Egy valódi segítő a szabad létpillanataiban tanít. Mert a vele együtt töltött idő alatt engedi fel a szorongásait a kliens.
Ha valakit gyerekkorában elhanyagoltak, bántalmaztak, olyan mélyre kellett száműznie a kapcsolódás lehetőségét, hogy azzal telik a legtöbb idő terápiában míg elkezd bízni, felengedni.
Egy gyereket nem érdekel hogy az anyja vagy az apja mivel magyarázza a lelketlenséget, amit emiatt elszenved az a fájdalom, és ezzel együtt lehet érezni. Bátorítani kell benne, mert ezáltal lesz önmaga, és a társadalom a szerepjátszásra, a lélek nélkülözésére van berendezkedve. Akkor is, ha a látszat az, hogy itt bőség van. Amiből bőven akad, az a felszínesség.