Amikor a párodra haragszol, mert valamit nem úgy csinált ahogy az neked jó lett volna, rideg vagy vele és távolságtartó, ez ilyenkor egy védelmi mechanizmus, ami azt jelenti: “annyira fájt, hogy elhagytál, ezt nem hagyom, hogy újra át keljen élnem”. Ezt rögzíti az elme és ez jön elő az emberből, de a rögzítés ideje gyermekként keletkezett benned.
Például a bölcsődék régen és most, amik a szülők rendelkezésére álltak, de nem tudják milyen árat fognak érte fizetni, vagy a szülők félelmei, az általuk keletkezett feszültség a gyermekben.
A távolságtartás, az intimitás kerülése, majd ezt pótolni valami teljesen mással (alkohol, szex függés, drogok, egyéb szenvedélyek csillapíthatatlan éhsége), oka a csecsemőkori szorongásaink, amiket tárol a testünk. Feldolgozni a testszinten tárolt érzeteket fontos ahhoz, hogy szabadabban lélegezzünk, élhessünk.
„Az én gyermekkorom boldog volt, megkaptam mindent amit a szüleim megadhattak nekem.”” – mondja egy olyan férfi, aki már kétszer elvált, remeg a keze lába miközben beszélgetünk…
Ezt sokan így látják, mármint a saját életet összehasonlítva másokéval és nem értik mitől jönnek, honnan az indulatai?! Ha feltárja az egyén a saját lelkét, rájöhet arra ki is ő valójában a félelmei nélkül. Ezt az állapotot megismerni csak tapasztalva lehet, hallani róla kevés. Terápia, az önismereti út ehhez segít hozzá.