Addig nem tudod megadni magadnak a figyelmet, a tiszteletet, a szükséges védelmet, a feltétel nélküli szeretetet, amíg nem nézel szembe a gyerekkori hiányosságaiddal.
Akkor ébredünk tudatára a mechanizmusoknak, ha megpróbáljuk megszüntetni az elfojtást és a valóság tagadását, s a lehetőségekhez képest megismerni a gyermekkorunk valóságát.
Akivel nem lehetsz őszinte az érzéseiddel kapcsolatban, aki előtt titkolóznod kell mert félsz, hogy a kapcsolat megszakad ha felvállalod az érzéseidet, jobb ha tudod, hogy ez a kapcsolat nem a szeretetet nyugszik.
Előbb utóbb belebetegszik az ember, ha elhiszi, hogy azt érzi, amit éreznie kellene, s fáradhatatlanul próbálja nem érezni azt, amit tilos éreznie. Esetleg a saját gyerekeivel fizetteti meg a számlát, akik projekciós felületként szolgálnak a fel nem vállalt érzelmek számára. Amíg ez az ár megfizettethető a gyerekekkel, akár száz évig is élhet az ember anélkül – belebetegedve önmaga elárulásába – hogy megismerné az igazságát.