Ha úgy nősz föl, mivel gyerek vagy, hogy elhagyod a dolgaidat, elrontod-szétszeded a játékaidat, elveszíted, összetörsz tárgyakat… próbálkoztál amivel csak lehetett ismerkedni, de a szüleid megszidtak, megszégyenítettek, felelősségre vontak, nehezen tudsz magyarázkodások, félrebeszélések nélkül tárgyilagosan tényeket közölni felnőttként.
Azt érzed nincs hozzá jogod, mert megsértesz vele másokat. Eszedbe sem jut(hat) az őszinteség, mert akik szintén ebben nőttek fel, ehhez szoktak hozzá, az úgynevezett finomkodáshoz, megsértődnek rád.
És csodálkozunk mennyire fárasztó, nyomasztó az együttműködés, együttélés?!