Harmincas éveiben járó fiatalember, akinek az engedélyével osztom meg a történetet.
Három éve halt meg az édesapja, ekkor kezdett pszichoanalízisbe – terápiákra járni. A barátnője mondta neki, hogy így fel tudja dolgozni a gyászt, el tudja engedni az apját.
A pszichológus azt mondta, a nárcizmusa akadályozza őt abban, hogy mélyebb kapcsolatba kerüljön az akkor már vele két éve együtt élő barátnőjével. Hosszabb távú elköteleződés, családtervezés, ezek is szóba kerültek a három év alatt.
Hozzám fél éve kezdett járni rendszeresen, mert a barátnőjével nem alakultak jól a dolgok és azt érezte, támadó a légkör mikor erről a terapeutájával beszélgetett. Mesélt két gyermekkori barátról, akik időközben megnősültek, egyikőjüknek gyermeke is született. Azt mondta, megfordult a kocka, most már (hívjuk csak) Kati az, aki kiszeretett őbelőle és nem akar családot alapítani vele. Úgy érzi az anyagi dolgai is összeálltak annyira, apja után örökölt egy házat, ott nevelhetnének a két kutya mellett most már gyerekeket is.
Anyjáról nagyon nehezen mondott bármit is, mikor kérdezgettem milyen a kapcsolatuk. Van egy öccse, akiről szintén keveset beszélt. Kati családi háttere borzalmas (ezt ő állapította meg ilyen formában), hiszen ezért kezdett 18 évesen a lány terápiába járni. Félt a férfiaktól, ugyanakkor önmagát is utálta, fizikailag is bántotta magát. Amikor mesélte kapcsolatuk elején a kliensemnek milyen traumákon ment át gyermekként, szinte fölfoghatatlannak tűnt elhinnie róluk (a lány szüleiről) mi mindent tettek vele. Kedvesek, viccesek voltak, barátságosak, bevallotta a kliens a barátnőnek, hogy számára hihetetlen az amiket mond.
Így utólag megállapította, megérti Katit, akinek csalódást okozott. Meg is változott a kapcsolatuk, szakítottak is sajnos. Az együtt végzett munkánk alatt rájött mennyire érzéketlenül viselkedett, mire gondolt a pszichológus mikor a nárcizmust emlegette.
De ehhez hat hónap hétről hétre (volt, mikor kétszer is jött egy hét alatt) való járás, önmagán végzett munka kellett. Ráadásul a vállalkozása is negatív spirált vett, nem jöttek a megrendelések, fogytán volt a pénze, anyjához nem fordult segítségért. A munkánk során kiderült számára mennyire rosszul látta saját gyerekkorát, mennyi érzelmi manipulációt, rosszhiszeműséget kellett elviselnie tőle.
A barátaival is megromlott a viszony, nélküle mentek nyaralni, azt mondták, annyira depressziós, hogy nem szeretnék ha velük menne.
Ezt mesélve kezdett el zokogni, annyira rázta a sírás hogy csak hosszas percek után tudott megnyugodni. De akkor nagyon. Ezt megelőzően nem is emlékszik ilyenre… apja temetésén sem sírt.
Hazament, este felhívott, elmesélte hogy Kati találkozót kért tőle. Egy hét múlva, azt mondta, újra összeköltöznek, annyira meghitt estéket töltenek együtt, hogy ezt ő sosem gondolta volna hogy ilyen létezik.
Itt fejeztük be a találkozóinkat azzal, hogy ha a későbbiekben szüksége lesz rám, megkeres.
(A kép illusztráció.)
Amikor összeszeded a bátorságod, hogy elmond a történeted, minden megváltozik. Mert abban a pillanatban az élet mese, a sötétség fénnyé válik, a fény pedig utat mutat neked.