémálmok, testi betegségek gyötrik…
A (belső)gyermek iránti tisztelet a lelki fejlődésünk záloga.
Ezt a kijelentést az emberi lélektannal foglalkozó szakemberek könyvei, tanulmányai bizonyítják, és nem kevés bátorság részükről, mert a társadalom gondolat sodrásával ellentétes tényeket állítanak.