Amikor Einstein az amerikai egyetemeken tartott előadást, a visszatérő kérdés, amit a diákok leginkább feltettek neki: Hiszel Istenben?
És ő mindig azt válaszolta: Én hiszek Spinoza Istenében.
Baruch de Spinoza holland filozófus volt, akit a 17 századi filozófia egyik nagy racionalistájának tartottak a Descartes mellett.
„Isten azt mondaná:
Hagyd abba az imádkozást.
Azt akarom, hogy elmenj a világba és élvezd az életed. Szeretném, ha énekelnél, szórakoznál és élveznéd mindazt, amit neked készítettem.
Ne menj többé be azokba a sötét, hideg templomokba, amelyeket magadnak építettél, és mondd, hogy ők az én házam. A házam a hegyekben van, erdőben, folyókon, tavakon, strandokon. Ott lakom és ott kifejezem a szeretetemet irántad.
Ne engem okolj többé a nyomorult életedért, soha nem mondtam, hogy bármi bajod van, vagy hogy bűnös vagy, vagy hogy a szexualitásod rossz dolog. A szex olyan ajándék, amit adtam neked, és amivel kifejezheted a szereteted, az extázisod, az örömöd. Tehát ne engem hibáztass mindenért, amit elhitettek veled.
Hagyd abba az állítólagos szentírások olvasását, amiknek semmi közük hozzám. Ha nem tudsz olvasni napfelkeltében, tájban, barátaid tekintetében, fiad szemében… ➤ könyvben nem találsz meg!
Ne kérdezd többé, hogy „megmondod, hogyan végezzem a munkámat?” Ne félj tőlem ennyire. Nem ítélkezem feletted, nem kritizállak, nem dühöngök, nem zavarlak. Tiszta szerelem vagyok.
Ne kérj többé bocsánatot, nincs mit megbocsátanod. Ha én teremtettelek téged… Szenvedélyekkel, korlátokkal, örömökkel, érzésekkel, szükségletekkel, következetlenségekkel… szabad akarattal. Hogy hibáztassalak, ha válaszolsz valamire, amit beléd raktam? Hogyan büntethetnélek azért, mert olyan vagy, amilyen vagy, ha én teremtettelek? Gondolod, hogy létrehozhatnék egy helyet, ahol elégethetem az összes gyerekemet, akik az örökkévalóság végéig rosszul viselkednek? Milyen isten tenne ilyet?
Tiszteld a társaidat, és ne tedd azt, amit nem akarsz magadnak. Csak annyit kérek, hogy figyelj oda az életedben, hogy az éberség legyen az útmutatód.
Szerelmeim, ez az élet nem próbatétel, nem útközbeni lépés, nem próba, és nem is a paradicsom előjátéka. Ez az élet az egyetlen dolog itt és most, és csak erre van szükséged.
Teljesen szabaddá tettelek, se díj, se büntetés, se bűn, se erény, senki nem hord jelzőt, senki nem vezet rekordot.
Teljesen szabadon teremthetsz az életedben. Mennyország vagy pokol.
Nem mondhatom el, hogy van-e valami az élet után, de adhatok egy tippet. Élj úgy, mintha nem lenne. Mintha ez lenne az egyetlen esélyed, hogy élvezd, szeresd, létezz.
Tehát, ha utána nincs semmi, akkor élvezni fogod a lehetőséget, amit adtam neked. És ha van, biztos lehetsz benne, hogy nem kérdezem meg, hogy helyesen vagy rosszul viselkedtél-e, megkérdezem. Tetszett? Jól érezted magad? Neked mi tetszett a legjobban? Mit tanultál?
Ne higgy többé bennem; a hit feltételezés, találgatás, képzelgés. Nem akarom, hogy higgy bennem, hanem azt akarom, hogy higgy benned. Azt akarom, hogy érezz engem benned, amikor megcsókolod a szeretteidet, amikor betakarod a kislányodat, amikor simogatod a kutyádat, amikor fürdőzöl a tengerben.
Ne dicsérj többé, szerinted milyen egomániás isten vagyok?
Unatkozom, hogy dicsérnek. Belefáradtam, hogy köszönetet mondjak. Hálásnak érzed magad? Bizonyítsd be azzal, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel, a kapcsolataiddal, a világgal. Fejezd ki az örömöd! Így kell dicsérni engem.
Hagyd abba a dolgok bonyolítását, és papagájként ismételd meg, amit rólam tanítottak.
Mire kellenek még több csodák? Mennyi magyarázat?
Csak az biztos, hogy itt vagy, hogy élsz, hogy ez a világ tele van csodákkal.”
(Spinoza)