Gyerekként az egyik legkorábbi tapasztalásunk közül való felismerésünk, hogy nincs választásunk. Ez ott, akkor kisgyermekkorban igaz, felnőttként viszont már nem. A lehetőséget nehéz felismerni, főleg ha felnőtt létedre még mindig kapcsolatban vagy bántalmazó családtagjaiddal, akik minden találkozáskor azt erősítik benned, hogy nincs választásod.

Olyan erőteljesek azok a minták, amik bevésődtek az ember legelső családjában, hogy társat is ezek alapján választ, hisz meg sem fordul a fejében, hogy van más lehetőség is…

Az erőszakos anyával-apával felnövés korán megtaníttatja az emberrel, hogy lehet döntéseket hozni, de ha ez nem az amire a szülők gondolnak, számítani lehet a haragjukra és a büntetésre. Kész mentalistává válik az ember mire felnő.

Bemerevedett pózok

Evvel a képességgel komoly eredményeket lehet elérni, hiszen megfelelés kényszerrel olyanná formázza az ember magát, ami viszonylag tömegigényt elégít ki. A kép kimerevedik amit a világnak pózként mutatok, de a belső szorongás szintén.

Minden egyes döntést megelőz az ezerszeres átgondolás: Jól döntöttem? Biztos? Megfelel-e mindenkinek? És az már eszembe sem jut, engem boldoggá fog-e tenni, én mit szeretnék… Fel sem merül olyan opció, hogy én legyek az első. Ezek a választások “élet-halál” döntéssé képesek fajulni egyébként. Legyen az egy kakaós csiga megevése, vagy egy szabad hétvége megengedése önmagamnak.

A valódi lehetőség az, hogy tudatossá tettem mennyire nincs kapcsolatom önmagam jelentős részével. Az érzelmeim hibernálása nagyon korán történt meg. Ideje volt a felolvasztásuknak. Akit folyton sürgetnek, és a kamaszkor legelviselhetetlenebb része az örökös kialvatlanság és az állandó kritika, annak muszáj megállnia időzni olyan dolgokon, helyeken amit amúgy a legostobább, legelfogadhatatlanabbnak ítél fejben. Mondjuk vizsgálódni a fűben, hangyákat követni, ücsörögni, lóbálni a lábat, és aludni a napon…

Az érzés ami megjelenik szintén felfigyelésre érdemes. Ezek az érzések, amik szinte ismeretlenek, annyira jót tesznek kívül -belül, hogy hagyni kell csak felerősödni.

A további élmények is megérkeznek, más barátok, szerelmek formájában (hasonló a hasonlót), és a korlátok, amiktől lehetetlenség volt addig megszabadulni észrevétlenül tűnnek el… Azt sem várom el magamtól, hogy minden gyorsan történjen, türelmessé, és gyengéddé váltam.


Az oldalon cookiekat használunk, hogy a jövőben minél személyre szabottabb tartalmakat készíthessünk Neked. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás